Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-34
266 Az országgyűlés képviselőházának $%, ülése 1931 december 9-én, szerdán. kor, azt hiszem, üzletileg is jól járna, mert a téli hónapok alatt olyan olcsón jutna munkáskezekhez, ami rentábilissá tenne minden üzemet. En egy ilyen konkrét esetet hozok Békésszentandrás községéből. Békésszentandrás községe abban a szerencsés helyzetben van, hogy van egy gyára, az állami tulajdont képező szőnyegszövőgyár. Ez a gyár pár esztendővel ezelőtt még 120—150 munkáskezet foglalkoztatott, az idén januártól kezdve azonban fokozatosan leállították az üzemet. Az első üzemleszállítás januárban történt, akkor külön utánjárásra sikerült az üzemet újra felvétetni egyideig, de a nyár folyamán redukálták annyira, hogy 5—6 munkás dolgozott, amíg aztán az utolsó hetekben üzemét teljesen beszüntette. A gyár áll a maga épületével, a maga felszerelésével, felhalmozott nyersanyagával, szerződés szerint biztosított igazgatóvezetőjével, s egyedül azok a szegény munkások hiányoznak belőle, akik keresnek egy héten 8 vagy 10 pengőt, de ez a 8 vagy 10 pengő jelentette 80 vagy 100 munkáscsalád egész téli megélhetését. Nem akarok kitérni arra, hogy vázoljam a gyár üzemi rentabilitását, pedig a gyár rentábilis, nem tartozik azok közé, amelyekre ráfizetnek. Készséggel koncedálom azonban azt, hogy állami tulajdonban lévén, az értékesítés problémája nincs úgy megoldva, mint ahogy magánkezekben meg tudták volna oldani és esetleg felhalmozott eladatlan készletei vannak. Kérésemet a jelen levő földmívelésügyi miniszter úrhoz intézem, bár interpellációmat a kereskedelemügyi miniszter úrhoz is intéztem azért, mert tulajdonképpen háziipar jellegű volna az egész vállalkozás és talán oda tartozott volna, de tudomásom szerint a földmívelésügyi minisztérium növényvédelmi irodája kezeli s tartja fenn ezt a gyárat. Sajnos, a növényvédelmi iroda ma már nem rendelkezik azzal a forgótőkével, hogy ezt a gyár.at üzemben tarthassa. Mély tisztelettel kérem a jelenlevő földmívelésügyi miniszter urat, ne méltóztassék arról az oldalról megfogni a kérdést, *hogy kifizetődik-e vagy nem, bár ismétlem ezen nem lehetne vitatkozni, mert kifizetődik, hanem méltóztassék {alán lehetővé tenni, hogy még három hónapig, a téli legnehezebb hónapok alatt ne csukják be a gyár kapuját. Minden készen van, nem kell külön tőkebefektetés a nyersanyaghoz, semmihez sem kell befektetés, csak kis forgótőke kell, amelyet azoknak a munkásoknak heti keresete okoz. Ezzel egy falu munkanélküli kérdését nagy részletében megoldja a miniszter úr és én bízom abban, hogy valamilyen módot talál arra, hogy a gyárat ne most méltóztassék megszüntetni, ha már be kell csukni vagy fel kell számoltatni vagy át kellene venni magánkézbe, mert erre is volna vállalkozó, mondom, ezt ne decemberben méltóztassék megcsinálni, hanem akkor, amikor már a nehéz téli hónapokon túl vagyunk. Mély tisztelettel kérem a. r jelenlevő földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék megnyugtató választ adni. Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólni. Ivády Béla földmívelésügyi miniszter: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr nevében is megadhassam a válaszomat Tóth Pál r képviselőtársam által előterjesztett interpellációra. Talán nem érdektelen, ha előbb pár szóval elmondom ennek a gyárnak historikumát is, 1926-ban alakult egy magánvállalkozás, a Békésszentandrási Keleti Szőnyeg r.-t és^ oz ' a vállalat rövid egy-két esztendei működés után fizetésképtelenné vált. Az én nagyrabesült hivatali elődöm akkor, az ottani szociális viszonyok folytán úgy érezte, hogy a békésszentandrási munkanélküliség megszüntetése érdekében indokolt volna ezt a gyárat megvásárolni és ennek hatása alatt azt az állam részére tényleg meg is szerezte és nyomban haszonbérbe is adta. A haszonbérlő azonban nem tudott fizetési kötelezettségeinek eleget tenni, úgyhogy per útján kellett őt kimozdítani a haszonbérletből. így jutott 1928-ban tulajdonképpen ez a gyár kezelésébe a minisztériumnak és akkor volt kénytelen hivatali elődöm a növényvédelmi és forgalmi irodát ennek a gyárnak továbbvezetésével megbízni. A nagy nehézségek ellenérc azóta az idő óta, amióta a minisztérium ezt az üzemet házikezelésbe vette, az üzem igen szépen fejlődött és sikerült neki a 40—50 munkáslány létszámát 180-ra felemelni. Az üzem elsőrendű produktumokat állított elő, ami tényleg a magyar szőnyegipar elismerésére szolgált, de az eredmény, sajnos, az voir, hogy gyűltek a szőnyeg-mennyiségek, az értékesítés azonban ezzel megközelítőleg sem tartott lépést, úgyhogy már ez év januárjában beállott az a helyzet, hogy a növény forgalmi ircda képtelen volt további összegeket az üzem rendelkezésére bocsátani. Ha jól emlékszem, eltekintve a nyersanyagtól, amely ugyancsak nagy összeget tesz ki, 1600 négyszögméter készárú 120.000 pengő értékben^ volt már az üzemben, úgyhogy az iroda képtelen volt további tőkéket rendelkezésre bocsátani. Ennek következtében lassanként apasztani kellett a munkás létszámot, s végül ez év júniusában a gyárat tényleg egészen le kellett állítani. Anhoz, hogy ezt az üzemet újból talpraállíUuíí, sajnos, a minisztériumnak a tőke most még kevésbbé áll rendelkezésére. Én teljesen átérzem annak jelentőségét, mit jelent az, ha egy községben van egy ilyen ipartelep, de az államháztartásnak nehéz helyzete miatt sajnos, még ilyen szociális szempontból jelentős kérdésekre sem tudunk áldozni. Meg kell tehát alkudnunk egy olyan helyzettel, amilyen éppen adódik. A háziipar tulajdonképpen nem tartozik már a földmívelésügyi tárca keretébe, mert, mint méltóztatnak tudni, a múlt f évben a kereskedelemügyi minisztérium azt átvette, úgyhogy ez az ügy csak a növényvédelmi iroda révér maradt a földmívelésügyi tárcánál. E tárgyban érintkezésbe léptem a kereskedelemügyi miniszter úrral abban az irányban, hogy vegye át ezt is a többi háziipari üzemekkel együtt, valamint vegye át azt a háziipari szakiskolát is, amelyet ugyancsak Békésszentandráson fenntartottunk. A kereskedelemügyi miniszter úr nem is idegenkedik ettől az elgondolástól és hiszem és remélem^ hogy az ügyre vonatkozólag valami megoldást fogunk tudni találni. Kérem a t. Házat, méltóztassék a választ tudomásul venni. Elriok: Az interpelláló képviselő úr kíván szólni. Tóth Pál: A választ tisztelettel tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a földmívelésügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem 1 ? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Lázár Miklós képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz a lengyelek által ajánlott só—bor csereakció meghiúsulása tárgyában.
