Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-28

Az országgyűlés képviselőházának 28. ülése 1931 november 26-án, csütörtökön. 17 lis hasznukhoz, azonban ez az ország elvéreznék, (Ugy van! balfelöí.) gazdasága megáliana, hitelezőink tőkéje teljesen elvesztené a biztonságát, amiért is tanácsosabb nekünk ezektől a kötelezettségektől eltekinteni és a magunk útját járni, mert mi nem áldozhatjuk lei az országunk érdekét csak azért, hogy az ország hiteiezői konjunkturális haszonhoz jussanak. (Usetty Béla: De a hitelező érdeke is ez ! Később megkapja !) Mi kijelentjük bátran, én is kijelentem, amint számos képviselőtársam kijelentette, hogy mi igenis becsületesen eleget akarunk tenni kötelezettségeinknek, de meg kell követelni hitelezőinktől, hogy a megváltozott viszonyoknak megfelelően változtassák meg ők feltételeiket úgy az Összegekre, mint a magas kamatokra nézve is. (ügy van! ügy van!) A pénzügyi bizottság jótanácsaiban tovább megy es azt ajánlja nekünk, hogy azért, hogy megfelelő mennyiségű devizához juthassunk, olyan gazdaságpolitikát kell folytatnunk, amely a lehető kevés importra és az exportnak nagyfokú fokozására bazirozódik. Igen, ez nagyon bölcs tanács, mi is tudjuk ezt, de tudjuk azt is, hogy ezt a bölcs tanácsot, ezt a nagyon jó receptet mindazoknak az államoknak megadták (Usetty Béla: Sajátmaguknak is!) — sajátmaguknak is -megadták; — amelyek hasonló bajokban sínylődnek, mint mi. Vizsgáljuk meg, hogyan nézne ki ennek az exportnak lehetősége. Akinek van még eladni valója ebben az orszában, az készségesen megválik minden felesleges és nélkülözhető portékájától, különösen ha megfelelő árat kapna érte, azért, hogy saját kötelezettségeinek .az állammal, a községgel, a vármegyével és hitelezőivel szemben is eleget tehessen. Azonban még sem lehet attól a meggyötört gazdától megkívánni azt, hogy legutolsó tehenétől és lovától olyan potomáron váljon meg, hogy abból sem adót, sem törlesztést, sem kamatot fizetni ne tudjon. Tegnap Biedermann Imre képviselőtársam rámutatott azokra a szomorú jelenségekre, amelyek a mezőgazdaságot megülik. Rámutatott az egyes árak megjelölésével, hogv milyen lehetetlen ma még a jobban gazdálkodó Dunántúlon is a gazdának érvényesülnie. Ma pl. egy jól tejelő vemhes tehén ára a dunántúli vásárokon — ahonnan a jelentést kaptam onnan — 80—90 pengőre rúg, egy kétéves üszőnek ára 30 pengő, egy választott hizlalt borjúnak ára8pengŐ, egy feleváltott szűztinónak, egy nyolc hónapon keresztül hizlalt tinónak ára 260—320 pengő. Amikor a hizlaló gazda ezt a tinót ezelőtt 8 hónappal hízóba állította, akkor fizetett ezért a tinóért 320—340 pengőt, abba belement az a sok burgonya, répa, vagy szeszgyári moslék, az a rengeteg drága abrak, takarmány és a gazda már a sovány árhoz képest is vesztett 70—80 p6ngőt, most pedig még az egész 8 hónapi takarmányozás vesztesége is őt terheli. (Ügy

r van! « középen.) Nem marad neki semmi más ebből a szegény tinóból, mint amitaz a tinó nap-nap után ottfelejtett abban az istállóban. Ugyanígy^ állunk a sertéstenyésztéssel. Nagy propagálással kedvet csináltak az angol sertés tenyésztésére és ma ott tartunk, hogy egyáltalán nem tudjuk sonkasüldőinket vagy bacon-jeinket értékesíteni. Mutathatnék fel at. Háznak válaszokat, amelyeket az én ispánom kapott a felajánlott sonka«üldőkre nézve. Azt válaszolják a különböző formák neki: legnagyobb sajnálatunkra ezidŐszerint nem állhatunk szóba a sonkasüldőkre^ nézve. De így van ez a kisembernél, a kisgazdánál, a középbirtoknál, a nagybirtoknál, mindenütt; egyáltalán nem tudja értékesíteni áruját. KftPVTSETXlHAZI NAPLÓ. III. Ilyen viszonyok mellett hogyan lehet például a tejgazdaságban a teheneket «Leisttingra» nevelni, amikor a legújabb tejrendelet megjelenése után is a vidéken, ahol távol esnek a gazdaságok a felvevő városi piacoktól, a teljes tej ára ma is 7—9 fillér, itt Budapesten viszont az átpancsolt palackozott tejért 42 fillért fizetünk"í Hogyan tudjon az a szegény eladósodott gazdaember adót, törlesztést és kamatot fizetni, amikor az értékesítési viszonyok ilyen lehetetlenek? Könnyű annak a népszövetségi pénzügyi bizottságának azt ajánlani, hogy fokozzuk a mi exportunkat! Ki veszi meg és milyen árakon veszik meg, ha egyáltalán megveszik, a mi állatainkat, vagy a mi portékáinkat? Melyik államba vigyük kii Az összes államok, — nemcsak a környékező áilamok, hanem Európa összes államai — az önellátásra rendezkedtek be. Mindegyik állam csökkenti az importot, ma már megtermeli még a havasi legelőkön is a rossz rozsot vagy zabot és elesünk mi magyarok és elesnek a keleti államok, a mi szomszédaink is attól, hogy az ő gabonafeleslegeiket és állatfeleslegeiket kivigyék. Itt van az aranypengő kérdése. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol vanf — Weltner Jakab: A kérdése az itt van!) Azt hangoztatja a pénzügyi bizottság, azt hangoztatja a kormány is, a Nemzeti Bank is és azt mondhatnám, minden józanul gondolkodó ember is, hogy igen, tartsuk az aranypengőt. Tartsuk, azt mondom én is. De mit csináljunk, ha nem állnak rendelkezésünkre kellő fizetési eszközök? Mert méltóztassék elhinni, hogy ezek az erősen lefokozott állatárak nagyrészt a pénzszűkére vezethetők vissza. Itt tehát kell valami expedienst találni, amely a gadaközönséget, az eladó közönséget és egyúttal a vásárló közönséget is némileg kielégíti és amely lehetővé tszi, hogy egészségesebb, frissebb lüktetőbb áruforgalom életbe lépjen. Azt hiszem, hogy jobb, ha a gabonatermelés fejtetőn állásáról, a szőlőtermelőknek, a bortermelőknek végromlásáról inkább nem beszélek, mert nekem is beszélnem kellene azokról a szomorú bortragédiákról, amelyek nemcsak a Hegyalján, hanem a Dunántúl is lejátszódnak, amikor víz hiányában sokszor már a tüzet is borral oltják el a gazdák. Azt hiszem, sokkal jobb, ha a kormány tudomást vesz erről és intézkedik aziránt, hogy az a sok heverő bor, amely az egész országnak pincéiben nyugszik, valamiképpen a értékesítésnek útjára léphessen. Szerettem volna még röviden a kisiparosoknak helyzetéről beszélni.^ Müller igen t. képviselőtársam melegen, szívből jövő és nagyon okos érvekkel magyarázta meg a t. Háznak, ennek a szegény, igazán a porba sülylyedt osztálynak keserveit. En csak csatlakozni tudok szívem egész melegével Müller t. képviselőtársamnak kéréséhez, hogy kövessünk -el mindent, hogy a nemzetnek ezt a rendkívül értékes és nemzetfenntartó osztályát fenntartsuk. S ha már egyelőre nem tudjuk felemelni, de legalább életben tartsuk, hogy el ne vesszen. (Helyeslés.) Szeretnék még bővebben beszélni a földteherrendezés dolgairól, de itt is csak Schlagwort-okban tudok néhány szót mondani. Fel kell hívnom a kormány figyelmét arra, hogy lehetetlen állapot az, hogy ma, amikor a földteherrendező bizottság egyes gazdákat bevett a földtehermentesítési folyamatba, ugyanakkor bankok és gyárak megbízásából az ügyvédek ! hada lepje el a vidéket és az ügyvédi furfang 8