Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-36

Az országgyűlés képviselőházának 36. volna azoknak a szervezeteknek számára, amelyek amúgy is agyon vannak terhelve a mai rendkívül súlyos munkanélküliség- következtében. (Temesváry Imre: Megkapták az adómenteseéget) Nem kapták meg, t. képviselőtársam. A szakszervezeti otthonok, a munkásotthonok nem kaptak semmiféle adómentességet és jó magam például vezetője vagyok egy nagy szervezetnek, a Magántisztviselők Szövetségének, amely egy, a birtokában lévő és semmiféle bérjövedelmet nem hozó ingatlan után kb. 8000 pengő évi adót fizet, holott egészen kétségtelen, hogy ezt a 8000 pengőt, amint megkeresésében fel is vette, a munkanélküliek segélyezésének bővítésére és kiterjesztésére fordította volna, ha ezt neki elengedték volna. (Temesváry Imre: Nem kérték az adómentességet!) De igen, erre vonatkozólag az akták rendelkezésre állanak. Igen t. Ház! Fel kell vetnem itt a kérdést, hogy vájjon ez a javaslat és ez a tervezet, amely itt előttünk fekszik, szerves része talán egy nagy és átfogó lakásépítési programúinak ? Szó sincs róla. Ilyen nagy átfogó és szerves lakásépítési programmja a magyar kormánynak nincs, nem volt és ilyet csak a főváros törvényhatósága kezdeményezett. (Bródy Ernő: Ügy van!) Itt ül mellettem Bródy Ernő t. képviselőtársam, akivel a főváros lakásügyi 'bizottságában esztendők hosszú során át küzdöttünk azért, hogy az egyre katasztrofálisabbá váló lakásügyek rendezése, a lakóvédelem és az olcsó és elviselhető bérek mellett való kiadós lakásénítkezés tekintetében valami történjék; akkori előterjesztésünk, amelyben nagyon sok munka, nagyon sok elmééi, nagyon sok tudás összpontosult, hiszen valamennyi pártnak emberei együtt működtek, köztük a községi politikának kitűnőségei, egyszerűen papírkosárba került és így állhattak elő mindazok a rendkívül súlyos következmények, amelyeket itt valamennyien érzünk és valamennyien szenvedünk. Nincs tehát itt ebben a javaslatban szó egy nagy. átfogó lakásügyi koncepcióról, csak egy kormányzati rendszer bizonyos jellemző tüneteiről, amely kegyeket osztogat, mert nem ismer kötelességteljesítést, amely csoDortoknak érdekeit szolgálja, mert rendszere folytán mentesítette magát az összeség érdekeinek szolgálata alól. A hibáknak és bűnöknek kútforrása a lakásügyek tekintetében az 1924 : IV. t-e., a szanálási törvény. Mennyi küzdelem és harc folyt ezekről a padokról a szanálási törvénynek azon rendelkezése ellen, amely törvénybe iktatta, előre meghatározott időpontra, százalékosan az emelkedő lakáskulcsot. Azt kérdezték akkor itt barátaim és képviselőtársaim, de joggal kérdezték a kereskedő- és iparostársadalom képviselői is. hogy vájjon ezeknek a széles rétegeknek, a lakás- és üzletbérlőknek emelkedő jövedelmeit ugyancsak méltóztatnak-e törvénybe iktatni? Azokat az összegeket, amelyekből végeredményben ezt az emelkedő és a törvény biztosította; alapon r egyre nagyobb mértékben emelkedő lakás- és üzletbért elő kell teremteni. A béremelés törvénybeiktatása elmúlásztatott, a fizetésemelések törvénybeiktatása elmulasz tátott, és hiába kérdeztük, hogy mi a fontosabb: a lakbéremelés és ezzel a tömegek fogyasztóképességének a csökkentése-e, vagy pedig: a lakbérek megrögzítése és ezzel a tömegek életszínvonalának emelése, válasz nem érkezett, illetőleg, amennyiben a cselekedetet feleletnek lehet tekinteni, akkor ez a felelet a háztulajdon védelme és az egyetemes közgazdaság kára volt. Hiába volt itt minden, t. Képviselőház; KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. III. ülése 1931 december 11-én, pénteken. 321 hiába volt már a bajok kiindulásának időpontjában a figyelmeztető és intő szó, nem lehetett a következményeket elhárítani és erre mi, elsősorban a szociáldemokratapárt, a védekezésnek második vonalára vonultunk vissza, nevezetesen arra a volnalra, hogyha már itt törvényben biztosított módon állandóan növekvő lakbérterhekkeh tehát állandóan csökkenő hús-, kenyér- és egyéb fogyasztással kell a dolgozóknak szám ölni ok, (Ügy van! a szélsőbáloldalon.) akkor legalább a lakástermelés terén, a lakásépítkezés terén történjék valami. (Szeder Ferenc: Legnagyobb merénylet volt felemelni a lakbéreket!) Tudtuk, hogy meg fog indulni a verseny a lakbér és a munkabérek között és hogy ebben az egyetlen versenyben a munkabér igen csúnyán, igen szomorúan le fog maradni, hiszen a munkabér^ előrejutását ezernyi ok handicapelte és gátolta, nem utolsó sorban az a rendkívül súlyos gazdasági válság és egyre növekvő munkanélküliség, amely éppen a szanálás időpontjától veszi kezdetét. f A mi meggondolásunk az volt, hogy helyes arányt kell teremteni a dolsrozók bérjövedelme és a lakbér színvonala között. A mi elgondolásunk az volt, hogy gátat kell vetni a lakásnyomor pusztító hatásainak. A mi elgondolásunk az volt, hogy küzdenünk kell a tüdővész és egyéb népbetegségek pusztítása ellen, nemcsak ráolvasással, nemcsak frázisokkal, hanem egészséges és olcsó lakások tömeges termelésével is. Az otthon^ és a kenyér védelme volt az, aminek gondolatából megszületett esry valóban átfogó, valóban koncepciózus, valóban mindenre kiterjedő lakásépítő és lakóvédő Programm, amely tíz- és tízezer példányban terjedt el a főváros és a vidék lakossága körében és széles tömegeket sorakoztatott fel a szociáldemokratapárt ezen elgondolásai mel lett. Most, amikor ilyen katasztrofális állapot van, most, amikor előttünk van enne<k a pepecselésnek egy apró kis részlete; most, amikor egyre tömegesebben lakoltatnak ki családokat azért, mert munkanélküliségük, nyomoruk folytán nem tudnak lakbéreket fizetni; most, amikor megbosszulja magát a kormányzati politika, amely állandóan meerkötötte a főváros kezét is, amikor szükséglakásokat akart éníteni, azt a lakástípust. (Kéthlv Anna: Amelyben ma egyedül van kereslet.) amely hivatva van áthidalni a kilakoltatástól az új lakás szerzése lehetőségéig eltelő időt, azt az átmeneti lakástípust, amelyben ma valóban egyedül van kereslet, mert ennek az egynéhány négyzetméter területű szükséglakásnak, illetőleg szobának a bére áll ma egyedül ezeknek a teljesen elnyomorodott és lecsúszott rétegeknek keresőképességével, jövedelmi viszonyaival. Az az. elgondolás koncepció, amelyet mi itt felvázoltunk, három kardinális részből állott. Megjelölte a feladatot, megállapította a r pénzügyi fedezetet és végül megjelölte a végrehajtás módját. Azt hiszem, hogy nemcsak erről az oldalról, hanem minden őszintén és becsületes gondolkodó embernek bármely más oldalról is, alá kell írnia a programmnak ezeket a megállapításait. (Uay van! bál felől!) A legközelebbi esztendőkben — mondottuk mi 1927-ben. tehát négy évvel ezelőtt, amikor a gazdasági válság még megközelítően sem ért el olyan méreteket, imint ma, amikor még bőséggel csurgott a csapokon a mindenféle állami adó, illeték és egyéb bevétel, amikor még lehetett volna alkotni és építeni, ismét47