Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-35

290 Az országgyűlés képviselőházának Û5. pótok. Amikor azután már közeledett az időpontja annak, hogy a bizottság Budapestre érkezzék, akkor különösen a 33-as 'bizottság körében elterjesztették azt, hogy erről most szó sem lehet, népszövetségi kölcsönt most nem kaphatunk, — ami tényleg a nemzetközi pénzpiac helyzete mellett valóban így is van — suttogva járt azonban a hír, hogy azért igen nagy jelentősége van a bizottság ideérkezésének, mert ez a bizottság lesz az, amely nekünk azt a tanácsot fogja adni, hogy szüntessük be fizetéseinket a külfölddel szemben; ennek óriási erkölcsi jelentősége van és ennek érdekében csináljuk végig ezt a népszövetségi bizottsági tárgyalást. Erre a legnagyobb meglepetésünkre megjelent a bizottság, kiadta jelentését, amely abszolúte nem adta nekünk ezt a tanácsot, aminthogy őszintén megvallom, hogy a legteljesebb naivitás is volt azt remélni, hogy egy külföldiekből álló, még pedig nagyobbrészben a hitelező államok kiküldötteiből álló bizottság fogja ezt a tanácsot adni; sőt mondhatom, ennek a bizottságnak tagjai maguk csodálkoztak legjobban azon a naivitáson, hogy mi azt gondoltuk, hogy ők fogják nekünk ezt a tanácsot adni, holott ennek fizikai szükségessége egyszerűen beállott és miután nekünk ezek a fizetési eszközök rendelkezésünkre nem állanak, ennélfogva akár adják a tanácsot, akár nem adják, a kényszerhelyzet következményeit le kell vonni. De nincs is semmiféle oka Magyarországnak arra, hogy ezt olyan borzasztó szégyenkezéssel és restelkedéssel kezelje. Nem beszélek arról, hogy az összes délamerikai államok, amelyek itt hosszú évek során át mint a gazdagságnak országai szerepeltek, végül ugyanebbe a helyzetbe jutottak. Nem is beszélek Trianonról, amely mindennek alapokozója, de beszélek az azóta bekövetkezett eseményekről. Beszélek arról, hogy mindenekelőtt Magyarország évről-évre teljes hűséggel és pontossággal közzétette az ország fizetési mérlegét, közzétette a Népszövetség által előírt pontos séma szerint, és ebből az Összeállításból minden külföldi világosan láthatta és kivehette azt, hogy Magyarország külföldi fizetési eszközökben kötelezettségeinek csakis abban az esetben és addig képes eleget tenni, amíg ezt a külföldi szaldóját külföldről felvett kölcsönökkel ki tudja egyenlíteni, esetleg lassacskán javulhat a szituáció a kereskedelmi mérleg javulása révén. Mi tehát csakis kereskedelmi mérlegünk javulásából várhattuk volna azt — és ezt a külföld teljes világossággal látta, — hogy külföldi kölcsönök igénybevétele nélkül kamatfizetési és tőketörlesztési kötelezettségünknek eleget tehessünk. Már most bekövetkezett a mezőgazdasági termények katasztrofális árzuhanása. Katasztrofális árzuhanás, amely a produkció és a fogyasztás arányának eltolódásból állott elő az egész világon, de amely miránk vonatkozólag ilyen súlyossá, amilyen súlyossá lett, azáltal a protekcionista védővámos politika által vált, amelyet azok a nagy, hatalmas államok vezettek be, amelyek éppen a vezetőszerepet játsszák a Népszövetségben; ennélfogva Magyarország azon nem segíthetett, hogy kereskedelmi mérlegéből azt a pluszt képtelen volt kimunkálni, amely őt alkalmassá és képessé tette volna arra, hogy a külföldi adósságok kamatszolgáltatását és törlesztését a kereskedelmi mérleg egyenlegéből teljesítse. ülése 19&1 december 10-én, csütörtökön. Amikor ez a szituáció állott elő, akkor az előző kormány igyekezett olyan rendszabályokat, olyan kereskedelmi szerződéses politikát inaugurálni, amely ennek a védő vámos rendszernek valahogyan valamelyes kibúvó utat biztosított Magyarország mezőgazdasági termékei számára a külföld felé. így jöttek létre Ausztriával és Olaszországgal azok a rendkívül mesterkélt konstrukciójú szerződések, amelyek azt az elvet, hogy a legtöbb kedvezmények principiuma fenntartatik, kölcsönnyújtások, kamatelengedések útján igyekeztek forma szerint megóvni, lényegében pedig preferenciát a magyar mezőgazdasági termékek számára biztosítani, de ugyanebből a megfontolásból azatán Németországgal kötöttünk közvetlenül olyan kereskedelmi szerződést, amely kifejezetten preferenciákat tartalmazott. Most látjuk, hogy ez ellen az egészen szerény preferenciákat tartalmazó kereskedelmi szerződés ellen, amely a világ gazdasági forgalmára valóban csak a legminimálisabb befolyással van, hét állam emelt óvást és tette ezzel lehetetlenné azt, hogy a világ védővámos politikája ellen legalább egy kis területen, mezőgazdasági termékeink exportja által, valamennyire védekezni legyünk képesek. Ha ez így van, akkor valóban azt hiszem, mindenféle egyoldalúság és szubjektivitás nélkül el kell mondanunk azt, hogy Magyarország nem tehet arról, hogy kereskedelmi mérlegének alakulása, egész gazdasági helyzetünk fejlődése kényszerűséggel arra az útra sodorta, amely út csakis a külfölddel szemben való fizetési kötelezettségek felfüggesztésében, szóval abban kulminál, amit röviden transzfermoratóriumnak nevezünk.' Ha ez

r így van — és azt hiszem, ebben igazán kétség nem lehet — ismétlem, teljesen érthetetlen az ország előtt és teljesen érthetetlen mindenki előtt, aki ezekkel a kérdésekkel foglalkozik, hogy micsoda tárgyalások szükségesek ahhoz, hogy ez a kérdés hónapokig elhúzódjék, miért kell nekünk újabb vérveszteségeket szenvednünk annak érdekében, hogy előttünk ismeretlen diplomáciai tárgyalások folytattassanak, hogy ezek a diplomáciai tárgyalások elhalasszák, késleltessék ennek az elkerülhetetlenül szükséges intézkedésnek megtételét.^ Engem abban az elhatározásomban, hogy ezt a törvényjavaslatot nem fogadom el, elsősorban ez a szempont vezet. Elsősorban a teljés bizalmatlanság vezet az iránt a politika iránt, amelyet az igen t. kormány ebben a kérdésben folytat, az a homály, amelybe beleburkolta egész politikáját ebben a magyar gazdasági helyzetre nézve sorsdöntő kérdésben, az a bizonytalanság, amely megnyilatkozik e tekintetben a helyett, hogy a gazdasági közvéleménynek módja lenne hozzászólni a kérdésnek olyan részleteihez, amely részletekről titokban folytattatnak a tárgyalások. De amiért a törvényjavaslatot nem fogadom el, ennek másik, objektiv oka (Halljuk! a szélsbbaloldalon.) az az eltérés, amely az én igénytelen felfogásom és a kormány politikája között fennáll, a magyarországi devizagazdálkodás kérdésében. (Magyar Pál ^Halljuk!) Ennek a devizagazdálkodásnak kérdéséről már bátor voltam a Képviselőházban véleményemet elmondani. Nagyon sajnálom, hogy az igen t. kormány változatlanul kitart amellett a devizagazdálkodási rendszer mellett, amely nem jelent egyebet, mint az export megbüntetését és az import megjutalmazását, amely nem jelent egyebet, mint homlokegyenest az ellenkezőjét