Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-36
320 Az országgyűlés képviselőházának ê 1930 : XLI. tc.-et még további olyan intézkedésekkel is megtoldani, amelyek a törlesztések hatékonyabb biztosítására szolgálnak. Az előttünk fekvő törvényjavaslat kimondja, hogy az ipartestületi székházakra nyújtandó kölcsönök alapján kibocsátott kötvények ugyanolyan jogi természetűek lesznek, mint a már korábban kibocsátott kötvényei a szövetkezetnek és megadja ez a törvényjavaslat ugyanazokat az adó- és illetékkedvezményeket ezekre a kölcsönökre is, mint az 1930 : XLI. te. alapján nyújtott kölcsönökre. A két kölcsön között a különbség csak az, hogy az ezen kölcsönök révén kibocsátott kötvények külön sorozatot képeznek és külön sorozatot képeznek azok, amelyek már korábban bocsáttattak ki a közalkalmazottak és magánalkalmazottak részére; tehát ezek összeségének külön képezik biztosítékát az ezen eélra nyújtott kölcsönök és külön az előzőleg nyújtott kölcsönök képezik biztosítékát a másik sorozatú kötvényeknek. A javaslat 3. §-a összefüggésben áll az 1920 : XXXVI. te. 76. Vával, az úgynevezett földreformtörvénnyel. Mesrtörténhetik ugyanis, hogy ezek a testületi épületek is olyan telkeken fognak felépülni, amelyek a földreformtörvény alapján juttatott házhelyek voltak. Miután pedig az 1920 : XXXVI. te. 76. §-a kimondja azt, hogy jelzálogjogokat érvényesíteni tíz éven belül az ilyen, tehát a földreform útján kiosztott telkeken épített házakra csak bizonyos feltételek mellett lehet, — és ez alól csak egyetlen alkalommal adott a törvényhozás kivételt, a Falusi Kislakásépítő Szövetkezet részére az 1927 : XIX. te. alapján — most ugyanezt a kivételt kívánja megadni ezekre az épületekre is, amelyeket ennek a törvényjavaslatnak értelmében az iparosok építtetnek vagy már megépítettek, vagy pedig megvásároltak További intézkedés van a törvényjavaslat 4. §-ában a tekintetben, hogy az olyan egyénnek nyújtanak kölcsönt, aki nem vonható a közalkalmazottak f off alma alá, aki tehát magánalkalmazott, ennél is hatékonyabban lehessen biztosítani a kölcsönök törlesztését. Ezt pedig úgy kívánja elérni a törvényjavaslat, hogy ha valamely magánalkalmazott változtatja munkahelyét, az esetben automatice követi a másik munkaadóhoz is az a kötelezettség, hogy az új munkaadó minden^ újabb okirat nélkül köteles az illető magánalkalmazott illetményéből levonni és a szövetkezethez beszolgáltatni az annuitásokat. Kimondja továbbá a 4. § második bekezdése azt, hogy ha valamely magánalkalmazottnak illetménye megszűnik és helyébe bármely más illetmény vagy nyugdíj lép, az esetben az annuitás biztosítására az újabb illetmény szolgálj biztosítékul. Es végre a 4. § harmadik bekezdése intézkedik arról, hogy ha az illető közalkalmazott vagy magánalkalmazott elhalna, az esetben az özvegyi nyugdíjra is kiterjesztetik az annuitás kötelezettsége. f Ez szinte megnyugtató is lehet az Özvegyre nézve, amennyiben ha eleget nem tenne egyébként fizetési kötelezettségének, akkor esetleg^ eílicitálnák feje felől azt a házat, amelyre már igen tekintélyes összeget befizetett. Ezekben voltam bátor az előttünk fekvő törvényjavaslatot általánosságban ismertetni, tisztelettel kérem, méltóztassanak azt úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Kertész Miklós. Kertész Miklós; T. Képviselőház! Előljá'. ülése 1931 december 11-én, pénteken. róban egy őszinte megjegyzést. Meglehetősen temetői hangulatban tárgyalja a Képviselőház azt a kérdést, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amelyet most az előadó úr itt ismertetett, és hogy az őszinteséget fokozzam, meg kell állapítanom azt is, hogy ez a temetői hangulat nagy mértékben növekedett a miniszterelnök úrnak tegnapelőtt elmondott gyászbeszéde folytán. (Lázár Miklós: Koszorúmegváltás!) XJgy látszik, az igen t. Ház tagjait e pillanatban egy kérdés érdekli, a karácsonyi szünet kérdése és ezzel a parlament még inkább fokozza azt az amúgyis fájdalmasan nagy távolságot, amely őt az élettől elválasztja, mert bizony-bizony az ország dolgozó népét egészen más kérdések érdeklik és azt várná parlamentjétől, hogy ezekkel a problémákkal .. foglalkozzék, kényelmi szempontokra, karácsonyi szünetre és mindenre való tekintet nélkül. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az építkezések előmozdítását célzó egyes intézkedésekről szól a beterjesztett 95. számú törvényjavaslat, és én meg kell hogy mondjam, hogy magát ezt a címet is: «az építkezések előmozdítása», gúnyolódásnak érzem, mert hiszen nálunk esztendők hosszú során át egyéb sem történt, mint súlyosabbnál súlyosabb mulasztások az építkezések terén, mindenek felett pedig a legszegényebb néposztályok lakásszükségletének kielégítése terén. Az Országos Lakásépítési Hitelszövetkezetről szóló alaptörvény, az 1930 : XL. te. maga is egy privilegizált kis csoport érdekében készült, a köztisztviselők egy kedvezményezett kis csoportja javára hozatott. (Temesváry Imre előadó: Es a magánalkalmazottak érdekében.) A magánalkalmazottak csak abban a nagyon szűk keretben és mértékben jöhetnek itt figyelembe, amennyiben a biztonságnak azokat a nagyon súlyos kellékeit tudják produkálni, amelyeket tőlük a kölcsönt nyújtó bankok megkívánnak. Mivel pedig erre a magánalkalmazottak rajtuk kívül álló okokból nem képesek, ebben a vonatkozásban tehát ezt az akciót e réteg javára szólónak tekinteni nem lehet. De még ha el is ismerném azt, hogy legalább az intenciója megvolt az erre^ a rétegre való kiterjesztésnek, mit lehet csinálni azok között a pénzügyi keretek között, amely pénzügyi kereteket ennek az akciónak számára a bankokkal való megállapodásban lefektettek. A munkások, az alkalmazottak és tisztviselők széles rétegei érdekében az elmúlt évek folyamán nem történt semmi és ennek a törvénynek most beterjesztett módosítása sem egyéb, mint egy gesztus; gesztus az ipartestületek felé, gesztus abban a tekintetben, hogy a valóban súlyossá vált rövidlejáratú kölcsönöket most hosszúlejáratú kölcsönökké konvertálja. Én nem kívánok itt a részletekbe belemenni, nem kívánom tehát azt taglalni, hogy vájjon elégséges-e a, húsz esztendő és nem volna-e jobb, helyesebb és elviselhetőbb a törlesztés terheit harmincöt esztendőre elosztani, mert, ismétlem, mindezt másodrendű jelentőségű problémának tartom, de meg kell említenem azt, hogy ugyanakkor, amikor az iparos ság felé legalább egy gesztust mutat ez a tervezet, ugyanakkor -az ipari proletariátus felé még annyit sem sikerült az elmúlt esztendők folyamán elérnünk és keresztülvinnünk, hogy pl. az ipari proletárok által épített, a munkások keserves verejtékéből létesített otthonoknak adómentességet engedélyeztek volna, ami egy számottevő teherkönnyebbülest jelentett