Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-35

Az országgyűlés képviselőházának 35. ü megyei kölcsönt, akkor azt látom, .hogy 1930 , január 7-én 89-es árfolyamon voltak, ami 7.84%-os kamatozásnak felelt meg, november 7-én 40-es árfolyamon voltak, ami21%-os kamatozásnak felel meg. Ha azonban megnézem a newyorki tőzsdén a 7%-os városi kölcsön jegyzését, akkor azt látom, hogy 1930 január 7-én 86.5 volt még ezeknek a kötvényeknek az árfolyama, ami a 7%-os kamatozású kötvénynél (Magyar Pál: 6%-os!), a 7%-os kamatozású kötvénynél 8.52%-os kamatnak felelt meg. Ha pedig az 1931 november 7-iki árfolyamot nézem, akkor azt látom, hogy ennek a kötvénynek árfolyama 25-ös, kamatozása pedig 28%. (Fábián Béla: Szép!) Ez a kép az, ami ennek az egész gazdasági helyzetnek leromlását mutatja, amiből kitűnik az, hogy hogyan értékelik azokat a zálogleveleket, amelyeket annakidején, amikor azok kibocsátásra kerültek, majdnem százas árfolyamon vették át az érdekelt pénzintézetek, vagy legalább is, ha ők alacsonyabban vették át, a tőzsdén százas árfolyamon és százas árfolyamon felül jegyezték ezeket, — mert hiszen a bankok nyereségét nagyrészben a kibocsátási és az eladási ár közötti differencia képezi — ezek tehát annakidején százas árfolyamon felül voltak, hiszen a népszövetségi kölcsönnél látjuk is azt, hogy 1930-ban még százon felül volt ezeknek a kötvényeknek az árfolyama, ma pedig azt^ látjuk, hogy külföldön van egy olyan értékpapír, amely értékpapírnak a kamatozása 28%-os

; Egy olyan országnak, amelynek értékpapírját 28%-os kamatozásra veszik, nagyon gyengén állhat már a hitele, mert ha a hitelképesség szempontjából ez jó volna, akkor mindenkinek erre a papírra kellene vetnie magát, ezt kellene felvásárolni, és ezeknek a nagymérvű vásárlásoknak az volna az eredménye, hogy ezeknek az értékpapíroknak az árfolyama ismét emelkednék, ami kiegyensúlyozná azt a csúnya képet, amelyet ezek a tőzsdei jegyzések mutatnak. A miniszterelnök úr tegnapi beszédében ismételten hangsúlyozta, — hiszen beszédének tulajdonképpen ez az egy határozott kijelentése volt, a többi semmitmondó és üres dolog volt, amit mi már annyiszor hallottunk, nemcsak itt, hanem sokkal szimplább helyeken is, és legkevésbé ilyen felelős helyről hallottunk ilyen szimpla kijelentéseket (Esztergályos János: Kupaktanács!) — mondom, ismételten hangsúlyozta, hogy a pengő belső árfolyamát tartani kívánja és semmiféle inflációt nem,, akar előidézni. Nem tudom, hogy ez a kimutatás, amelynek adatait itt felolvastam, mit bizonyít. Azt hiszem azonban, hogy ez mindenesetre az ellenkezőjét bizonyítja annak, amit a miniszterelnök úr itt mondott. De ha még valamivel bizonyosabb képet kíván kapni a miniszterelnök úr arról, hogy a külföld miképpen értékeli a pengőt, úgy vegye elő a genfi tőzsdének jegyzését és nézze meg azt, hogy hogyan értékelik azokat a részvényeket, például a Magyar Általános Kőszén részvényeket és még egy csomp részvényt, amelyeket a nemzetközi tőzsdén jegyeznek. Nézze meg, hogy a Magyar Általános Kőszén részvényeket hogyan jegyzik Genfben, nézze meg, hogy ezt a Magyar Általános Kőszén részvényt hogyan jegyzik Budapesten, és akkor a kettő közötti differenciában megkapja azt, amit nem akar bevallani, de amit mindenki tud, és aminek kifejezője az a nagy diszparitás, amely

r ezeknek a valutáknak hivatalos árfolyama és a szabadforgalomban, az úgynevezett zugforgalomban lévő árfolyama kölése 1931 december 10-én

} csütörtökön. 295 zött van- (Strausz István: Szomorú megállapítások.) Ezek a számok végeredményben kell, hogy ide kívánkozzanak, ide kívánkozzanak pedig azért, mert hiába akarjuk mi a fejünket a homokba dugni, hiába akarjuk mi a tényeket letagadni, szakemberek előtt, üzletemberek előtt, kereskedő emberek előtt, külföldi pénzemberek előtt ezek az adatok ismeretesek. Hát kit akarunk mi bolonddá, tartani azzal, hogy mi magunk nem akarjuk ezt elmondani, nem akarjuk ;

tt bevallani? (Ügy van! balfelől.) Hát kit: a genfi bankárt, a newyorki bankárt vagy a londoni tőzsdét akarjuk bolonddá tartani, hogy mi azt mondjuk, hogy itt benn a pengő árfolyama pedig változatlan, holott zálogleveleink árfolyama 25%-ra ment le, vagy pedig nem tudom, be akarjuk bizonyítani azt, hogy a genfi tőzsde rosszul jegyzi a magyar értékeket, amikor pedig minden bécsi újságban, amelyet 24 Groschen ért a körúton itt Budapesten mindenki megvásárolhat, bárki ellenőrizheti az árfolyamokat és kinézheti belőlük azt, hogy a magyar és külföldi jegyzések között 40% diszparitás van. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor ezek a tények itt vannak szemünk előtt, mit kell akkor itt titkolódzni, mit kell itt begombolkozni és miért kell itt olyan rendelkezéseket csinálni, amelyekről csak a szűkebb beavatottak tudnak vagy egypár bank bír csak tudomással vagy egypár bennfentes ember, akik azután ezeket az információkat, nem tudom, nem használják-e ki egyéni céljaikra és nem csinálnak-e olyan üzleteket és_ olyan kötéseket, mint amilyeneket annakidején láttunk, amikor a kiviteli és behoza. tali engedélyek korszakát élte ez az ország, amikor a kiviteli és behozatali engedélyeknek árfolyamuk volt, és amikor itt a Szabadságtéren és a szabadságtéri kávéházakban fix áron lehetett vásárolni nem kereskedőktől, nem hozzáértő emberektől, akiknek szükségük volt rá, hanem közvetítőktől, ezeket a kiviteli és behozatali engedélyeket. (Fábián Béla: Jó öreg lókiviteli engedélyek!) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) * ^Egyet nem bír el a gazdasági élet: a titkolódzást. Hiába akarnak titkolódzni, a gazdasági élet nem bírja el á titkolódzást. De nem bírja el a kényszerrendszabályokat sem. Mes: vagyok róla győződve, hogy hiába méltóztatnak itt törvényben megállapítani ötévi fegyházat annak a részére, aki nem fogja ezeket a valutákat bejelenteni, legfeljebb az történik meg, ami legutóbb megtörtént egy törvényszéki tárgyaláson, hogy egy valakin töltik ki a bosszújukat, egy olyan emberen, akire másért haragusznak, olyasmiért, amiért annakidején tulajdonképpen a párizsi követséget kellett volna felelősségre vonni, mert elfelejtette a nosztrifikálás alkalmával az ott nosztrifikált kötvények számát feljegyezni és ezzel lehetőséget nyújtott egy spekulációra, miután pedig ez a spekuláció nagyon sok pénzébe került a magyar államnak, ezért ennek a spekuláns társaságnak egyik családtagját egy másik olyan ügyből kifolyólag, amelyért nem lehetett volna a törvény szerint megbüntetni, kellett lecsukatni és megbüntetni. Nem hiszem, hogy a törvénykezésnek ez a fajtája és ez a formája a külföldön bizalmat keltene, mert végeredményben ha valami iránt a nemzetközi pénzpiacnak van érzéke, a fegyház iránt igen nagy érzéke van. Mindenféle spekulációba belemennek, de ha valahol fegyházat is lehet kapni, akkor semmiesetre sem