Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-36
Az országgyűlés képviselőházának 36. Teleki Sándor t. képviselőtársaim nevében is. akik ezeket az érdekelt kerületeket képviselik, felhívjam a kormány figyelmét a sürgős döntés szükségességére. (Helyeslés.) Mert a mi népünk ismeri a súlyos helyzetet, hozzá nem férhet izgatók szava, akik színes Ígéretekkel tévútra vezethetik. A mi népünk józan és be látó, tudja, hogy az egész világ bajban van, ennek következtében mi is bajban vagyunk. Népünk tűrte a lövészárok szenvedéseit, tűri a mai helyzet nehézségeit is. Egyet azonban nem bír el: ez az igazságtalanság. Az igazságtalanság ellen lázadozik. Már pedig igazságtalanság nem termő területek után ártéri járulékot szedni. Ezt az igazságtalanságot neki megmagyarázni nem lehet, ebbe belenyugodni nem tud. En tehát kérem a pénzügyminiszter <uj*at, hogy a Dunavölgye népe létérdeke érdekében sürgősen^ intézkedjék és a kivetett e kivetendő ártéri járulékokat teljes egészében azonnal függessze fel. (Helyeslés.) Elnök: T. Képviselőház! Napirend előtti felszólalás vita és határozathozatal tárgyát nem képezi. Rátérünk tehát a napirendre, amely szerint következik a külföldi fizetési eszközök és külföldi követetések bejelentéséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. A jegyző úr felolvassa a törvényjavaslat szövegét. Dukai Takách Géza jegyző (olvassa a törvényjavaslatot — Felkiáltások a baloldalon: Zsúfolt padsorok!) Elnök: Vitának helye nincs- Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja s azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőházhoz teszi át. Napirendünk szerint következik az ország Szent Koronája egyik őrének megválasztásáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. A jegyző úr felolvasása a törvényjavaslat szövegét. Dukai Takách Géza jegyző (olvassa a törvényjavaslatot. — Dinnyés Lajos: Nem hallok egy szót sem! — Sándor Pál: Nem kell hallani ebből!) Elnök: Vitának helye nincs. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja s azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőházhoz teszi át. Napirendünk szerint következik az építkezések előmozdítását célzó egyes intézkedésekről és az Országos Lakásépítési Hitelszövetkezetről szóló 1930 : XLI. tcikk kiegészítése tárgyában beadott törvényjavaslat tárgyalása, (írom 95, 102.) Temésváry Imre előadó urat illeti a szó. Temesváry Imre előadó: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttünk fekvő törvényjavaslat úgyszólván az egész r ország^ vidéki kisiparosságának egy igen fájó sebét kívánja orvosolni. (Ügy van! Ügy van!) A háború utáni időkben ugyanis mint minden társadalmi osztály, úgy a vidéki kisiparosság is igyekezett saját érdekeit előmozdítani, saját kulturális életét fejleszteni, a testületi életet ápolni, és ennek legalkalmasabb eszközét tailése 1931 december ll-én 3 pénteken. 319 lálta abban, ha az iparostársadalom részére ipartestületi székházakat vásárol, vagy épít. A konjunkturális időkiben bizonyos mértékben fellendült kisipari tevékenység még szinte buzdítólag hatott a kisiparosságra, és szinte napnap után egyre-másra kezdtek épülni egyes vidéki gócpontokon az új ipartestületi székházak. Abban az időben az ehhez szükséges tőke előteremtése sem okozott nagyobb ©ondókat, amennyiben, bár erre a célra legalkalmasabb hosszúlejáratú kölcsönöket nem igen lehetett felvenni, de az egyes vidéki pénzintézetek a jobbmódú iparosoknak jótállása mellett szívesen nyújtottak kölcsönöket abban a reményben, hogy imajd az ipartestület tagjai tagdíjaikat pontosan befizetik, és így a kölcsönökért jótálló ipartestületi vezetőket ebből a körülményből semmiféle hátrány nem éri. De jöttek a nehezebb gazdasági viszonyok, és így az ipartestület tagjai nem mindig voltak képesek a .tagdíjakat úgy befizetni és oly pontos időben befizetni, hogy a testületi vezetők által zsirált váltókölcsönök^ kellő mértékben törlészthetők lettek volna, sőt még a kamatokat sem tudták a tagdíjakból fizetnL Így tehát nemcsak hogy az ipartestületi székházakat kebeleztették be a vidéki pénzintézetek, hanem a váltókért jótálló egyes iparosokat is igen szorongatott helyzetbe hozták azáltal, hogy a váltókat nem igen voltak hajlandók prolongálni. Az Ipartestületek Országos Szövetsége már a múlt évben látta a vidéki kisiparosságnak ezt a szomorú helyzetét és mindent elkövetett azirányban, hogy a kormány az iparosságnak segítséget nyújtson. (Sándor Pál: Na, az nem áll, hogy mindent elkövetett!) De ugyanezt a kérdést már sok alkalommal itt a Képviselőházban is szóvátették egyes képviselőtársaim és sürgették a kormányt, hogy ebiben az égető kérdésben legyen segítségére a kisiparosságnak. A kormány méltányolva az iparosoknak ezt a rendkívül súlyos helyzetét, megegyezést próbált létesíteni az ú. n. Országos Lakásépítési Hitelszövetkezettel azirányban, hogy az a rendelkezésre álló hitelösszegből hasítson ki egy keretet erre a célra és konvertálja a kisiparosságnak súlyos székház adósságait. Az Országos Lakásépítési Hitelszövetkezet ezt az üzletkört, miután az 1930. évi XLI. te. megalkotása alkalmával erre felhatalmazást nem kapott, nem is vehette fel üzletkörébe a nélkül, hogy errenézve külön törvényhozási felhatalmazást kapjon. Az előttünk fekvő törvényjavaslat tehát azt célozza, hogy az Országos Lakásénítési Szövetkezet a jövőben az ipartestületi székházak kölcsöneinek konverzióját is felvehesse üzletágai közé. Ennek a javaslatnak célja az-,hogy ugyanolyan feltételek mellett nyújtsák az ipartestületi székházak részére is a kölcsönöket, mint amilyen feltételek mellett nyújtották azokat a közalkalmazottaknak és magánalkalmazottaknak az 1930 : XLI. te. alapján. Ezen korábbi törvény értelmében tehát az erre a célra nyújtott kölcsönök húsz esztendő alatt törlesztetnének, 90es árfolyammal folvósíttatnának és 9*fi százalékos annuitással törlesztetnének. Miután azonban a kisiparosság mostani helyzetében még ez a 9-6 százalékos annuitás is igenigen súlyos terhet jelent, ennek következtében a törvény felhatalmazást ad a kereskedelmi kormánynak, hogy ebből a 9-6 százalékos annuitásból saját hitele terhére 2 százalékot átválthasson. Szükség volt az így nyújtott hitelek törlesztésének nagyobb biztonsága kedvéért az.
