Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-37
Az országgyűlés képviselőházának 37. sultjai végső kétségbeesésben vannak, mert fizetni nem tudnak és nem hogy segítséget, de még bíztató szót sem kapnak a hivatalos köröktől- A Fob. működése csak szemfényvesztés, amellyel csak ideig-óráig lehet a kétségbeesés szélén álló gazdákat áltatni.» Egy másik uradalom jelentéséből szintén csak pár sort ismertetek (olvassa): «Veszedelmes jelenség, hogy az igényelt földek tulajdonosai egymásután mondanak le igényelt földjeikről, mert az a föld, melyet szerettek eddig, ma csak megnehezíti az életüket.» Ez az, ami meg kell, hogy kapjon bennünket magyarokat, különösen magyar törvényhozókat. A magyar nép lelkében a föld szeretete erősebb volt mindig és mindenkor, talán még a család szereteténél i« ; A, magyar nép a földben látta a maga eltartóját, a földben látta azt az erőt, amellyel áll vagy bukik! Ma az ilyen földbirtokpolitika, valamint a hihetetlenül elhibázott bankpolitika révén odáig jutottunk, hogy a magyar nép, amely eddig éltBalt a földért, most úgy gondolkozik, hogy az a föld számára ma csak megnehezíti az életet! Ezek szomorú jelenségek és én végtelenül fájó szívvel látom azt az érdektelenséget, amelyet a Ház ezekkel a fontos kérdésekkel szemben tanúsít! Fájdalommal látom, bekerülvén ide a törvényhozás házába, hogy mi itt két világban élünk. Az egyik a valódi élet,^ a másik a mindentől elvont, vörös bársonyszékek melletti parlamenti élet. Közöttünk és a nép között egy szakadék van, (Mojzes János: Légüres tér!) — lehet talán légüres térnek is nevezni — amelyet minél előbb át kell hidalnunk és pedig egy helyes földbirtokreformpolitikáyal. E helyett azt látom, hogy itt fekszik előttünk egy törvényjavaslat, amely azt mondja, hogy Magyarországon a földbirtokreform már elintéztetett és likvidálni kell, mint minden más kérdést! En ez ellen felemelem tiltakozó szavamat és mint szerény tagja a Háznak, figyelmeztetem a t. Házat arra, hogy nekünk nem befejezni, hanem ezt a földbiirtokreformpolitikát meg kell kezdenünk. (Ügy van! Ügy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Mert, amit itt eddig láttunk, egyenlő volt a semmivel! Itt a különböző osztálvokat egymásra haragították, talán politikából! Akiktől elvették a földet, azoknak egy része talán jó üzletet csinált, de a legnagyobb részük haragszik; aki pedig földet kapott, az nem haragszik, hanem egyenesen kétségbe van esve! Itt nemcsak jelszavak kellenek, hanem tettekkel kell megmutatni azt az utat, amelyen a nemzetnek haladnia kell! Arra pedig, hogy nincs pénz, csak azt mondom: másra lehet, hogy nincs pénz, de erre kell hogy legyen! (Erdélyi Aladár: De honnan!) Kell, hogy legyen rá pénz, mert ezzel a kérdéssel áll vagy bukik Magyarország! (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nézzünk csak szét a körülöttünk lévő vasgyűrűn, ahol mindenütt ellenségeink vannak, nézzünk csak át szomszédainkhoz, hogy azok mit csinálnak? Helyes ibirtokpolitikával hozzásegítették a legutolsó granicsárt, sokolistát, franctireurt is a földhöz. Mindegyiknek adtak föl det, mert belátták, hogy csak ezzel tudják hatalmukat erősíteni és naggyá tenni. (Tauffer Gábor: Mit csináltak a csehek!) Magyarországon ennek éppen ellenkezője történt! Itt van a iiitbizományok kérdése és mi még csak beszélni sem merünk róla! Mi csak átsiklunk ezen a fontos kérdésen, ennek a kérdésnek a megoldásán, amely pedig a magyar nemzet létérdeke, a mi. magyarságunk fundamentuma! ése 1931 deeember 12-én, szombaton. 367 Itt fekszik ez a javaslat, amely többek között azt mondja (olvassa): «A gazdasági albizottságnak a juttatás tárgyában hozott határozata ellen f ellebbvielnek nincs helye.» Amint tudjuk is, ez az albizottság a vármegyei közigazgatási bizottságnak az albizottsága és én itt már bizonyos politikumot látok, mert így bizonyos kérdésekbe belenyúlhat a közigazgatás és befolyást gyakorolhat. Éppen ezért ezt a megoldást nem tartom helyesnek, valamint nem tartom helyesnek azt sem, hoigiy mi itt ezzel a törvényjavaslattal pontot tegyünk a földreform kérdésében. Mivel a jövőt illetőleg e téren semmi biztatót, semmi tervszerűséget nem látok, a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) r Elnök: Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő utolsó félórájában az interpellációk előterjesztésére kell áttérnünk, a vitát megszakítom. Bemutatom a t. Háznak Ugrón Gábor képviselő úrnak, a 33-as Országos Bizottság elnö kének levelét, amelyben tudatja, hogy Rassay Károly, Kállay Tibor, Nagy Emil, Sigray Antal gróf és őrgróf Pallavicini György képviselő urak a 33-as Országos Bizottságban viselt tagságaikról lemondottak. A bizottsági tagságokról történt lemondásokat a Ház tudomásul veszi. (Kun Béla: Megszüntetjük a 33-as bizottságot! Teljesen felesleges! — Zaj.) A megüresedett tagsági helyek betöltése iránt később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. (Kun Béla: Nincs szükség rá! — Zaj. — Kun Béla: Fiókparlament nem kell! Szégyen, hogy van 33-as bizottság!) Most pedig előterjesztést teszek a 1 Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközlebbi ülését folyó évi december hó 15-én, kedden délelőtt 10 órakor tartsa s annak napirendjére tűzessék ki a földbirtokrendezés befejezésével kapcsolatos tennivalók ellátásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szólásra fel van jegyezve? Takách Géza jegyző: Andaházi Kasnya Béla! Andaházi Kasnya Béla: T. Képviselőház! Teljesen átérzem a fontosságát a szőnyegen levő napirendnek, mindamellett, amikor a napirendi indítvány ellen vagyok kénytelen felszólalni, ezt azért teszem, mert van egy pár olyan kérdés is szőnyegen, amely egészségesen csak akkor intézhető és akkor tárgyalható, ha egészséges közhangulatban találja meg az alapját. Éppen ezért, amikor a mai időkben éppen a köztisztviselők és nyugdíjasok kérdésében ilyen nehéz helyzetben vergődik a Ház és valamennyi párt, azt hiszem, igen jó szolgálatot teszek valamennyi párt szempontjából, ha olyan sérelmeket hozok itt fel, amelyek nem a legelőnyösebb megítélésnek teszik ki a különben minden tekintetben tiszteletet érdemlő köztisztviselői kart. (Halljuk! balfelöl.) Amikor Dinnyés képviselőtársam szó tárgyává tette, hogy az egyetemet végzett ifjúság elhelyezkedni nem tud, amikor intellektuéllek fizikai munkára vállalkoznak, ugyanakkor azt látjuk, hogy, bár a miniszterelnök úr tett egy propozíciót olyan irányban, hogy az álláshalmozásokat megszünteti, ma is magas állásban vannak állami alkalmazásban olyan egyének, akik az államtól több címen húznak fizetést olyan állások vállalásával, amelyeknek vállalása nem egyeztethető össze nemcsak a mai rossz gazdasági viszonyokkal, hanem a közéleti tisztaság fogalmával sem.
