Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-36

^m Az országgyűlés képviselőházának 36 országban mindenütt, mert lehetetlen állapotnak tartom, hogy amikor Budapesten és Pest környékén a választók titkosan szavazhatnak, ugyanakkor annak a becsületesen dolgozó gazdaembernek, aki «nemzethűség szempontjából» legalább annyira megbízható, mint a városi ember (Szeder Ferenc: Igaz! Ugy van!), nyiltan kelljen az urnák elé járulnia és ott ne vallhassa meg szíve dobbanása és lelke sugallata szerint az ő akaratát. (Szeder Ferenc: Tökéletesen igaza van!) Azt szeretném elérni, hogy végre ne a hatalomnak legyen igazsága, hanem az igazságnak legyen hatalma ebben az országban. (Szeder Ferenc: Helyes!) Nekünk feltétlenül számolnunk kell a világháború utáni eseményekkel és a változott helyzettel, mert lehetetlen tovább is azon az állásponton lenni, hogy az a polgár, aki iparkodott minden körülmények között és iparkodik ma is az ő adófizetői, hazafiúi, polgári kötelezettségeinek képessége szerint eleget tenni, befolyásmentesen, szíve dobbanása szerint ne vallhassa meggyőződését. Legyen a polgárnak az államban joga is, ne csak kötelezettsége az állammal szemben. (Szeder Ferenc: Tökéletesen igaz !) Ismétlem, a titkos választójognak híve vagyok és minden tehetségemmel azon vagyok és azon leszek, hogy adandó alkalommal, teljes súlyomat a serpenyőbe dobva, minden befolyásomat a titkos választójog mielőbbi megvalósítása tekintetében érvényesítsem. Egyébként pedig osztozom Apponyi Albert gróf t. képviselőtársamnak, Európa oldman-jének a r titkos választójogra vonatkozó meggyőződésében és nézetében. Arra a kérdésre pedig, hogy ilyen felfogással miért vagyok ezen a helyen, ahol vagyok, (Mozgás és derültség a bal- és szélsőbaloldalon. — Szeder Ferenc: Éppen akartuk kérdezni!) bátorkodom egyszerűen azt felelni, hogy ma olyan nehéz és súlyos időket élünk, hogy úgy érzem, hogy ma minden embernek egy táborban van a helye. S ha akármelyikünkben a saját pártjának szeretete nagyobb volna, mint a honszeretet, erről a helyről bátorkodnám a t. Ház tagjait és a t. pártokat figyelmeztetni, hogy igenis nem lehetnek a jövőben olyan sáncok, amelyek elválasztanak bennünket. Mint követendő példára bátorkodnék rámutatni MacDonald angol miniszterelnökre, akinek volt hijte és erős akarata arra, hogy otthagyja pártját, mert azt mondotta, hogy: «minden párttal szemben van egy érdek, mindennél erősebb és hatalmasabb az a haza és a nemzet érdeke » En is ezt követelem s éppen innen vagyok bátor felhívni t. képviselőtársaimat, hogy ne azt keressük, ami elválaszt, hanem azt becsüljük meg egymásban, ami összefog! (Szeder Ferenc: A titkos választójog közelebb hoz bennünket egymáshoz' — Zaj .jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Téglássy Béla: Most befejezésül még csak egy mondatot. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! A képviselő úr be akarja fejezni beszédét. Téglássy Béla: Meggyőződésem szerint sohasem szabad a kormánynak elfelejteni azt, hogy a nemzeti társadalomnak épülete egy hatalmas piramishoz hasonlít, amelynek erősségét és szilárdságát sohasem a vékony magas csúcs,• hanem az erős közép és a széles alsó építmény-fundamentum adja meg. Nem a felső tízezernek, hanem a közép és az alsó néposztályoknak teherbíró egészséges vállain nyugszik ülése 1931 december 11-én, pénteken. 317 a nemzet épülete, jövendő élete és boldogulása. (Helyeslés.) Elnök: Váry Albert képviselő urat illeti a szó. Váry Albert: T. Képviselőház! A Pestvármegyei Dunavölgy-Lecsapoló és öntöző Társulat elviselhetetlen ártéri járuléka ügyében a volt országgyűlés tartama alatt itt a Képviselőházban már többször fölszólaltam és megfelelő, megnyugtató intézkedést kértem az ellen a lehetetlen és tarthatatlan^ állapot ellen, hogy rendkívül súlyos ártéri járulékot kénytelenek olyanok is fizetni, akiknek a csatornázásiból egyenesen káruk származott. Sajnos, ez a kérdés az érdekeltek jogos kívánságának megfelelően mindezideig nyugvópontra nem jutott, ennek következtében kötelességemnek tartom, hogiy Kelemen Kornél és Dinnyés Lajos képviselőtársam felszólalásai után én is itt a Házban az ország nyilvánossága előtt szóvátegyem a kérdés sürgős rendezésének szükségességét. Az akkori pénzügyminiszter úr ennek az évnek április 21-én kelt rendeletével az ártéri járulékok kérdését akként oldotta meg. hogy a kivetett ártéri járulékok felét függőben tartotta és egyben az arányos teherviselési elérendő, indokoltnak jelentette ki^ az ártéri területek új osztályozásba sorozását. Sajnos azonban ez a döntése megnyugtató megoldásra nem vezetett. A kivetett ártéri járulékok ugyanis holdanként 10*50 pengőt tesznek ki, és ennek felét 5 "25 pengőt sem képesek az ártéri érdekeltek a mai nehéz gazdasági viszonyok között kifizetni. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy azoknak a területeknek nagyrészén, ahol a csatornázás történt, a lecsapolás termőképességüket és jövedelmezőségüket nem hogy fokozta volna, hanem sajnos csökkentette, sőt a lecsapolás az egész ártéri terület kétharmad részének ma még nem használt s egy részének legalább átmenetileg feltétlenül kárt okozott. Ennek következtében az

% aki a csatornázásnak semmi hasznát nem látja, •sőt csak kárát látja, (F. Szabó Géza: Ezidőszerint!) — ezidőszerint, lehet, hogy csak átmenetileg — nem képes holdanként fizetni a közterheken kívül még 5 pengő 25 fillért sem. (F. Szabó Géza: így lesz, míg az öntöző csatorna meg nem lesz!) Ügy van! De ettől eltekintve, az akkori pénzügyminiszter úr és a földmívelésügyi miniszter úr 1930 június 4-én az érdekeltek 120 tagú küldöttségének azt az ígéretet tette, hogy azok a vakszikek, szikes legelők és nádas területek, amelyek csak gazdasági átalakítás útján lesznek majd termŐképesekké^ egyelőre semmi néven nevezendő ártéri járulékot nem fognak fizetni, ezeknek kivetett ártéri járuléka teljes összegében függőben fog tartatni. Ennek dacára rá tíz hónapra, az április 21-iki pénzügyminiszteri rendelet ezt a közösen tett miniszteri Ígéretet be nem váltotta s az egész területre nézve csak felét tartotta függőben a kivetett ártéri járulékoknak. Nem csoda tehát, ha az érdekeltek, mintegy ezer-ezerkétszáz gazda és kisgazda ezek után ennek az évnek szeptember 20-án Kunszentmiklóson nagy gyűlésre jöttek össze, és ott pontokba foglalták kívánságaikat. E kérelmek között első helyen foglal helyet az, hogy kívánták a.z új osztályba sorozást és annak megtörténtéig és általában, míg a lecsapolt területek termőképessé nem válnak, az ártéri járulékok teljes függőben tartását. Ezt a kérelmet mi, érdekelt képviselők, Kelemen Kornél, Dinnyés Lajos, Teleki Sándor gróf és én eljuttattuk a földmívelésügyi^ miniszter úrhoz döntés végett. Köszönettel és hálával kell megemlékeznem a földmívelésügyi minisz-