Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-36
Az országgyűlés képviselőházának 36. dolkozásra ádőt nem adó «takarékoskodási düh», de én meg vagyok győződve arról, hogy ezeket az intézkedéseket korrigálni fogj a r az államférfiúi belátás, a nemzet megmentésének becsületes szándéka. T. Ház! A 33-as bizottság jelentésében beszámol az 1930—31. évre vonatkozó költségve; tésről, annak felsorolja minden egyes tételét." A népjóléti tárca már megszavazott költségvetése körülbelül 2*5 millió pengő csökkentést és redukciót szenvedett, aminek következtében a fertőző betegségek ellen való küzdelem nagy nehézségekbe fog ütközni, és a kórházak kénytelenek a betegek felvételét korlátozni. Az új kórházi rendelet a kórházaknak a szegény betegek ápolására nyújtott segitséget kontigentálta. Egyes kórházakban e miatt egész kórtermeket fognak bezárni és a kórháza ápolásra szoruló betegek nem nyerhetnek felvételt. A vallás- és közoktatásügyi tárca kiadásainak csökkentése ugyanekkor a klinikák ágyszámának teljes kihasználását teszi lehetetlenné. A klinikák és kórházak az ország közegészségügyének hatalmas pillérei. Nemcsak a beteggyógyítás szolgálatára állanak, hanem .a betegségek megelőzésének is legfontosabb eszközei. Kétségtelen, hogy ezek az intézmények még fejlesztést igényelnek. Ma a budapesti klinikákon összesen 1800 ágy áll az oktatás, a tudományos kutatás, a továbbképzés és a gyógyítás szolgálatában. Sajnos azonban, még mindig vannak egyes klinikák, így az urológiai, a fülgyógyászati, a gégegyógyászati, amelyek a Rókus-kórházban sínylődnek, a belgyógyászatnak sincs tuberkulózis- és fertőző osztályuk, a közegészségtan és kórbonctan sem megfelelő. Szegeden 875 ágy van, Debrecenben 890, Pécsett 882. összesen tehát 4447 ágy^ áll az egész csonka országban a klinikák részéről a közegészségügy, a tudomány és az oktatás szolgálatára. A legsürgősebb és legfontosabb feladat tehát, hogy a 4 egyetem klinikájának üzeme ne szenvedjen csorbát A betegágyak teljes kihasználhatóságára van szükség és semmi esetre sem engedhető meg az, hogy az ágyakat kényszerűségből üresen hagyjuk. Természetesen üzemük csak akkor tartható fenn, hogy ha a beteggyógyítás szükségletei rendelkezésre állanak. Budapesten évenkint 28.000 beteg nyer a klinikákon gyógykezelést és .az ambuláns bejáró betegek száma is a 200.000-et meghaladja. A vidéki egyetemi klinikákat is mindig gyakrabban keresik fel a betegek, a szülészeti klinikákon gyakrabban jelentkeznek felvételre, mint eddig, holott ezelőtt ettől irtóztak. A klinikákhoz fordulnak az orvosok segítségért, támogatásért, a mentők tömegesen szállítják a sérülteket a klinikákra. Abból a meggyőződésből kiindulva, hogy minél nagyobb a szegénység, annál nagyobb szükség van az egészség megmentésére, az egészség megvédésére, a népi erő megóvására, arra kérem a kormányt és a törvényhozást, hogy a klinikák fenntartására s karbantartására szükséges fedezetről gondoskodjanak. Szerény nézetem szerint tehát a klinikák költségvetését megbolygatni nem szabad, mert ez a betegek rovására menne. Nálunk Magyarországon a közegészségügy egyébként sem volt a kormányzat és a törvényhozás elkényeztetett gyermeke és nagy megnyugvást okozott, hogy az utóbbi években a kórházi ágyak száma szaporodott. Itt kénytelen vagyok kissé mélyebben kitérni még a mai aránylag fejlett közegészségügyünk mellett is azokra a közegészségügyi problémákra, amellése 1931 december ll-én, pénteken. 315 lyek a magyar népre vonatkoznak. (Halljuk! jobbfelől.) Csonka országunkban a legnagyobb osztályt képezi a nemzetfenntartó gazdatársadalom, amely még ma is elképesztő és szánalmas közegészségügyi viszonyok között él. Csonka országunk orvosainak a száma mintegy 8000- re tehető s ezek közül mintegy 4000 Budapesten és Pestkörnyéken lévő községekben helyezkedett el. A másik 4000 szintén vidéki nagyobb városokban és községekben helyezkedett el, úgy hogy ma még mindig az a helyzet, hogy mintegy 2—3000 községünk van országunkban orvos nélkül. Természetes, hogy az orvosok nem telepszenek le a kisebb községekben és. ott nem nyitnak rendelőt. Ennek az is egyik főoka, hogy nincs részükre megfelelő orvosi lakás. Az átkos trianoni békekötés miatt és egyébként is az európai gazdasági összeomlás következtében Csonka-Magyarország úgyszólván teljesen tönkrement, úgy hogy az állam ma . nincs abban a helyzetben, hogy a közegészségügy fejlesztésére minden egyes falu részére olyan összeget bocsáthasson rendelkezésre, amelyből minden község felépíhetné az orvosi lakást. Természetesen más a helyzet a külföldön más a helyzet Angliában, Franciaországban, ahol a magánosok, a nagytőkések, a vagyonosok, akiknek ez módjukban áll, saját maguk sietnek hatalmas • összegekkel kórházuk, közegészségügyi intézeteik és klinikáik támogatására. Nálunk, Csonka-Magyarországon azonban iparkodnak mindent az állam terhére beállítani. A földmíves- és gazdaosztállyal kapcsolatosan meg kell még emlékeznem az uradalmi cselédekről is, akik a közegészségügy tekintetében a legszánalmasabb és legsiralmasabb állapotban vannak. (Ügy van! a baloldalon.) Ez a siralmas állapot különösen a lakásügyi viszonyokra vonatkozik, mert sajnos, ma még mindig előfordul az az eset, hogy egy nedves falú, vályogból vert padlózatlan földes szobában 2—3 család is lakik (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és a 2—3 családban mindenütt legalább 2—3 gyermek van. (Szeder Ferenc: A kincstári birtokokon is így van ez!) Ez a helyzet, dacára a nagy Darányi szociális törekvéseinek és törvényének. Meg kell »emlékeznem arról a tarthatatlan és lehetetlen helyzetről is, amely a földbirtok elértéktelenedésével kapcsolatban adódott a gazdákkal szemben a gyógyítás és gyógykezelés szempontjából. Igen jól tudjuk, hogy a földbirtok értéke ezelőtt néhány esztendővel háromszor-négyszer akkora volt, mint ma és már akkor is óriási nehézségekbe ütközött, nagy gondokat okozott az, ha egy 2—3 holdas gazda, egy kis házzal vagy fele házrésszel rendelkező gazda megbetegedett, vagy ha a feleségét, vagy családjából bárkit fel kellett hozni a kórházba vagy klinikára, ahol a napi 5—6 pengő ápolási költséget ki kellett fizetnie, mert a törvény értelmében szegénységi bizonyítványt nem kapott. Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nem egyszer a gazda tönkrejutásái az okozta, hogy a gyógyulás után a betegápolási költségeket a klinikáknak és kórházaknak ki kellett fizetnie. Hát még ha nézzük a nyomort, nézzük a földbirtoknak az elértéktelenedését, milyen szomorú kilátással nézhet a gazda a jövő elébe közegészségügyi szempontból. Ma a beteg gazda a betegápolási költségeketj a, kezelőorvosát és az egészségének helyreállításához szükséges gyógyszert sem tudja már megfizetni, mégpedig azért, mert egész mezőgazdaságunk — amint Ivády földmívelésügyi 46*