Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-34

Az ofszàggyules képviselőházának $£•. ilyen brutalitást indok nélkül. — Zaj. — Farkas István: Buta fráterek meggyanúsítanak valakit és agyonkínozzák!) Farkas István képviselő urat ismét rendreutasítom. (Farkas István: így csinálják a bolsevizmus!!) Kérem a képviselő urat, maradjon csendben. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Büchler József: Bitangság, hogy mit művelnek!) Csendet kérek! Esztergályos János (Tovább olvas): «Irataink, munkakönyvünk, a szakszervezet által kiállított utazási igazolványunk, valamint a párttagsági könyvünk is bűnjel gyanánt az ügyészségnél maradt, mert amint Pécsett mondották, további eljárás is indul ellenünk. Az iratokat a mai napig sem kaptuk vissza.» (Zaj a szélsőbaloldalon. — Szakács Andor: Ez nem is járja! — Propper 4Sándor: Ez nem közigazgatás, ez betyárság!) Elnök: Propper Sándor képviselő urat rendreutasítom. Esztergályos János: Most kíváncsi vagyok, hogy vájjon a belügyminiszter úr mit mond e brutális eljárásokról (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Képviselő urak, csendet kérek. A belügyminiszter úr kíván válaszolni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! Mindenek előtt méltóztassanak megengedni, hogy egy állítólagos eseményre nézve, amelyet az interpelláló képviselő úr is szóvátett, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Állítólagos?) és amelyet közbeszólás alakjában is szóvátettek, röviden jelentést tegyek a Háznak. (Halljuk! Halljuk!) T. Képviselőház! Azt állították, hogy tüntető egyetemi ifjúság, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) amely az álláshalmozók kérdésében vonult fel és csoportosult, a rendőrség részéről erőszakosan szétoszlattatott és megkardlapoztatott volna. (Halljuk! Halljuk!) Erre vonatkozóan jelentem a t. Háznak, hogy telefonon azonnal jelentést tétettem magamnak az államrendőrség központi ügyeletéről, valamint az összes kerületi kapitányságokról, ahol azonban erről a dologról egy szót sem tudnak, (Propper Sándor: Mert letagadják!) ennélfogva fel kell tételeznem, hogy az egészből egy szó sem igaz. Ellenben igaz az, t. Képviselőház, hogy egy csomó egyetemi hallgató a déli órákban itt az országház előtt gyülekezett és azután itt nem tudom, Dinnyés képviselő úrral történt tárgyalás után vagy nem, innen eltávozott és csoportban végigvonult a Belvároson. Ott éltették Dinnyés képviselő urat) és abcugolták az álláshalmozókat. A rendőrség nem avatkozott bele a dologba. Az Eskü-úton, hogy a nagyobb csoportosulásnak a rendőrség elejét ^egye, békésen felszólította őket a szétoszlásra, s az egyetemi hallgatók ennek eleget tettek és szó nélkül szétoszlottak. Három egyént, akik a szétoszlást eszközlő, illetőleg a diákokat erre felszólító rendőröknek nekimentek, s gorombáskodtak, előállították, igazoltatták és azután elbocsátották. Ennyi az egész, amit hivatalosan erre az ügyre vonatkozólag nekem jelentettek. (Esztergályos János: Majd meglátjuk holnap! — Malasits Géza: Nagyon hihetetlen ez a barátságos eljárás! — Zaj.) ' Ami mármost az interpelláció tárgyát illeti, én abban a percben, mihelyt értesültem arról, hogy a képviselő úr ilyen tényállás mellett interpellál, rögtön telefonon jelentést kértem arról, vájjon igaz-e az, hogy itt rendőri brutalitás történt. (Szakács Andor: A tettesek nem fogják beismerni!) A jelentés röviden KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ, III. ülése 1931 december 9-én, szerdán. 265 utal arra, hogy az egész kihallgatás Knechtél rendőrfogalmazó jelenlétében történt, semmiféle bántalmazásban ezeknek az embereknek részük nem volt. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ami a dolognak további részét, magát a tényállást illeti, ennek megvizsgálását elrendeltem, ez folyamatban van, erre nézve most nyilatkozni nem tudok. Kérem, hogy ezt a válaszomat méltóztassék ideiglenesnek tekinteni. (Malasits Géza: Ismerjük a szereesenmosdatást!) Elnök: A miniszter úr válaszát ideiglenesnek tekinti, az tehát határozathozatal tárgyát nem képezi. Sorrend szerint következnék Sándor Pál képviselő úr interpellációja, aki azonban halasztást kér. Méltóztatik a halasztást megadni? (Igen!) A Ház Sándor Pál képviselő úrnak a halasztást megadja. Következik Tóth Pál képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi és a kereskedelemügyi miniszter urakhoz a békésszentandrási szőnyeggyár üzemének szünetelése tárgyában. A jegyző úr lesz szíves felolvasni. Takách Géza jegyző (olvassa): «Interpelláció a földmívelésügyi és kereskedelemügyi miniszter urakhoz: 1. Van-e tudomása a miniszter uraknak arról, hogy a békésszentandrási állami szőnyegszövőgyár üzemének leállítása milyen nagy veszedelmet jelent a munkanélküliség fokozódása miatt Békésszentandrás lakosságára? 2. Hajlandók-e a miniszter urak intézkedni, hogy a szőnyeggyár üzemét legalább a téli hónapok alatt újra felvegye? Budapest, 1931. december 2-án. Tóth Pál, s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Tóth Pál: T. Ház! (Farkas István: A Zeileiisi jövedelméből majd telni fog a szőnyeggyártásra is! — Halljuk! Halljuk!) Ha az ember a nagy magyar Alföldön utazik, azt látja, hogy a nagy messzeségben itt-ott csupán néhány apró tanya van, hol ritkábban, hol sűrűbben váltakoznak a kisebb-nagyobb szántóföldek és csak nagyritkán tűnik fel a nagy messzeségben egy-egy vérszegény gyárkémény sziluettje. Ha pedig fáradságot veszünk magunknak és közelebbről megnézzük a nagy magyar Alföld gyáriparát, akkor azt látjuk, hogy az Alföld legnagyobb községeiben is legfeljebb a téglagyár reprezentálja a magyar gyáripart, ha a szikvízgyárakat nem tekintjük gyáraknak. A legjobb igyekezettel sem mondható tehát, hogy a gyáripar az Alföldön túlméretezett volna. Kétségtelen, hogy a lakosság földmíveléssel foglalkozik. Valamikor azt lehetett mondani, hogy a földmívelésből meg is élt, sajnos azonban, ma már csak foglalkozik a földmíveléssel, de megélni abból, különösen azok, akik a földet csak művelik, de tulajdonjogilag egy holdat sem mondhatnak, magukénak, ma már nem tudnak. Valamikor úgy volt, hogy a nyári hónapok alatt annyit keresett a földmunkás, hogy egészen át tudott telelni. Ma már ez a világ megszűnt, ma a nyári hónapok alatti keresete nem nyújt megélhetést a téli hónapokra is, úgy hogy a földmunkás a téli hónapok alatt nemcsak munka nélkül van, hanem tényleg nélkülözi az élelmet is. Ha gyáriparunk decentralizálva volna az Alföldön, ak38