Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-38
392 Az országgyűlés képviselőházának 1er segítséggel is járult volna hozzá az ő házaik felépítéséhez. Ez a bizonyítéka annak, hogy a háború után megmaradt nagy erejével itt az országban is ismételten a produktív, egy termelőréteggé változott át a háború legértékesebb anyaga. Itt lépett közbe azután a kormány, hogy e nagyszerű akciónak valamelyes lendületet, támasztékot adjon s ezért állította fel a kislakásépítő akció támogatására az úgynevezett Faksz.-ot. En ennek a szövetkezetnek éles kritikáját nagyon sokszor hallottam ebben a Házban is és ha ez ellen a szövetkezet ellen kifogást lehet emelni, én magam is kifogást emelek, de ez a kifogás csak az, hogy ennek a szövetkezetnek kevés pénz állott a rendelkezésére, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) mert azok a munkásházak, a kisembereknek azok a házai, amelyek Faksz.-kölcsönnel emeltettek, a mai kornak megfelelő, higiénikusán épített, nagy ablakos, padló s, egészséges lakások, amelyekben tovább éli fejlődését ennek a nemzetnek a fia. Ez tehát a kormánynak egy szövetkezeti szerve volt, amelyen keresztül az én szerény véleményem szerint nagyon vékonyan eresztette azokat a pénzeket, amelyek felett az elmúlt tíz évben rendelkezett. f Ezt sem akarom megszüntetni, ennek is. kívánom a fenntartását, mert nincs befejezve ez az akció sem. Itt szomorú példákat hoznak fel képviselőtársaim, hogy az uradalmakban vidékenként egy lakásban 2—3, sőt 4 családos cseléd is lakik. Méltóztassanak ennek a sötét perspektíváját megnézni, hogy micsoda erkölcsi élet, micsoda egészségügyi hiányok vannak az ilyen lakásban. Még nagyon sok olyan jelentkező van, akit telepíteni kell, akit házhellyel kell ellátni, akinek segíteni kell várát felépíteni, hogy abban boldogan élhessen. T. Ház! Itt van ez a nagy kérdés, a" földbirtokreform kérdése. En a földbirtokrendező bíróságot éppen annál az indoknál fogva, hogy én a földbirtokreform folytatását tovább fenn akarom tartani, nem szüntetném meg. Évtizedes tapasztalat áll a bírák rendelkezésére. A bírák akkora anyaggal, tudással, készséggel rendelkeznek, hogy ezt nem szabad a jövőben parlagon hevertetni, hanem ezt ebbe a nagy nemzetépítő munkába bele kell kapcsolni. Itt különféle tervek merülnek fel a földbirtokreform további folytatására. Az egyik tervet a szélsőbaloldal vetette fel- A szociáldemokraták mint földosztók szerepelnek. Negyven év után küldenek ki egy agrárbizottságot, amely összeállítja az agrárprogrammot, amely szerint a földbirtokokat parcellázással kisemberek kezére akarják juttatni. Csodálkozom ezen az új állásponton, mert hiszen Marx a termelőeszközöket kollektivizálni akarja, azokat nem szétosztani, hanem ellenkezőleg össze akarja fogni, — lásd Oroszországot! — és nagy, hatalmas területeken, amelyek állami köztulajdont képeznek, akarja tovább az állami gazdálkodást folytatni. De hivatkozom az 1918-as esetre is, amikor Károlyi Mihállyal abban vetekedtek, hogy ki adjon több földet a magyar parasztnak, amikor az ígéret minimuma 10 hold volt, pedig ha minden jelentkezőnek 10 holdat kellett volna adni, akkor fél Európát kellett volna megszerezni, nem pedig elveszteni a régi Magyarországot is. Amikor a hatalom bizonyos paktumok révén mégis a kezükbe került, még ma is fülembe cseng az a kijelentés, hogy: «Mit akarsz te szerencsétlen mezőgazdasági proletár, te két-három, vagy tíz holdon akarsz gazdálkodni? Hiszen most már minden birtok a f. ülése 1931 december 15-én, kedden. tied, tehát többet kapsz, mintha abból egy darabot kanyarítanánk le számodra!» Ez. az agrárprogramm tehát nem lehet őszinte; lehet egy messzemenő célkitűzés, előfeltétel, amellyel letakarják az eredeti gondolatot, jó lehet parasztfogásra, de nem őszinte, nem népboldogító agrárprogramra. A másik oldalról is felvetnek itt hatalmas, nagy terveket. Magam is híve vagyok ezeknek, mert nemcsak mint képviselő, hanem előzőleg is a közéletben kifejtett szerény munkámmal, gyakorlatilag is szolgáltam a földbirtokreformot már a béke idejében is. Hivatkozhatom azokra az akciókra, amelyeket akkor lebonyolítottunk egyes olyan területeken, amelyek ma, sajnos, megszállt területek; az ottmaradt magyarság ma is az általunk kiosztott földbérleti parcellákon él és boldogul. Szép, nagy perspektívája van a telepítésnek, magam is híve^ vagyok, mert pártunk programmja is a telepítés előmozdítása, pártunk programmja a hitbizományi reformnak mielőbbi tető alá hozása és sok más nagy birtokpolitikai kérdés érintése. Amit azonban kifogásul felhozunk, az az, hogy a nagy birtokreform hibáinál fogva ma is ugyanabban a helyzetben vagyunk, mint amilyenben voltunk..' Szerintem egy egészséges birtokreform előfeltétele a következő. Tessék először az örökösödési törvényt megreformálni, (Ügy nan! balfelől) hogy vége legyen annak a lehetetlen helyzetnek, amelybe az örökösödési törvény folytán főleg a mezőgazdasági kisbirtok került. Ma már nem hosszában osztják meg az osztozkodó testvérek a földet, hanem keresztbe darabolják. (Ügy van! balfelől.) Ma már az idegentől kell szívességet kérni, hogy a gazda a saját birtokparcellájához juthasson. Az örökösödési eljárásnál meg kell állapítani azt a birtokminimumot, amelynél kevesebbre osztani a testvérek között már nem lehet a földet. (Helyeslés balfelől.) Egy másik előfeltétel: a tagosítás keresztülvitele. Akkor lett volna egészséges a nagy reform és akkor nem következett volna be az a sok kifogás, hogy a községtől, a lakóhelytől félnapi távolságra osztottak ki birtokot, ha a tagosítással a szétparcellázott 30—40 helyen lévő kisgazdabirtokokat a távolabb eső részeken kiosztották volna, és ha a faluhoz közelebb eső részen adták volna meg azt az egy-két holdat. Ezzel igazán^ segítettünk volna a földhöz juttatni kívánt népünkön. A harmadik rész, a pénzügyi megalapozás hiánya. Akkor is a nagy reform következtében —hiszen halasztani nem lehetett — pénz nélkül ment bele az ország ilyen nagy reform lebonyolításába. Ma is hiányzik ez a pénz; ma is kellene gondoskodni arról, hogy ezeknek a nagy reformoknak keresztülvitelére, amelyek egészségesek a népünk elhelyezése szempontjából, megfelelő tőke álljon rendelkezésre. Nekünk nem kell áttelepítés kérdését magyarázni, mert az elmúlt években, — méltóztatnak tudni róla — Czettler JenŐ képviselőtársunk kezdeményezésére a Kunság területéről, a Jászság területéről az egyik plébános részletes munkája után, Tolna megyébe telepítettek jászokat. Van tehát egy példa, amely után elindulva, ezt az akciót tovább lehet folytatni. De itt is van egy nagy nehézség, f amellyel a települők küzdenek: a tőke, a pénz hiánya, s az a nehéz gazdasági helyzet, amelybe a magyar agrártermelés jutott. Ezeknek az akcióknak lebonyolítására tehát van föld. En Lázár Miklós képviselőtársam akcióját messzire benyulásnak tartón}, amikor ő ma —
