Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-38

Az országgyűlés képviselőházának 38. lének és belső nyugalmának biztosítására. Ha a kormány objektíve és minden pártpolitikai szemponttól elvonatkoztatva nézi és bírálja a kérdést, nem lehet ez az érdeke, hanem igenis, érdeke az, hogy azon legyen, hogy itt olyan megnyugvást teremtsen, amely lehetővé teszi, hogy ezeket • a súlyos viszonyokat valamiképpen át tudjuk élni és abban a reményben, hogy ezek a viszonyok valamikor javulni fognak, az emberek nyugodtan várják a dolgok további fejleményeit. De abban az elkeseredésben, nyomorban, kétségbeesésben, amely ma van, neon lehet mást mondani, mint hogy a kormány megteszi kötelességét és az ínségadót rendelkezésére bocsátja azoknak, akiknek céljára azt beszedték és nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken is megteszi ez irányban kötelességét. Hiszen hallom, hogy Debrecenben 8000, Szegeden 6000 pengőt utaltak ki, ilyen nevetséges összegeket, nem szólva a községekről és a többi vidéki városokról, ahol az állapotok még rosszabbak. (Andaházi Kasnya Béla: Hol vannak a milliók? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Peyer Károly: Az ínségadóra 14 milliót fizetett be Budapest. Ezt á 14 milliót tessék az ínségesek segélyezésére fordítani. Az állampolgárok ezt ebben a tudatban fizették be és nem azért, hogy abból költségvetési deficitet vagy egyéb hiányokat pótoljanak, öva intem a kormányt, ne kényszerítse az embereket olyan útra, amely útra való térés nem kívánatos. Ne ingerelje az emberek ezreit, hozzá nem értők információi alapján tett kijelentésekkel olyan módon, hogy ezek az emberek végső elkeseredésükben olyan cselekedetekre ragadtassák magukat, r amelyek nyomán azután esetleg itt más intézkedéseket kell tenni, amelyek sokkal többe fognak kerülni, mint a munkanélküliek segélyezése. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Napirend előtti felszólalás vita és határozathozatal tárgya nem lehet. Áttérünk a napirendre. Napirend szerint következik a földbirtokrendezés befejezésével kapcsolatos tennivalók ellátásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása (írom. 111, 115). Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Petró Kálmán! Petró Kálmán: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A földbirtokrendezési törvény végrehajtásával kapcsolatban rengeteg kritikát lehet felhozni, különösen akkor, ha az egyes földbirtok rendezési eseteket is méltányolni akarjuk. Nézetami szerint a földhirtokrendeaési törvénynek az volt a legnagyobb hibája, hogy gyorsan készült és egyszerre akart mindent megoldani. Ha a foldlbirtokrendezési törvény esetleg csak arra szorítkozott volna, hogy a házhelykérdést olldja meg gyorsan s nem vigy, ahogy megoldotta, hösrv 200—300 négyszögletes házhelyeket kaptak az egyes házhelyekhez juttatottak, hanem 600 négyszögölet, vagy egy katasztrális holdat adtak volna annak a szegény embernek, akinek semmi néven nevezendő vagyona nincs, csak becsülete és élete, amelyet a háborúból meg tudott menteni s ezt az embert hozzásegítették volna ahhoz, hogy arra a félholdra vagy. arra az egy holdra egy kis házacskát tudjon építeni, ennek az eimbernek minden boldogsága beteljesedett volna és csak miután már egy nyugalmi állapot bekövetkezett, akkor kellett volna a kormánynak biztosítania törvényjavaslat útján a pénzügyi megoldásokat és csak ezután kellett volna néülése 1931 december 15-én, kedden. 383 zetem szerint megindítani a tulajdonképpeni földbiirtokrendezést s nemi úgy, alhiogy ezt a törvényt megcsinálták, hogy némelyik földrendezési eljárás öt esztendeig tartott. Sokkal rövidebb úton pregnánsabban és gyorsabban kellett volna ezt a kéndést megoldani. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Én azonban nem a múlttal és nem a múlt hibáival akarok foglalkozni, és inkább a jövőt nézem és minél inkább a jövőbe nézek, annál inkább imieg tudom állapítani azt, hogy annak, hogy a földbirtokrendezés nem sikerült, tulajdonképpeni oka a gazdasági szakoktatás hiánya és a pénzügyi megoldás hiánya volt. Elnézést kérek, ha talán hosszasabban foglalkozom a gazdásági szakoktatás kérdésével, mert úgy látom, hogy ebben az országban, bár sok jóindulatú törekvés van a gazdasági szakoktatás minél mélyebben való kifejlesztésére. mégsem helyeztek olyan nagy súlyt a gazídíasági szakoktatásira, <miint az ország mező gazdasági jellege ezt feltétlenül megkívánja. Ha tudniillik az elemi iskola tanrendjét néz zük, azt látjuk, hogy az elemi iskola első négy osztályálban semmi néven nevezendő gazdasági kérdésekkel nem foglalkoznak, csak beszéd- és értelemgyakorlat alakjában beszélik meg a lovat, a tehenet, a szántást stb., stb, nem mennek bele azonban, hogy úgy mondjam, a kérdésnek a mélyébe. Az elemi iskola V. és VI. osztálya volna tulajdonképpen az a hely

; ahol az elemiben bele kellene feküdnie a nénnevelésnek a gazídlasáeri "kérdésekbe. Az elemi iskola V. és VI osztályában kellene tulajdonképpen megtanítani azt a kis földmívesgyereket s rajta keresztül az édesanját és az édesanyját arra, hogy hogy is kell művelni tulajdonképpen ezt a magyar földet. Az általános óratervből azonban azt látjuk, hogy erre a, célra, a természetrajz, a gazdaság- és háztartástan céljaira, heti két óra van csak felvéve az osztott iskolában, az osztatlan iskoláikban nedisr heti egy óra van felvéve fontos kérdés tanítására. Más órákban, illetőleg más idő alatt az az V. és VI. osztályos elemi iskolás gyerek nem foglalkozik ezzel a kérdéssel, illetőlear nem foglalkoztatják gazdasági kérdésekkel. Figyelembe kell még vennünk azt is, hogy ez az óraszám is leredukáltatott 1927-ben, amikor a tornaórák számát felemelték kettőről háromra. Az volt akkor a^ kultuszminisztérium utasítása, hogy a tornaórák számának ezt a felemelését a gazdasági tantárgyak rovására kell eszközölni, úgyhogy ezután még sokkal kevesebb, csak másfél óra jutott ezekre a gazdasági kérdésekre egy héten. Nézetem szerint a gazdaság; kérdéseket különösen az ötödik és hatodik osztályban oly mennyiségű óraszámban kell tanítani az iskolákban, amely legalább arra alkalmas és ahhoz elegendő, hogy az a gyerek egy bizonyos elemi ismeretet magába szívjon. Az a hetenkénti másfélóra erre semmiképpen sem elégséges. Nézetem szerint nem azt kell tenni, hogy vegytanból ki kell tanítani az ötödik és hatodik osztályost, hogy ki kell tanítani a számtanból azt a gyereket, hogy a kamatos-kamatszámítással és a tizedestörtekkel nagyszerűen tudjon bánni és hogy a számtaniból egyéb manipulációkat ismerjen, hanem igenis erre a kérdésre kellene a fősúlyt fektetni. Ha ez emegtörténnék, az esetben alkalom nyilhatnék arra, hogy az ötödik és hatodik osztályban legalább 8 vagy 10 óraszámban lehessen tanítani a gazdasági ismereteket.