Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-37
Az országgyűlés képviselőházának 37. ülése 1931 deoembér 12-én, szombaton. 355 Szabó István ült. Mégis a törvény az életben megvalósítva, — lehet mondani — azokra akiket boldogítani akart, katasztrofális' eredménnyel járt. (Mojzes János: Ugy csinálták, hogy ne sikerüljön.) A törvény (három kategóriába sorozta azokat, akiknek fold juttatandó. Az első kategóriát egy hold földre érdemesítette a törvény, idetartoztak a közalkalmazottak, az ipari munkások és az iparosok maguk. A második kategóriába tartoztak a földnélküliek, akik földmív éléssel foglalkoznak és a háború szerencsétlenjei. Ezeknek a törvény megszabta a maximális juttatási határt három holdban. (Mojzes Jénos: De rendszerint csak egyet kaptak!) Rendkívül fontos volt a törvénynek az az intézkedése, amely a harmadik kategória ellátásáról rendelkezett amely szerint a törpebirtokosok, a kisbirtokosok és a kisbérlők, akik odáig is foglalkoztak föidmíveléssel, családi birtokhoz lettek volna juttatandók, amely családi birtok maximális határát a törvény 15 holdban állapította meg. Az előadó úr tegnap a Földbirtokrendező Bíróságnak egy kimutatását ismertette bevezető beszédében, amelyből megtudtunk egy pár adatot a földhözjuttatás eredményeiből. Az előadó úr elmondotta, hogy összesen 940.000 hold földet mozgósítottak a földreformmal kapcsolatban. Ebből kiosztottak 58.785 holdat házhelyek gyanánt és házhelyhez jutott ebből a földmennyiségből 260.000 szegény ember. Kiosztatott továbbá 691.831. hold föld az általam említett három kategória javára*és — mind a három kategóriát ideszámítva — ebből a 691.831 hold földből 410.282 ember kapott földterületet. Ha ezt a 691.831 hold földet a 410.282 boldogítottál elosztjuk, akkor azt az eredményt kapjuk, hogy országos átlagban alig haladja meg a juttatott föld átlaga a másfél holdat. r Hol vannak tehát, mélyen t. Képviselőház, a háromiholdas földmunkások és hol vannak itt ebben a számban a 15 holdig terjedhető családi birtokok? (Dinnyés Lajos: Holdban!) Teljes mértékben igazolva van tehát a második nemzetgyűlés ellenzékének az a megállapítása, amellyel igen sok alkalommal ideléptünk a törvényhozás színe elé, hogy ennek a földreformtörvénynek a paragrafusai jók voltak, azqk^az urak azonban, akikre a törvény végrehajtása volt bízva, ezeket a paragrafusokat minden valódi tartalmuktól megfosztották és az eljárás során teljesen lefokozták annak a földmenynyiségnek mértékét, amelyet maga a törvény juttatni óhajtott. De van még itt egy 190.000 holdra terjedő földkomplexus. *Ha a 940.000 holdból leveszem a 758 000 holdat, amelyet házhelyekre és földmívelésre alkalmas föld gyanánt kiosztottak, itt van még 190.000 hold, amelyről az mondatott, az előadó úr is azt volt szíves említeni, hogy ez közcélokra ment. Mindenesetre nagyon kívárcsiak volnánk tudni, hogy mennyi ment közcélokra, mert a kimutatás erről pontosan nem nyilatkozik. (Krüger Aladár előadó: Közlegelőkre! 80.000 holdnál több közlegelő!) Azonkívül nagyon kíváncsi volnék arra, hogy ebben a 190.000 holdban benne foglaltatik-e az a földmennyiség, amelyet az akkori pénzügyminiszter úr teljesen önkényesen, a törvény rendelkezései ellenére, azok megsértésével, azokon magát önhatalmúlag túltéve, az előző tulajdonosok részére egyszerűen visszabocsátott. (Krüger Aladár előadó: Nincs benne!) Ha nincs benne, akkor joggal kíváncsi lehet az ember, hogy mennyit tesznek ki azok a földmennyiségek, amelyeket az akkori pénzügyKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. III. miniszter úr visszaadott a földtulajdonosoknak, mondom, a törvény rendelkezése ellenére, amely körülményt itt a második nemzetgyűlésen szintén szóvátettünk és kértük és indítványoztuk az akkori pénzügyminiszternek ezért a jogtalan eljárásáért a felelősségrevonását. Mondom: valamivel több, mint másfél hold országos átlag jön ki. Ezt nevezte az előző kormány «földreformnak» és erről hitte azt, hogy ezzel Magyarországon a föld problémáját véglegesen megoldja. Ez nagyon szomorú eredmény, de még szomorúbb eredmény jön ki, ha a földreform pénzügyi oldalát vesszük vizsgálat alá. A második nemzetgyűlésen nemcsak itt a törvényhozásban, de a mi iniciatívánkra összeült pártközi konferencián is^ előtártuk súlyos észrevételeinket, megállapításainkat és aggodalmainkat a földreformot illetőleg. Akkor a kormány minden kívánságunkat visszautasította, megvédelmezte eljárásának eredményeit és kijelentette, hogy sürgősen pontot kell tenni a földreform után, mert máskülönben nem lehet felszabadítani a nagybirtokokat, a nagybirtokosok nem tudnak külföldi kölcsönöket felvenni s így üzemképesebbekké tenni magukat. Nem is törődött a • kérdéssel 1928-ig a kormány, sem pedig a törvényhozás. 1928-ban észlelte a kormány a terményárak lehanyatlása következtében, hogy a földhöz juttatottak — mint Temesváry Imre t. képviselőtársam mondotta — a gazdasálgii lehetetlenülés állapotába jutottak. Akkor tette meg az első enyhítő intézkedést. Ha Vargha államtitkár úr adatait összevetem azokkal az adatokkal, amelyekkel Temesváry Imre t. képviselőtársam és az előadó úr szolgált nekünk, akkor azt kell megállapítanom, hogy a kerek számban 700,000 hold föld, amelyet kiosztottak (Dinnyés Lajos: Elég kevés!) holdankét 30 pengő annuitás terhét viseli. Ez az országos átlag. (Dinnyés Lajos: Van, ahol 80 pengő!) Ez országos átlagban majdnem 4 métermázsa búzának felel meg. (Kun Béla: Hogy lehet ezt lesüllyedt jószágárak mellett megfizetni?) Lehetetlenség elképzelni, hogy az adók mellett, amelyek ezeket a legkisebb embereket is egyaránt sújtják, holdanként négy métermázsa búzát tudjon annuitásban a földhöz juttatott befizetni. Ha ehhez az adót hozzászámítom, akkor öt mázsa búzát is meghalad az, amit országos átlagban egy ilyen földhöz juttatott szegény embernek évi annuitásban fizetnie kell. (Kun Béla: A termelési költségeket nem fedezi a föld jövedelme!) Azt mondotta Vargha államtikár úr, hogy nagy mértékben könnyített az előző kormány a földhöz juttatottak sorsán, mert 4'4%-os igen enyhe és alacsony annuitást honosított meg. Ha ezt a tételt megvizsgáljuk, akkor a következő eredményekre jutunk: Az 1928 : XLI. törvénycikk, amely bizonyos mértékig újra rendezte az annuitást, törlesztési kulcsul 10 aranykorona kataszteri tiszta jövedelem mellett 1*2, — 25 aranykorona kataszteri tiszta jövedelem mellett pedig 2'9 métermázsa búzát tartott méltányosnak és észszerűnek bekívánni a földhöz juttatottaktól. Hogy a gyakorlatban mennyi az, amit az utóbbi években bekívántak a földhöz juttatottaktól, erre vonatkozólag két részletes számítás fekszik előttünk. Azért idézem ezt a kettőt, mert semmiféle ellenzéki elfogultságot ezekről feltételezni nem lehet. Az f egyik Strausz t. képviselőtársamnak, a legfőbb állami számvevőszék volt elnökének kimutatása, a másik pedig Temesváry Imre t. képviselőtársunké, Strausz István ez év februárjá52
