Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-37

Az országgyűlés képviselőházának 37. vább fog haladni, de, sajnos, ez az út már kezdettől fogva viszafelé vezetett és ez az irányzat nem tudott kifejlődni. A birtokpolitika terén vajmi keyés történt, ha történt, Darányi idejében történt, aki ennek a kérdésnek fontosságát nemzetpolitikai és nemzetgazdasági szempontból mindjárt méltányolni tudta és telepítési politikával kezdett ezeken a lehetetlen állapotokon Magyarországon javítani. (Mojzes János: Azt is elgáncsolták!) Később jött Nagyatádi elgondolása, aki szintén abból indult ki, hogy a magyar nemzet fiainak lehetővé kell tenni, hogy minden magyar embernek háza és földje legyen a magyar földön. (Mojzes János: Ez is megmaradt elgondolásnak!) ö kisgazdaexisztenciákat, kiispolgárokat akart a magyar nemzet fiaiból csinálni, mert látta azokat a különböző példákat, amelyek egész Európában láthatók. Gondolok Franciaországra, Dániára, (Tauf

fer Gábor: Nem kell messzire menni, itt van Szerbia!) ahol kifejlett kisgazdatársadalom van és a nemzet éltető eleme ez^ a kisgazdatársadalom, ez a kispolgári osztály volt mindenkoron, mert a mellett, hogy földet művelt, a háziipart is felkarolta, tőkeerős kisexisztencia lett és ma is az, amely nem hajlik semmiféle szélsőségre, sem jobbra, sem balra. Vagy nézzük Dániának, vagy Hollandiának kisgazdaszövetkezeteit, amelyek gyönyörű dolgokat tudnak produkálni majdnem semmi tőkével, tisztán a munkával (Mojzes János: Es a helyes birtokmegoszlással!) és a helyes birtokmegoszlással. Azután nagyatádi fellépése után mi történt? A magyar falu népe, a magyar gazda volt az, aki oroszlánrészt vett ki a háborúból, aki papírtalpú bakkancsiban, szakadozott ruhában, de mindig ottmaradt a sáncon, küzdött, de nem vesztette el a háborút! Mikor hazajött, joggal várta a magyar nemzettől, hogy hősiességét, önzetlenségét, amellyel a magyar névnek, a magyar becsületnek hírnevet szerzett, a nemzet azzal foigja meghálálni, hogy legalább hozzá fogja juttatni egy kis házhoz és földhöz. Megindultak különböző jelszavak alatt és különböző irányokból a kezdő lépések, míg a végén, Nagyatádi elgondolását véve alapul, mert megállapíthatjuk, hogy az elgondolás az övé volt, de a kivitel nem volt az övé; megszületett az úgynevezett földbirtokreform (Mojzes János: Csak úgynevezett! — Weltner Jakab: Nagyon helyes kifejezés! Csak úgynevezett!) és ma ott állunk, hogy mielőtt még megszületett a gyermek, már temetjük is a gyermeket! Ez a földbirtokreform teljesen elvesztette intencióját, nem érte el a célját, hiszen akiken seigíteni akart, és akik az előtt boldog emberek voltak, kétségbeesetten járnak mindenfelé, mert á földreform, ahogy keresztül lett vive, nemhogy segített volna rajtuk, (hanem sújtotta őket! Számításokat csináltam különböző kategóriákból, kik földreform következtében földhöz jutottak és bátor vagyok e számításokat ismertetni. Előre bejelentem e számítások szomorú eredményét, hogy tudniillik mindegyik ráfizet a földbirtokreform folytán kapott földre. Itt van egy emiber,^ aki katona volt, a háborút végigszolgálta, és három katasztrális holdat igenyelt és (Mojzes János: Ez még szerencsés, hogy igényelt, de mennyit kapott!?) kapott három katasztrális holdat. (Mojzes János: Ez imég szerencsés volt!) Ezen a három katasztrális holdon terem neki 30 espmó rozsa, ebből a bevétele, leszámítva az aratási és géprészt, a mezőőri díjat, a mai 14 pengős rozsárat számítva, 6Í pengő 46 fillér a bevétele. ülése 1931 deoember 12-én, szombaton. 365 A szalmát is fölszámítottam, úgyhogy a rozstermésből összesen 79 pengő 82 fillért kap. Ebben a három katasztrális holdban van egy darab rétje, ahol káka, dudva és kis széna terem, — ennek árával együtt összes bevétele 86 pengő 82 fillér. Kiadása ezzel szemben vetőmagra 33 pengő 60 fillér, kétszeri szántás, fogasolás, boronalás 35 pengő, hordás költsége 4 pengő 50 fillér, 14 kocsi trágya a földre 56 pengő, úgyhogy a kiadása összesen 130 pengő 10 fillér. Most még a kiadás rovatban van az állami, vármegyei és községi adó, az ártéri járulék, egiyfházi adó, stb., és mindez a földigénylés évi törlesztésével együtt kitesz Összesen 114 pengő 26 fillért. A kiadások összesen tehát 251 pengő 36 fillért tesznek ki. (Mojzes János: Szóval éppen háromszor annyi a kiadása, mint a bevétele.) Ezzel szemben, mint előbb mondottam, bevétele 86 pengő 82 fillér. így ez az ember arra a három katasztrális hold földre ráfizet évente — és ez nemcsak papírosszámítás, a valóságban is így van — 164 pengő 50 fillért. (Mojzes János: Van miből ráfizetnie?) T. képviselőtársam megjegyzésére vagyok bátor előadni, hogy ennek az embernek volt háza, tehene, voltak lovai, de mert nem tud másképpen fizetni, kénytelen volt tehenét és lovait már eladni és mint a később felolvasandó levélből látható, semmi reménye sincs arra, hogy a jövőben valami úton-módon segítve lesz rajta. Egy másik adatot veszek elő; ezt is a helyszínén állítottam össze. A másik ember öt katasztrális hold földet kapott és erre évente 244 pengő 64 fillért fizet rá. A harmadik, akinek adatait összeszedtem, szintén háromiholdas gazda, akinek igavonó állata nincsen, bérbe kell neki szántatnia, bérbe kell behordatnia terményeit is. Ez a gazda erre a három katasztrális hold földre 121 pengő 91 fillért fizet rá. (Weltner Jakab: Ezek a reform koldusai!) Ebből a pár adatból, amelyet magam szedtem össze, szomorú kép tárul elénk. Látjuk azt, hogy amíg az egyik oldalon még azokat is, akiknek volt valami kis exisztenciájuk, tönkreteszik, a másik oldalon azok, akiknek semmijük sem volt, abban a reményben, hogy exisztenciát tudnak maguknak teremteni, beugrottak ebbe a gyönyörűnek látszó reformba és ma ott állanak a legnagyobb kétségbeesésben, mert bizonyos összeget már ^befizettek, törlesztettek és most ki vannak téve annak hogy egy szép napon elküldik őket a földről, és azt, amijük még volt, szintén el fogják ott veszíteni. A földreformnak legnagyobb hibája az volt, hogy itt is alkotási láz jelentkezett; egyszerre akarta a kormányzat az évszázadok hibáját pótolni, és mielőtt komoly pénzügyi megalapozása lett volna ennek az egész földreformnak, belehajtották ebbe a nincstelenek hatalmas seregét. Teljesen céltalan és teljesen hibás volt tehát az egész földbirtokpolitika. A másik része a földreformnak a házhelyek kiosztása volt, (Tauf

fer Gábor: A kincstári feleslegekből meg lehetett volna oldani! — Ügy van! Ügy van! balfelöl.) mely bizonyos tekintetben sikerültebbnek mondható. A legnagyobhb hiba itt az volt, hogy csak száz és százötven • kvadrátos parcellákat adtak, ami igazán még csak arra sem elegendő, hogy valami kis házat rá tudjon építeni arra az az igénylő. Sokkal helyesebbnek tartottam volna, ha ilyen rossz földbirtokreformpolitika helyett ladtak volna egy-, másfél-^ vagy tkétholdas területeket házhelynek és segítették volna anyagilag is a nincsteleneket, hogy ott egy házat épít, 53*