Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-36

316 Az országgyűlés képviselőházának , miniszterünk nagyhatású beszédében a napokban mondotta — mindig mostohagyermeke volt a kormányhatalomnak és nem kapta meg azokat a létfeltételeket, amelyek fejlődését biztosították volna. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a mi mezőgazdaságunkat annak az amerikai farmernek a korkurrenciája fenyegeti, aki nagyszerűen berendezett gazdaságában hatalmas, modern gépi erővel dolgozik, elsőrendű utakon szállít és 2 és fél százalékos állami kamattal kap kölcsönt. Ugyanezt teszi lagrújabban az olasz mezőgazdaság is; amint Aeerbo földmívelésügyi miniszter kijelentette, hogy évenként mintegy 50 millió pengőnek megfelelő kölcsönt bocsát az olasz kormány a mezőgazdák rendelkezésére 2'5—3%-os állami kamat mellett. Hogyan lehet feltételezni azt, hogy a teljesen vérszegény és magára hagyott magyar mezőgazdaság a járatlan utaival, elmaradt gazdasági felszerelésével és évenként 16, sok esetben 18%-os pénzével meg tudjon felelni ama kötelezettségének, amelyet a mai nehéz idők tőle megkívánnak, nemcsak gazdaságilag, hanem közegészségügyi szempontból is. Ha meggondoljuk, hogy például az amerikai farmereknek mindig rendelkezésére áll a kellő alacsony százalék melletti hitel, amely lehetővé teszi, hogy áruját akkor értékesítse, amikor az a piaci árnak legmagasabb ját elérte, ugyanakkor azt látjuk, hogy a mi magyar mezőgazdánkat, a mi magyar földmíveseinket már a «zöld hitel» is fenyegeti, mert hiszen úgyszólván be sem takarította az «életet», már is ki kell fizetnie az adóját, s a zöld hitelét. (Ügy van! a jobboldalon.) Es akkor már a betegápolási költségre, az orvosi költségre és a gyógyszerköltségre nem is futja

% Igazán csodálkoznunk kell azon az életerőn, amely még ilyen körülmények között is azt a gazdát meg tudta tartani a nyomorúságában is az életnek és a munkának. Nincs pénz, a bankok nem adnak kölcsönt, tenni kell tehát a legsürgősebben valamit a magvar mezőgazdaság, a magyar gazdák érdekében. Lehetőségeket kell nyújtani különösen a gazdatársadalomnak, hogy terményeit tisztességes árért eladhassa, mert különben olyan megrázkódtatás jön, amely elseper mindent. Tehát azok, akik az ország sorsát intézik, nem kergethetik a vidéket olyan kétségbeesésbe, amelynek a végét senki sem látja. (Ügy van! Ügy van! a jobbés a baloldalon.) Tisztelt Ház! A belügyminiszter úr figyelmét bátorkodom felhívni arra, hogy a kihágások, főleg egészségügyi szempontból az utóbbi időben tetemesen megszaporodtak a békebeli arányszámhoz viszonyítva. Például a paksi főszolgabíróságnál békében 600—800 kihágás volt és 1928-ban a kihágások 2900-ra szaporodtak fel, sőt 1931 szeptemberéig elérték az 1400-at. Ennek oka bizalmas úton nyert értesüléseim alapján az, hogy a közbiztonsági közegek, a csendőrök nem takarékoskodnak egyáltalában a feljelentésekkel. Bevett szokás és a felettesei is elvárják a csendőr járőr tői, hogy a járőrzésből feljelentésekkel megrakodva térjen vissza, s ha nem produkál megfelelő számú feljelentéseket, akkor azt mondják, nem jó a járőr, nem volt tevékeny. Így azután a csendőr, amikor valamilyen szabálytalanságot észlel, csak azért, mert egy-két kukoricaszár volt a szerencsétlen gazdaember udvarán, azért, mert június havában egy-két kocsi trágyát még nem tudott kihordani szántóföldjére, mert hiszen még aratás előtt volt az idő, csak azért, mert kéthárom literrel kevesebb víz volt a tűzoltó hordójában, egészségügyi kihágás címén meg>. ülése 1981 december 11-én, pénteken. teszi a feljelentést a főszolgabírónál. Ugyanekkor 32 kilométer távolságról kénytelen az a szerencsétlen némber, az a szerencsétlen magyar gazda bemenni a járás székhelyére a főszolgabíróhoz csak azért, hogy két-három pengőre az a főszolgabíró megbüntesse, amit azután r esetleg felfüggesztenek. (Szeder Ferenc: Botrányos állapot és disznóság az ilyesmi és mégis megcsinálják!) Elnök: Szeder Ferenc képviselő urat rendreutasítom. (Szeder Ferenc: Ismerem ezt!) Kérem, képviselő úr, nincs joga közbeszólni és különösen ilyen kifejezéseiket használni, mint amilyeneket mondott. Téglássy Béla: Rögtön feljelentik kihágás címén azt az egyébként is nehéz gondokkal küzdő gazdát a helyett, hogy előre figyelmeztetnék. (Szeder Ferenc: Ügy van!) Mindjárt megteszik ellene a feljelentést és azt is beírja feljelentésében a csendőr: «előzetes figyelmeztetés után teszi meg feljelentését». (Szeder Ferenc: így van!) Nagy baj az is, hogy a esend* őr jelentések alapján a főszolgabíró igen gyakran akkor kénytelen beidéztetni a feljelentettet, amikor a legnagyobb munkaidő van, miáltal a beidézett oly helyen, ahol 20—30, sőt ennél több kilométeres utat kell megtennie hogy a járás székhelyére jusson, egész napját, esetleg még több időt is elveszít munkaidejéből. Kívánatos lenne olyan értelmű belügyminiszteri rendelet kiadása, amely a csendőröknek a statisztikát szolgáló feljelentéseit megszünteti, s amely szerint a földmíves emberek nagy munkaidőben ily igazán jelentéktelen kihágásokért idézésekkel és megjelenési kötelezettséggel ne terheltessenek. (Szeder Ferenc: Ügy van! Nagyon helyes! — F. Szabó Géza: Nem így van!) Amit én mondottam, az szó szerint így van, ahogyan mondottam, mert méltóztassék tudomásul venni, t. képviselőtársam, hogy ez az én járásomban, az én paksi választókerületemben^ is megtörtént, erről meg is győződtem, én tehát a saját járásomban, saját képviselői kerületemben szerzett tapasztalataimat voltam bátor a t. Ház előtt előadni. (F. Szabó Géza: Nagyon kivételes ez!) Nem is kivételes, különösen Pálfán és Sárszentlőrincen gyakori! T. Ház! Nézetem szerint a legsürgősebben kell a gazdák érdekében törvényhozás útján megfelelő törvények alkotásával lépéseket tenni, hogy végre a modern XX. században ezek az áldatlan állapotok megszűnjenek és a nyomorgó, gondokkal küzdő, pénznélküli beteg gazda vagy hozzátartozója hozzájuthasson az ingyenes vagy legalább is a viszonyoknak megfelelő jutányos orvosi gyógykezeléshez. Bátorkodom ennél a kitételemnél kitérni néhány mondatban a választójogra is, mert hiszen^ az ellenkező oldalról mindig «mumus»ként állítják ide nekünk a titkos választójogot. Nos, erről a helyről bátorkodom kijelenteni: én, aki testestül-lelkestül népképviselőnek érzem és tudom magamat, aki nem egyes emberek kegyéből, hanem a szentséges népakarat megnyilvánulásából t jutottam mandátumhoz, igenis a magam részéről törhetetlen híve és harcosa^ vagyok a titkos választójognak. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Híve vagyok azért, mert szent hitem és meggyőződésem az, hogy ha a titkos választói jogara térünk át, meg fog szűnni a becsületesen dolgozó magyar népnek az a rengeteg sok zaklatása, amelynek a választások alatt ki van téve. (Szeder Ferenc: Ugy van!) Meggyőződésem az, hogy a titkos választás nyugodtabb atmoszférát fog teremteni a csonka