Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-34
Az országgyűlés képviselőházának Sh. ülése 1931 december 9-én, szerdán. 241 amely párt, megjegyzem, rendíthetetlen, szívós, kitartó munkával készíti elő egyes községekben és egyes vidékeken a maga előrehaladását, és a többi pártok, a polgári pártok példát vehetnének erről az igazán fáradságos, vesződséges és verejtékes munkáról, amelyet a szociáldemokratapárt folytat, (Mojzes János: A legnagyobb segítség a gyűléstiíalmi rendelet!) Ez így van, amint képviselőtársam mondja. Addig, amíg a t. kormányzópárt részéről nem adatik mód arra, hogy a polgári ellenzék is ki tudja fejteni a maga tevékenységét, amelynek ilyen messzemenő pártszervezetei nincsenek, mint a szociáldemokratapártnak, addig a polgári ellenzék a leghátrányosabb helyzetben van a szociáldemokráciával szemben. Ennek eredménye az, amit, úgy látszik, az urak is akarnak és ez voltaképpen a céljuk és elgondolásuk, hogy az országnak két párt között van választása: az uralkodó egységespárt és a szociáldemokratapárt között. Hogy a nén a kettő közül melyiket választja, ott, ahol megnyilatkozhatok: az általam felsorolt példák illusztrálják. Ne méltóztassanak saját életüket és életcéljaikat összetéveszteni a magyar nemzet halhatatlan, életével. Méltóztassanak enyhíteni ezen a gyűléstilalmi korlátozáson, méltóztassanak engedni, hogy a polgári ellenzék is kimehessen a vidékre és gyűléseket tarthasson. Ott ülnek rendőrközegeik, tehát minden pillanatban meg-. vonhatják a szót a szónoktól, — ami szerintem különben helytelen — ha ítéletük és véleményük szerint erősebb hangnembe csap át. (Szeder Ferenc: Dicsérni lehet a kormányt! — Malasiís Géza: Azért még nem oszlattak fel gyűlést, mert dicsérték a kormányt! — Farkas István: Caesart csak dicsérni szabad!) Én azt hiszem, hogy ha ezeket az adatokat, a most lezajlott községi választások eredményét hivatalosan is beszerzi a belügyi kormányzat a vármegyékből, gondolkodóba fognak esni a józanabb fők és ebben à kérdésben esetleg be fogják látni, hogy igazunk van minekünk, amikor a polgári ellenzék számára is a gyülekezési szabadságot kívánjuk. (Farkas István: Mindenki számára! — Szeder Ferenc: Nekünk sincsen! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Természetes dolog, hogy mi nemcsak a polgári ellenzék számára kívánjuk ezt, hanem — amint mondottam — a polgári ellenzék számára «is» méltóztassék ezt megadni, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mindenki számára!) Ügy van, mindenki számára. Méltóztassék megjelenni a magyar nép előtt, méltóztassanak felvenni a versenyt a szociáldemokratákkal és mivelünk alkotmányos téren és akkor titkos választójog alapján döntse el a magyar nép, hogy melyik pártnak, melyik irányzatnak kezébe akarja adui az ország kormányzását és az ország jövőjét. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik Kun Béla képviselő úr interpellációja az- összkormányhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): «Interpelláció a t. összkormányhoz, illetve a t. miniszterelnök úrhoz. — Hajlandó-e a miniszterelnök úr megszüntetni a gyülekezési til almát, mely a nemzeti gondolat rovására egységespárti hatalmi szempontból a polgári ellenzéki szervezkedést is megakadályozza 1 ?» Kun Béla: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azért hem a t. belügyminiszter úrhoz intéztem interpellációmat, mert már itt a Házban tett többszöri kijelentéseiből meggyőződtem arról, hogy a t. belügyminiszter úr a mi állásKÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. III. pontunkkal szemben homlokegyenest ellenkezőleg a negáció álláspontjára helyezkedett. (Egy hang jobbfelől: Nagyon helyes!) Azon a nézeten van t. belügyminiszter úr, hogy esetleg kilengésekre és ^esetleg meg nem engedhető következményekre vezethet, ha a gyaléstilalmat felfüggeszti és azokon a gyűléseken, amelyeket mi tartani szeretnénk, a nemizeti és polgári gondolat jegyében összejönnek esetleg olyanok is, akik velünk szemben a nagy elégedetlenség folytán ellentétes álláspontot foglalnak el és akkor valami zűrzavar keletkezik ebből, a hatóságnak kellene beavatkoznia, esetleg betiltani a gyűlés további folytatását, esetleg valami lázongás történhetnék, ami mindenesetre a közrend ártalmára van. Az a felfogása a t. belügyminiszter úrnak, mint már többször méltóztatott itt a Házban mondani, hogy a jelenlegi időket nem tartja alkalmasnak arra, hogy a gyűléstilalmi rendeletet vissza«vonja. Éppen azért intéztem a miniszterelnök úrhoz, mint az összkormány fejéhez az interpellációmat, mert úgy gondolom, hogy a miniszterelnök úr erre a kérdésre nézve mégis szabadabban gondolkodik (Derültség a baloldalon.) és ha a minisztertanácson meg is egyeznek egymással a t. belügyminiszter úrral, hogy mi legyen neki egy interpellációra adandó válasza, abban az értelemben, hogy: nem teljesítem az ellenzék kérését, amely bizonyosan valami turbulenciát akar, amely meg nem engedett szabádságojokat akar gyakorolni és gyakoroltatni itt azokkal a tömegekkel, amelyek jelenleg az országban nagy elkeseredésben, nincstelenstégben vannak és a mai kormányzati rendszerrel szemben elégedetlenek, tehát az a megbeszélés a minisztertanácson: mondd meg te, belügyminiszter, annak az ellenzéki interpelláló képviselőnek, az pedig adresszálja tovább híveihez szerte az országban, hogy nem alkalmas az idő arra, hogy a .gyűléstilalmat felfüggesszük, — a miniszterelnök úr itt talán mégis szabadabban nyilatkozott volna. Ezért szerettük volna, ha itt van a t. miniszterelnök úr, hogy mégis ha szembenézünk egymással és felhozzuk azokat az adatokat, amelyeknek konstatálása elől neki sem lehet elzárkóznia, hogy tudniillik mi nemcsak jogi alapon állunk, de a nemzetnek érdeke is sn/JŰgy van! Ügy van! balfelől.) hogy a gyűléstilalom felfüggesztessék, talán mégis hajlani fog a mi szavunkra és más választ adami interpellációnkra, mint amikor megbeszélték kettesben, csendesen a választ, amikor a belügyminiszter úrral eleve határoztak az interpelláció sorsa felett. Sajnos, a t. miniszterelnök úr nincsen jelen és így most már az összkormány álláspontját ugyanaz a t. belügyminiszter képviseli, akinek ebben a kérdésben elfoglalt tagadó álláspontjáról a t. Ház a nemzeti ügy nagy kárára már többször tapasztalatot szerezhetett. Azért mondom, hogy a nemzeti ügy nagy kárára, t. belügyminiszter úr, mert nem arról van szó, mint Szakács Andor t. barátom említi, hogy essenek gondolkodóba az urak e kérdés felett meditálva, nem arról van szó szerintem, hogy az egységes-, párti hatalmat miképpen tudják tovább tartani az országban, hanem arról van szó, hogy essenek gondolkodóba, ha nézik a nemzet egyetemes érdekét, ennek szempontjából. Mi a nemzet érdeke, t. belügyminiszter úr? Szakács Andor t. barátommal és t. képviselőtársammal egyetértőleg mondom: a nemzet egyetemes érdeke az, hogy a közszabadságokat még a mostani nehéz megélhetési körülmények 1 között is, amikor az elégedetlenségnek egy-egy 35
