Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-37
356 Az országgyűlés képviselőházának 37. ban itt a Képviselőházban kifejtette, hogy e szerint az aránykulcs szerint a 10 aranykoronás kataszteri tiszta jövedelmű föld után a földhöz juttatott 32 pengő 40 fillér, a 25 aranvkoronás kataszteri tiszta jövedelmű föld után pedig 85 pengő évi törlesztést visel kataszteri holdanként. Ugyancsak az ő számításai szerint ezek az összegek, az adókat is hozzászámítva, 38 pengő 80 fillért tesznek ki a 10 aranykoronás kataszteri tiszta jövedelmű földnél és 97 pengőt a 25 aranykoronás földeknél. Ha ezt a 97 aranykoronás földet nézzük, akkor Strausz Istvánnak kiszámítása szerint, aki a Képviselőház 1931 február 4-én tartott ülésén adta elő ezeket az adatokat, — ott vagyunk, hogy a legmagasabbban értékelt földek után több mint 10 q, sőt Temesváry képviselőtársam húzaárai szerint 12 q búzát kellene fizetnie évenként annak a szerencsétlen földhöz juttatottnak. Hogy ez micsoda képtelen szám, arra nem kell a Képviselő.ház figyelmét felhívnom. Egy másik súlyos dolgot is szóvátett ebben a beszédében Strausz képviselőtársam. Rámutatott arra, hogy az előző kormány minden törvényes felhatalmazás nélkül 0*4 százalék kezelési költséget vetett ki a földhözjuttatottakra, amely összeg Strausz István számítása szerint évi 2 millió pangő jogtalan, törvénytelen megterhelést jelent a földhözjuttatottakra nézve. Az akkori pénzügyminiszter úr Strausz Ist : /án képviselőtársunk felszólalására kijelentette, hogy a kormány ezeknek a kezelési költségeknek a szedésétől nem térhet el. Nem tudom, honnan van az, hogy az állami zárszámadásban, amelyet legutóbb elénk terjesztettek, külön miért van felszámítva a vagyonváltságföldek kezelési f költsége, ami a zárszámadás szerint több százezer pengőt tesz ki; nem tudom milyen forrásból fedezték ezt a kezelési köiltséget. (Mojzes János: Miért kellett.ezt a kezelést külön megfizetni?) Tovább ment kiszámításában Strausz István képviselőtársunk és hozzáadta a föld terhéhez a termelési költséget, amelyet ő 5'5 q búzában határozott meg. Erre Erdélyi Aladár t. képviselőtársunk közbeszólt, hogy nem is sok, tehát a t. túloldal is akceptálta ezt a kulcsot. (Mojzes János: Hát a mai búzaárak mellett egyáltalán nem sok!) Ha ezt a termelési költséget is hozzászámítjuk az iménti adatokhoz, akkor a 10 arany koronás r földnek a terhe, hozzáadva az annuitást és az adót, 146*50 pengőt tesz ki, a 25 aranykoronás kataszteri tiszta jövedelmű földnél pedig 249*25 pengőt! Ennyit kihozni a földből a mi glóbusunkon hogy volna lehetséges? Valahol a Marson vagy a Saturnuson talán lehet. Ha a jelenlegi búzaárak mellett átszámítjuk ezt búzamennyiségre, akkor azt a megdöbbentő számot kapjuk, hogy a legalacsonyabban minősített föld után a földhözjuttatott évenként 18 q búzát, a legjobban minősített föld után 31 q búzát kellene, hogy elővarázsoljon a semmiből és még akkor meg is kell neki élnie belőle. (Mojzes János: Ezeket a lehetetlen árakat nem volt még idő leszállítani? — Tauffer Gábor: Nem értek rá!) Temesváry Imre t. képviselőtársam adatai a következők. (Folytonos mozgás és zaj a jobboldalon.) Elnök: A t. jdbboldalt csendre intem. Tessék csendben lenni. (Kun Béla: Ha a magyar föld kérdéséről van szó, akkor hallgassanak!) Szakács Andor: Temesváry Imre t. képviselőtársunk »november 20-án tartott felszóltaülése 1931 deoember 12-én, szombaton. lásában azt mondotta, hogy ahol a földár maximálisan 1500 pengőben van meghatározva, a földhözjuttatottak annuitása 81 pengő, vagyis lOVs mázsa búzát kell fizetni. Ha ehhez hozzávesszük az 5*5 q termelési költséget, közel 16 q búza jön ki holdanként, ami az adóval együtt 17 q búzának felel meg. Ez tehát az a gyönyörű 4'4%-os annuitás, amelyről olyan magasztalólag nyilatkozott itt a pénzügyi államtitkár úr. (Kun Béla: Összeroskad a nép ez alatt a teher alatt!) Lehetetlenség az, amit ezek a számok jelentenek, amely számokat nem én találtam ki, (Mojzes János: Egészen csillagászati számok!) mert ezeket részben az állami számvevőszék volt nagytekintélyű elnöke, Strausz István képviselőtársunk terjesztette elő a Képviselőházban, másrészt magának a többségnek, a túloldalnak egy jeles és ilyen dolgokkal állandóan foglalkozó tagja, Temesváry képviselőtársunk ismertette. Lehetetlenség, hogy ezen äz állapoton mindenki meg ne döbbenjen, valamennyiünk lelkiismerete ne tiltakozzék az ellen, hogy a magyar föld népét ilyen képtelen teherviseléssel sújtsák. (Mojzes János: Nyomorítsák!) Annál is inkább gondolkozni kell ezeken a számokon, mert valamennyien tudjuk, hogy igen nagyok a hátralékok a megváltott vagyonváltságföldek után, amit a szegény emberek nem fizettek meg. (Mojzes János: Ilyen nagy terheket képtelenség megfizetni!) Nagyon nagy az az összeg, amelyet az évenként kivetett összegből állandóan nem fizetnek-meg, amely nem folyik be az állam pénztárába. Itt van az oka annak, hogy ma olyan sok a hátralék. Hogy miért képtelenek a földhözjuttatottak ezeket a terheket elviselni, annak oka egyszerűen az, hogy ezek a terhek kétszeresét, sőt háromszorosát jelentik annak, amit a föld produkál, mint amennyi magot, mint szemtermést, a földből egyáltalán kihozni lehet. (Mojzes János: Es miből él még e mellett?) Szeder Ferenc t. képviselőtársam, aki a II. nemzetgyűlésen értékes küzdőtársunk volt, amikor a földhözjuttatottak érdekében több ízben egész kampányokat indítottunk, azt mondotta, hogy neki semmiféle adata nincsen arra vonatkozólag, hogy mire becsüli az állam, vagy pénzügyi igazgatásunk ezeknek az állam tulajdonába került földeknek f 2JL értékét. Erre vonatkozólag Strausz István képviselőtársunk szintén meghatározott egy összeget, ö számítást tett és ennek eredményét ismertette, azt mondván, hogy ilyen kulcs, ilyen annuitás mellett, a tényleg ilyen nagy összegben bekért évi törlesztéseket véve számítási alapul, 1'5 milliárd pengő jön ki, mint eszmei értéke ennek a kettős földkomplexumnak. En nem állítom, eszemágában sincs ezt tennem, hogy azt a 700 ezer hold földet, amelyet odaadtak a földhözjuttatottaknak, 1500 millió pengőre értékeljem. Strausz István képviselőtársamnak sem volt bizonyára ez a szándéka, mert ha azt a 700 ezer holdat 500 aranypengővel számítom, akkor is csak 350 millió pengő jön ki. De ez a szám nem azért érdekes, mintha a föld valóban annyit érne, mint amennyit Strausz István t. képviselőtársam meghatározott, hanem azért érdekes, mert a szegény embereknek az az óriási tömege, akiket földhözjuttatottakként szoktunk említeni, az a 410.000 boldogított ember (Kun Béla: Agyonnyomorított ember!) akkora annuitást fizet, amely — 50 évet véve alapul — megfelel másfél milliárd pengőnek, holott az a föld, amit ez a 410.000 ember ka-
