Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-37
.366 Az országgyűlés képviselőházának 37, heasenek. Mert ma attól, aki építkezésre felvett Faksz. vagy más kölcsönöket, kiméletlenül behajtják a törlesztési részeket és a szomorú itt az, hogy azt az összeget, amely a lakásépítési kölesönből visszafolyik, a pénzügyi kormányzat nem bocsátja ismét a nincstelenek rendelkezésére építkezésre, hanem azt más célra fordítja. Most ismét az a helyzet, hogy első és másodosztályú nemzet, illetve igénylő van ezen a téren is! Aki imár kapott és akinek megígérték, hogy kapni fog. Nagyon sokan jönnek hozzám panasszal, hogy nekik megígérték és azért, mert nem tudtak a közigazgatás labirintusában kiigazodni, amikor jelentkezniük kellett volna nem jelentkeztek és egy héttel, két héttel elkéstek, ma ott állanak a legnagyobb kétségbeeséssel, megvan a földjük, fizetnek utána, de annyi tehetségük már nincsen, hogy egy házat ott fel tudjanak építeni maguknak. (Mojzes János: Ez az ígéretek földje!) Ezeknek a földeknek, amelyeket ezek az igénylők kaptak, legnagyobb bajuk az volt, hogy a hetedik, nyolcadik határban kapták ezeket. (Kun Béla: Az éhenhaláshoz elegendő!) Tudok nagyon sok esetet, amikor otthagyták az illetők a befizetett pénzüket is, csakhogy megszabaduljanak. Lemondanak, mert öt-hat kilométerre van az a juttatott föld a lakóházuktól, különböző elemi csapások is sújtják, különösen nálunk az a homokos föld alig hogy terem valamit, úgyhogy a ma4?am szemeivel is sokat láttam, amikor előttem behozta a terményét és felénél többet odaadott fuvarba! Azon az emberen, aki a háborút is végigküzdötte becsülettel, hűséggel, akit az állam, talán helyes elgondolás alapján, boldoggá akart tenni, nemhogy segített volna, hanem még elégedetlenebb embert csinált belőle. Ezért látom fájó szívvel ma itt, hogy egy törvényjavaslat fekszik előttünk, amely megszüntet egy nem lévő dolgot. Nekünk ezt a kérdést a legfontosabb kérdésnek kell tekintenünk! Különösen fontosnak kell tekintenünk a telepítés kérdését. (Kun Béla: Ügy van!) Mert ne feledjük el, t. Ház, hogy az olyan ember, akinek megvan a földje... (Egy hang jobb felől: Pénz kell hozzá!) akinek az tulajdona, nem kapható szélsőséges akcióra, az mindig és mindenkoron békés és hű polgára lesz a magyar nemzetnek! Nekünk egy helyes telepítési politikát kell folytatnunk (Mojzes János: Kezdenünk!) és meg kell kezdenünk nem holnap, hanem még ma. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Pénz sem igen kell ehhez, mert nagyon sokan vannak olyan nagybirtokosok, akik már maguk azt mondják: kiegyezünk az állammal, az adók fejében adunk földet, sőt több földet adunk, mint amennyi adóval tartoznánk! Mert az adót — ahogyan a helyzetet mi ma látjuk — rövid időn^ belül nem igen fogja tudni a magyar gazdatársadalom megfizetni. Helyes telepítési politikával az eként felajánlott földekkel még holnap meg kellene kezdenünk a telepítést. (Felkiáltások a baloldalon: Már tegnap kellett volna!) Telepítés kell, de nem olyan irányban, mint ahogyan itt azt elgondolták. Necsak földet adjunk, hanem adjunk lakóházakat is és ezeken az eként felszabaduló részeken létesítsünk új falvakat. Itt el tudjuk helyezni nemcsak az iparost, hanem a kereskedőt, valamint a mezőgazdasági ipart is. (Felkiáltások: Pénz kell hozzá!) Ehhez a reformhoz is pénz kellett és volt is, de már nincs! A pénz hogy hova tűnt el, azt most itt nem akarom keresni, de hogy már nincs, az egyszer bizonyos! Ülése 1931 deeember 12-én, szombaton. Jöttek különböző összegekkel, hogy így lesz lebonyolítva, úgy lesz lebonyolítva; volt gyufakölcsön s más különböző kölcsönök; de végül csak egyes kiváltságosak kaptak ezekből a kölcsönökből. Engem azonban nem ezek érdekelnek, engem a magyar nép százezrei és milliói érdekelnek, akik ma ott állnak minden nélkül, akik ma teljesen nincstelenek. (Kun Béla: Tönkrementek a földreform eredményeként!) Buday László statisztikája szerint Csonkamagyarországon 1920-ban 2300 család kezén volt a föld 2 ^ része. Ezekből a birtokkomplexumokból körülbelül 60% volt kötött birtok. Felteszem a kérdést, t. Ház, hogy mi, agrárország, nézhetjük-e ölbetett kézzel ezeket a lehetetlen állapotokat 1 ? Tűrhetjük-e azt, hogy itt még ma is középkori rendszerek uralkodjanak, hogy kötött birtokok, hitbizomány ok legyenek akkor, amikor százezrek és milliók még ma is középkori birtokmegosztás mellett élnek. Milotay «Ismeretlen Magyarország» című könyvében is elképesztő adatokat látunk erről. A nagybirtok vagy a kötött birtok mellett mindig ott van a szegénységnek, a nincstelenségnek ijesztő képe! A mi vidékünkön is — egészen röviden összefoglalva a dolgot — van két község: Öcsa és Pusztavas. öcs a község valamikor kötött birtok, hitbizomány volt. Ezelőtt 300 évvel a hitbizomány megszűnt s ma ott a legtehetősebb, leggazdagabb gazdaemberek laknak. Ezzel szemben Pusztavason, amely Koburg-hitbizomány még ma is, ezrek és ezrek vannak ma is, akik nem tudnak maguknak öreg napjaikra otthont szerezni. Nekünk sürgősen bele kellene nyúlnunk ezekbe a kérdésekbe. Nekünk nemcsak a holnapra kell néznünk, hanem a magyar jövőt is néznünk kell. (Kun Béla: Ezzel kellene foglalkozni, neun pedig 33-as bizottságosdit játszani, a parlamenttel szemben!) A földbirtokreformra vonatkozólag szazával és százával kapunk mi agráriusok leveleket, amelyekből a legkétségbeejtőbb helyzet tárul elénk. Csak pár mondatot ragadok ki ezekből, hogy a mi vidékünk panaszát is ismertessem itt a Házban; azt hiszem ez általános egész Magyaországon, Az egyik ezt írja (olvassa): «Lakóházamtól mintegy 8 kilométerre kaptam földet. Szegény ember vagyok, az ott termett terményeket fuvarossal vagyok kénytelen hazavinni. Mivel az igényelt földem rossz, előfordult az is, hogy terményemnek felét fuvarba kellett kifizetni.» — Egy másik ezt írja (olvassa): «Amikor az igényelt földem már meg lett állapítva, a rozsot 30 pengőért adtuk el. Ma csak a felét kapjuk. Azonban a föld törlesztése olyan nagy most is, mint azelőtt. Napszám nincs, így a törlesztést fizetni nem bírom.» — Ismét másik ezt írja (olvassa): Amikor a bírói egyezséget megkötöttük, a föld ára arányban állt a rozs árával. Ma fizetni már nem tudok és így a földemet csak azért nem hagyom ott, mert több mint a felét már kifizettem.» Ezek azonban mind érdekeltek voltak; most egy grófi uradalom intézőségének jelentéséből ismertetek pár sort, amely jelentést a központba küldték be (olvassa): «Jelentem továbbá, hogy az uradalom mellett levő falvakban az elkeseredés és a jogos kifakadások mindinkább nagyobb mérveket öltenek. A választás alatt ígért magas búzaárak, valamint az egyéb, szebb jövőt célzó ígéretek után a lakosság látva a sivár és kétségbeejtő jelent, a legnagyobb bizonytalansággal néz a jövő elé. Az uradalomból vagyonváltság címén leadott földek igényjogo-
