Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-38

Az országgyűlés képviselőházának 38. mondjuk, egy új törvény kapcsán — a meglévő birtokokat szét akarja osztani. En is azon a nézeten vagyok, amelyet itt pártunk vezetője is hirdetett, hogy ezek a marnmutbirtokok ráfekszenek a szegény falvakra, kívánatosabb tehát a birtoknak egészségesebb megosztása és a kisebb birtokokon való intenzívebb gazdálkodás. Azt .méltóztatnak tudni, hogy ina kétmillió hold föld kínálkoznék arra, hogy arra telepítsék a földre vágyó parasztságot. Itt azonban valami kontrasztot tapasztalunk. Ma, amikor a földbért alig tudja megfizetni a bérlő kisember, amikor adózási kötelességének nem tud eleget tenni, amikor a közterhek sújtják, amikor katasztrofális termése lehetetlenné teszi a rentábilis gazdálkodást, akkor lehetetlen, hogy mi földbirtokreformról beszéljünk. Most kellene a politikai bölcseségnek megtalálni azt a kulcsot, amely szerint az agrár tömegeket hozzájuttassák a földhöz, mert ma van rá lehetőség, ma van rá mód, hogy amikor birtokosok, akik sajnos, tönkrementek, szabadulni akarnak a birtokuktól, akkor ezek a birtokok ne ismételten olyan gazdát cseréljenek, akinek semmi köze ennek a nemzetnek érzelmeihez, létéhez, múltjához és jövőjéhez, hanem jusson a magyar nép birtokába és tulajdonába. Az utóbbi hetekben olvastuk, hogy egy külföldi olaj- vagy benzingyár telepszik be egy nagy magyar birtokba. Hát hol vannak a mi magyar uraink, akik esetleg vagyonnal, pénzzel rendelkeznek, (Egy hang balfelöl: Nincs pénzük!) hol van az állami támogatás, amely lehetővé teszi, hogy középbirtokokat alapítsunk? így magunk felől eladjuk a házat, a tetőt, idegenek birtokába juttatjuk. Azt mondjuk, hogy nincsen pénz és azt konstatáljuk, hogy ezek az előfeltételek hiányoznak. Ebből azonban nem az következik, hogy most már ne tegyünk semmit, hanem •• az, hogy lassan, hosszú előkészítő munka útján ezeknek a nagy reformoknak előfeltételeit készítsük elő. Ez is egyik nagy munkája kell, hogy legyen a földmívelésügyi kormánynak. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Addig is azonban, amíg idejutunk, van megoldási mód ahhoz, hogy vágyakozó népünk földhöz juthasson. Itt két féllel kell számolni. Elsősorban a mezőgazdasági proletariátussal, a nincstelen munkásokkal. Hiszen a mezőgazdasági munkanélküliség fekszi meg legnagyobb mértékben az országot. Városokban, Budapesten még csak segítünk valahogyan szerény ebédekkel, cipővel, ruhával, mert itt, mondjuk, mégis fejlettebb a szociális érzék s mégis tudnak, ha másként nem lehet segíteni, a jótékonyság terén kényszerrendszabályokat alkalmazni arra, hogy valahogyan itt az éhező ember korgó gyomrát elcsitítsuk, a falvakban azonban hallgat a nép, pusztul a nép, és várja a jobb jövőt. A mezőgazdasági munkanélküliség megoldásának a módja az, — nem új dolgot mondok — amint a múlt béke éveiben a magyar nagybirtok gyakorolt, amikor a gépek mellőzésével kézi munkások számára adta az uradalom minden munkáját. Megjelenik évenként a földmívelésügyi kormánynak a felhívása, a szociális érzékre való apellálással, hogy a nagybirtokosok gépeket ne alkalmazzanak. De azért van nagyon sok olyan gazdaság,— ezt a miniszter úr is nagyon jól tudja — ahol a munkásokat kirekesztik a munkából is gépekkel végeztetik el a gazdasági munka legnagyobb részét. Vissza kell térni arra a módszerre, — bár ez anakronizmusnak " tűnik fel, de egy szociális probléma megoldását jelenti ülése 1931 december 15-en, kedden. 393 és így nem zárkózhatunk el előle — hogy igenis, az uradalmak részes földeket adjanak a jelentkezőknek, az el nem helyezett munkanélkülieknek, akiknek nincs aratási vagy más nyári munkájuk, mert az a pár hold részes föld juttatja őket ahhoz a minimálisan szükséges terményhez, amellyel a nehéz, kemény, kegyetlen telet mégis át tudják élni. A másik megoldási mód, amelyire beszé demiben a súlyt akarom helyezni, a földbirtok reform során a földíbérlőszövetkezetek alakítása. Azt mondják erre, hogy nehéz a mi népünket szövetkezetibe tömöríteni. Hát, a .helyzet kényszeríti rá;, hogy szövetkezetekbe tömörüljön

1

« Nagyon sok példa van az országban, úgy a békebeli évekről, mint az újaibb évekből, hogy ha megfelelő szervezéssel, vezetéssel, instruálással a mi népünket ilyen f öldbérlőszövetkezetekbe összefogják, akkor a magyar nép bérletként gyúrja maga alá a magyar földet és hozza ki abból azokat a produktumokat, amelyek mégis csak a többletet jelentik az ország termelésében. (Ügy van! jobbfelől.) Ezt a kéridlést én a miniszter úr figyelmeibe ajánlom, hogy ezt ne ötletszerűen valósítsák meg, ne egy vidéki jegyző, pap vagy tanító a saját ideájaként valósítsa meg miagára hagyatott gyenge erejével, hanem amint a földimívelésügyi kormány alkotott szervet a kubikus munkások szövetkezete útján a munkavállalásra, vagy a lakásépítésra a Faksz-ot szervezte, úgy itt van ez a nagy probléma, ez a tágas mező arra, ahol nem szabad magára hagyni a mi népünknek erejét, hanem megfelelő tudással, szeretettel, vezetéssel és támogatással össze kell fogni őket, hogy ahol bérbeadó föld kínálkozik, ott földbérlősaövetkezettel vezessük rá népünket erre a gazdasági termelésre. (Ügy van! jobbfelől.) Én itt nem érintem a magántulajdont, nem nyúlok hozzá, mert a fizetési kötelezettségnek^ eleget lehet tenni és nincs veszélyeztetve a bérbeadó éndeke sem, mert vagy résszel, vagy pedig pénzzel lehet ezt a bérletet fizetni. Ismerve azokat a tapasztalatokat, amelyeket e téren szereztem, mondhatom!, ihogy a földbirtokreform^ levezetésére ez az egyik legegészségesebb mód, amely nem szünetel, amely beleilleszthető a kormányzat programmjába és amíg elérjük azokat a nagyobb célokat, hogy telepítünk, hogy örök tulajdonul rendelkezésére bocsátjuk népünknek a földet, addier ezen a téren ezeknek a céloknak elérését már elő is készíthetjük. Itt lehet azt a hiányt pótolni, amelyről a képviselőtársam szólott, hogy a népnek nincs elég gazdasági tuídiása, ;

hiogy itt a népoktatást kell intenzívebbé tenni, amint Petró Kálmán barátom mondotta. Termel a magyar már ól-holnapra mindent, ennek azonban az az előfeltétele, hogy el tudja adni, és meg tudják venni. (Ügy van! a jobboldalon.) Ha e tekintetben megszervezik a népet, és ha felveszik az ő termését, akkor ő termel és áttér a legintenzíveb1 ben olyan termelési ágakra is, amelyekről eddig sohasem, hallott. Konstatálva ezt a nagy hiányt, ez alkalommal neani térek ki arra, hogy a szövetkezeti termelés megszervezésével lelhet népünket a termelés új módszerére rávezetni (Ügy van! jobbfelől.) és ezen az úton lehet őt boldogítani, tudását fejleszteni és gazdasági erejét gyarapítani. Amíg tehát ezek a kívánatos nagy reformok, amelyek tekintetében, azt hiszem, egy elenyésző csekélységtől eltekintve, a magyar Képviselőiház nagy^ többsége egy véleményen van, h ekö vetkeznék, addig a miniszter űr