Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-35

â94 Àz országgyűlés képviselőházának a másiknál ezen az alacsony áron a világpiaci ár érvényesülését meghiusítja'? Honnan vesz magának valaki bátorságot ahhoz, hogy ilyen önmagában véve kompenzációs engedélyeket szolgáltasson ki úgy, hogy azokat csak az egyik kapja és mindig a nagy kapja és sohasem a kicsi kapja, a nagyok élvezzék az előnyöket s a kicsinyek fizessék meg az árát? Annak a rendszernek, amelyet én voltam bátor proponálni, az a mindenekfelett való előnye van. hogy ami bajt és hátrányt magában hord, az a gazdasági _ élet szabad kialakulása által előidézett baj és hátrány, amelyet akként, mint a többi bajokat és hátrányokat, el kell viselni. De lehetetlen elviselni olyan bajokat és hátrányokat, amelyek a kormány által osztogatott protekciókból, a kormány által osztogatott monopóliumokból és privilégiumokból származnak, vagy amelyek abból származnak, hogy nem ismerik a helyzetet, amint természetes, hogy nem ismerik, amint a Kereskedelmi Banknak ez a füzete helyesen mondja, hogy egy gazdasági büróból nem lehet egy egész ország gazdasági életét átlátni. Ilyen intézkedésekért igen súlyos dolog a felelősséget a mai nehéz időkben vállalni. T. Ház! Miután én, ismétlem, ezeknek a rendszabályoknak, amelyek itt proponálva vannak, semmiféle jelentőséget a valuta javítása szempontjából nem tulajdoníthatok; miután semmiféle világos politikáját a kormánynak a valuta- és devizaügyek mikénti intézése tekintetében nem látom; miután a moratórium vagy transfer-moratorium körüli eljárásában nem látok mást, mint tétovázást, ingadozást és semmi által nem indokolt titokzatos diplomatizálást; miután továbbá a devizaellátás rendjében követett ez az eljárás, amely ellen számadatokat hoztam fel, igazságtalan és termelésellenes; s miután a kormánynak semmiféle kialakult termelési és gazdasági politikáját nem látom; ennélfogva a kormány iránt bizalmatlansággal viseltetem és a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök; Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Képviselőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat rendelkezéseinek egyike azt tartalmazza, hogy azokat, akik külföldi devizájukat kellő időben nem jelentik be, súlyos börtönbüntetéssel sújtják. Ez a törvényjavaslat, amely itt van előttünk, kópiája körülbelül azoknak a rendelkezéseknek, amelyeket a németek gazdasági helyzetük súlyos volta közepette adtak ki, s amelyekkel a maguk devizakészleteit akarták megmenteni. De a német államot sem tudta ez a rendelkezés megmenteni attól, hogy a becslés szerint körülbelül 1500 millió márkát ki ne vigyenek külföldre, mert a súlyos börtönbüntetések és egyéb rendelkezések ellenére nem szolgáltatták be, illetőleg nem jelentették be ezeket az összegeket. T. Ház! Én a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, amely súlyos büntetéseket helyez kilátásba, helyesnek tartom ugyan, de azt hiszem, hogy nagy csalódás fogja érni az illetőt, aki ettől a rendelkezéstől azt várja, hogy e^y lényeges összeg fog bejelentetni a Nemzeti Banknál. Általában teljesen titokzatos az a helyzet, amely itt van. Senki nem lát tisztán és senki nem tudja, hogy az előző kötelező bejelentések alapján — amikor a bankok és a magánosok kénytelenek voltak bejelenteni devizakészleteiket vagy külföldi követeléseiket — milyen összeg jelentetett be, még kevésbbé tudunk" ar. ülése 1931 december lö-én, csütörtökön. ról, hogy ezekből a bejelentett összegekből milyen összeget vett eddig igénybe a Nemzeti Bank azért, hogy külföldi fizetési kötelezettségeinek eleget tudjon tenni. Mindenesetre tájékoztatást ad erről a dologról a Nemzeti Bank kimutatása, amelyből azt látjuk, hogy a múlt évhez hasonlítva körülbelül 118 millió pengővel kevesebb a Nemzeti Bank aranyállománya, ami arra vezethető vissza, hogy olyan összegeket kellett kifizetni, amelyekre nem volt más fedezet, mint a Nemzeti Bank aranyfedezete és azt kellett igénybe venni. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsóbaloldalon.) Teljesen osztozom az előttem szólott Eber Antal t. képviselőtársamnak abban a nézetében, hogy csak termeléssel lehet külföldi fizetési eszközöket szerezni. (Fábián Béla: Ez ^így van!) Miután a mezőgazdasági termények árából, bármilyen nagy mennyiséget exportálnánk is, a mai viszonyok közepette alig lehet számottevő valutát szerezni, tehát nem marad más hátra, minthogy arra törekedjünk, hogy az ipari termékek kiszállításával szerezzük meg ezeket az eszközöket. Az ipari termelés előmozdításánál azonban azt látjuk, hogy a belső fogyasztás hónapról-hónapra csökken. Számadatokat lehet felsorolni, amelyekkel igazolni lehet, hogy a belső húsfogyasztás, a cukorfogyasztás; a ruha-, cipő- és egyéb fogyasztás milyen mértékben csökkent, úgyhogy a belső fogyasztásra itt az ipar tekintetében alig lehet számítani, külföldre pedig az áruszállításnak megvannak azok a nehézségei, amelyekről itt az előttem szólott képviselő úr beszélt. Egész gazdasági helyzetünkről tiszta képet kaphatunk, ha megnézzük, hogy milyen árfolyamon vannak azok az értékek, amelyeket a külföld még értékeknek fogadott el, mert hiszen annakidején, amikor a kölcsönt adták nekünk, nem azért adták ezt a kölcsönt, mintha nem bíznának a magyar állam fizetőképességében, (Fábián Béla: Űgy van!) tehát adtak kölcsönt, de e kölesönök fedezetére zálogleveleket bocsátottak ki. Ilyen záloglevéltípus több van forgalomban. Itt van a nagy népszövetségi kölcsön, a vármegyei kölcsön, itt vannak a városi kölcsönök, a többi kölcsönök, a fővárosi kötvények stb., amelyek mind kint vannak a nemzetközi piacon, ott értéket képviseltek és ennek az értéknek a meghatározása, értékelése adott körülbelül tájékoztatót arról, hogy külföldön ezeket az értékeket mennyire becsülik. Ha most megnézem, hogy pl. a londoni tőzsdén a népszövetségi kölcsönt miképpen jegyezték, akkor látom, hogy 1930 január 7-én a népszövetségi kölcsönt a londoni tőzsdén 103-as árfolyamon jegyezték, tehát a névértéken felül három ponttal jegyezték, tehát többre értékelték, mint amennyi kibocsátási árfolyama volt. Miután ez a kölcsöntípus 7 és fél %-kal volt a kamatozásra bemondva, kamatozása 7.43% volt •csak, tehát nem hozta meg azt a kamatot sem, amely meg volt állapítva, mert időközben árfolyama a névértéken felül emelkedett. Ha most megnézem a november 7-iki árfolyamot — későbbi adat nem áll rendelkezésemre, tehát nem tudom, hogy azóta milyen esés következett be, — azt látom, hogy a 103-as árfolyamú népszövetségi kölcsön 55-ös árfolyamra esett le, amit ha annak kamatozásához viszonyítok, 14.12% kamatozást kapok. A 7.5%-os vármegyei kölcsön kötvényei 98-as árfolyamon voltak 1930 január 7-én, úgyhogy 8.04% kamatot hoztak. November 7-én ezeknek a zálogleveleknek az árfolyama 46 volt, a kamatozás pedig 18.82%, ha azonban megnézem a 6%-os vár-