Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-28

26 Az országgyűlés képviselőházának 28. ülése 19S1 november 26-án, csütörtökön. mert nem tartottam szükségesnek, hogy interpelláció keretében hozzam ezt a Ház elé, mert tulajdonképpen a napirend előtti felszólalásra is az a válasz lehetett volna csak, amilyen válasz egy interpelláció esetén elhangozhatott volna. Kérem a t. Házat, méltóztassék igyekezni ezt a kérdést minden szenvedély és minden elfogultság nélkül tárgyalni, mert itt szerintem egy nagyon fontos közérdekről van szó, olyan közérdekről, amely érinti egyfelől az ország-, gyűlés presztízsét, másfelől a közhivatalnoki kar presztízsét. Ennek a kérdésnek helyes megoldása az én elgondolásom szerint véget vetne azoknak a különféle pletykáknak, vádaknak és mindenféle híreknek, amely vádak különösen egyik minisztériumunkkal kapcsolatban ma már, azt mondhatjuk, napirenden vannak. (Ügy van! Ügy van! half elől.) Különösen ma, amikor ilyen súlyos gazdasági bajokkal küzd az ország, kívánatos, hogy mindazok, akik az ügyeket vezetik, akiknek módjukban van olyan hatósági intézkedéseket tenni, amelyek megnyugvást kelthetnek, ezt meg is tegyék. Nekik kötelességük ezeket az intézkedéseket minél előbb és olyan formában teljesíteni, hogy a megnyugvás bekövetkezhessek. (Helyeslés balfelől.) Azt kérdezem, t. Ház, Jiogyan volt lehetséges az, hogy annak dacára, hogy van bűnvádi perrendtartásunk, a bűnvádi perrendtartásnak vannak szabályai, amelyek előírják azt, hogy minden hatóság és minden hatósági közeg köteles a hatáskörében tudomására jutott bűncselekményeket megfelelő bizonyítékokkal az ügyészségnél feljelenteni, amikor hatóság —-. mert azt hiszem, hatóság az a vizsgálóbizottság, amely a népjóléti minisztériumban elkövetett szabálytalanságokkal kapcsolatban folytatta most már innen-onnan majdnem egy éve a vizsgálatot — talált olyan szabálytalanságokat, amelyeket hivatalos iratban is megállapított, — mert hivatalosnak kell azt neveznem, hiszen a sajtóban már megjelent az mint ítéletindokolás, megjelent mint egy másik irat melléklete — amely hivatalos iratból megállapítható az, hogy a lefolytatott fegyelmi eljárás és az ítélet alapjául szolgáló ténymegállapítások szerint legalábbis a közokirathamisításnak súlyos gyanúja (Ügy van! Ügy van! balfelől.) — ez a minimum, amit kénytelen vagyok mondani — merült fel: a bűnvádi feljelentés még sem történt meg. De tulajdonképpen többről is lehetne itt szó. Mert hiszen arról van szó, hogy hatósági közegek, nem is egyszerű közegek, nem egyszerű nyomozó közegek, hanem az egyik minisztérium vezető tisztviselői és a számvevőszék kiküldöttje, tehát mindenesetre a legnagyobb kvalifikációval rendelkező egyének állapították meg azokat a tényeket, amelyeknek alapján .azután megszületett egy fegyelmi ítélet, amelyről kénytelen vagyok röviden, néhány szóval megemlékezni. Énszerintem ugyanis ennek a fegyelmi ítéletnek már megszületése is bizonyos tekintetben korai volt, mert az általános gyakorlat szerint, ha arról van szó, hogy büntetendő cselekmény történt, hogy a bíróság előtt bűnvádi eljárásnak van helye, akkor le szokták folytatni a bűnvádi eljárást és a fegyelmi eljárást ideiglenesen felfüggesztik. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ez volt a normális gyakorlat. Nem mondom, hogy ez a gyakorlat kötelező, de mindenesetre nem szükséges ok nélkül szakítani a régi gyakorlattal. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Fábián Béla képviselőtársam sokszor előhozta már ezt az ügyet. En nem akarom megismételni azokat a vádakat. Itt csak arról van szó, hogy illetékes helyen — mert hiszen a parlamentet e tekintetben illetékes helynek el kell ismernünk — súlyos vádak merültek fel. A vizsgálat lassan folytatódott, egy ilyen kényes ügyben pedig a • lassúság már maga is veszedelmes, azonkívül az eredmény, amely bekövetkezett, nem alkalmas arra, hogy megnyugvást kelthessen. En azt hiszem, hogy a dolognak a bűnvádi eljárás alá tartozó része másképpen, mint az illetékes bíróság előtt, megnyugvást keltőleg el nem intézhető. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) De ezenkívül merülj tek fel még olyan tények, amelyek szükségessé tennék, véleményem szerint azt, hogy Fábián képviselőtársam indítványa kapcsán parlamenti vizsgálóbizottság is foglalkozzék ezekkel az ügyekkel. Itt ugyanis nemcsak erről a ^fegyelmi ügyről van szó; itt szó van még az ítélet tárgyát képező anyagon kívül más ügyekről is, szó van nagyobbszabású építkezésekről, amelyek nagyon rossz befektetések voltak.' Szakemberek, — éppen a kereszténypárt egyik vezető politikusa és szakértője is, — nyilatkoztak többízben, hogy ezek az építkezések a népjóléti minisztérium keretében úgy történtek, hogy kétszer annyit, esetleg négyszerannyit lehetett volna ugyanolyan minőségben azon a pénzen építeni. Azonkívül vannak ott a minisztériumban a múltba visszamenőleg szintén olyan dolgok, amelyekben a vizsgálat beígérése ellenére a parlament megnyugtató eredményt még nem kapott. (Farkasfalvi Farkas Géza: Meg kell szüntetni a népjólétit! Minek az? — Zaj a szélsőbaloldalon. — Györki Imre: A panamát szüntessék meg! — Farkasfalvi Farkas Géza: Azt is! Helyes!) Elnök: Csendet kérek. Farkas Tibor: Mindenesetre, amit meg kell szüntetnünk, az szerintem elsősorban az, hogy intézmények ne úgy funkcionáljanak, mint ahogy funkcionálnak. (Zaj.) Az más kérdés, hogy erre az intézményre szükség van-e, vagy nem. En nem mondom, hogy pont a mai momentum az, amely ennek a kérdésnek eldöntésére a legalkalmasabb. Az azonban feltétlenül szükséges, hogy ez az intézmény úgy működjék, hogy megnyugvást keltsen, hogy ne legyen örökké jogos kritikának kitéve annak az intézménynek gesztiója azért, mert abban az intézményben akadtak olyanok, akik szabálytalanságot követtek elSajnos, a dolog úgy áll, hogy nagyon könnyen általánosít a publikum^ és egy vagy több tisztviselő által egy intézmény keretében elkövetett szabálytalanság ódiumát azután kénytelen viselni az azon intézmény keretében működő, nagyon sokszor kötelességének teljes magaslatán álló tisztviselői kar, éppen azért, mert azt a rákfenét, amelyet ki kellett volna gyorsan és alaposan operálni, nem operálták ki, ami viszszahat az egész köztisztviselői karra. Szerintem ennek kell végetvetni. Ez sokkal fontosabb, mint az, amit igen t. képviselőtársam mondott. Annakidején már régen én is indítványoztam ezt, de ma nem tudjuk elérni. De még ha meg is szüntetnők a népjóléti minisztériumot, akkor is meg kell torolni azokat a szabálytalanságokat, amelyeket elkövettek (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van! Ebben is egyetértek teljesen!), mert az intézmény megszüntetésével nem boríthatunk fátyolt a múltra. (Zaj.) Ennek a kérdésnek kapcsán még szükségesnek tartom csak néhány szóval megemlíteni azt, hogy a jelenleg tárgyalás alatt levő, illetőleg tárgyalás alá kerülő üggyel kapcso-