Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-33

194 Az országgyűlés képviselőházának a Ház dolgozzék jobb tempóban és egyúttal felemlítem még azt a kérésemet is, amit annakidején egy alkalommal egy kisgazda mondott, hogy: Uraim, hiszen jó, ha maguk dolgoznak ott, de egyre vigyázzanak: úgy ne dolgozzanak, mint ahogyan eddig dolgoztak, mert abba mi már belepusztultunk. (Ügy van! Ügv van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Mihálffy Vilmos! Mihálffy Vilmos: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam a múlt napokban azt a kijelentést tette, hogy a képviselőválasztások alkalmával történt atrocitásokat mindaddig idehozza a Képviselőház elé, ameddig e részben intézkedések nem történtek. Ugyanezen az ülésen Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársunk az igazságügyi miniszter úrnak egy írásbeli bejelentést nyújtott át, amelyet itt a Képviselőházban alá is írt. Az igazságügyminiszter úr akkor kijelentette, hogy a kormány, igenis, minden bejelentett ilyen atrocitást kivizsgál és a törvény értelmében a legszigorúbb eljárást fogja e részben megindítani. (Szeder Ferenc: Ismerjük, ismerjük!) A választási törvény és az egyéb törvények is megjelölik azt az utat és módot, amellyel ezek a sérelmek orvosolhatók, tessék tehát ezeket a sérelmeket az illetékes minisztériumnak, az illetékes hatóságnak bejelenteni (Malasits Géza: Jó helyre adresszálja magát az; illető!) és akkor, igenis, e részben fog történni intézkedés. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Esztergályos János: Régi, öreg viccek!) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassék meghallgatni a szónokot! (Esztergályos János: Ezeknek a vicceknek térdig ér a szakálluk!) Mihálffy Vilmos: Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársunk azt is kijelentette, hogy ezt az eljárást mindaddig meg fogja ismételni, (Malasits Géza: Nagyon okosan teszi!) ameddig intézkedések nem történnek. Itt tehát a Házat olyan eljárás elé állítja, hogy folyton, mindig ezt és ezt kell nekünk itt hallgatnunk. Az érdemleges munkát megakadályozza ez a taktikai eljárás. Farkas Tibor igen t. képviselőtársam ma a tisztviselői nyugdíjkérdést hozta ide. Nagyon jól tudja Farkas Tibor igen t. képviselőtársunk, hogy a kormány evvel a bizonyos nyugdíjrendelettel már készen van és hogy ezt a nyugdíjrendeletet napok óta tárgyaljuk. Ezt a kérdést a nagy nyilvánosság is ismeri, felesleges volt megint ezt a kérdést ide napirendre hozni. (Szeder Ferenc: Mi ez, a maguk házi ügye!?) Nagyon jól tudja igen t. képviselőtársam, hogy a pénzkezelések körül az egyes minisztériumokban (Szeder Ferenc: Labdáznak vele a kereszténypárt és a kormánypárt!) olyan szigorú szabályokhoz van kötve, hogy a képviselők e részben közvetlenül semmiféle intézkedéseket nem tehetnek. Ott olyan nagy az ellenőrzés, olyan nagy a szigor, hogy semmiféle befolyás a tisztviselők részéről nem történhetik. Pénzt a tisztviselők egyáltalán nem kezelnek, ott olyan szigorú az utalványozási rendszer, hogy abba a tisztviselő közvetlenül be nem folyhat. Miután látjuk, hogy három hét óta, amióta a Képviselőház ülésezik, az ellenzék folytonosan napirendi vitát hoz ide és ezt a napirendi vitát csak azért hozza ide, hogy kívül a közhangulatot izgassa, (Esztergályos János: Az ország részére kíván jót tenni ezzel is!), amely úgyis elég rossz. (Györki Imre: Minek tették ilyen rosszá! Tá. ülése 1931 december U-én, pénteken. vozzanak el helyükről, adják át rendesebb kormánynak a kormányzatot! — Esztergályos János: Ne tették volna tönkre az országot! — Zaj. — Elnök csenget.) A rossz pénzügyi és közgazdasági helyzetet kell orvosolni mindenféle intézkedésekkel, azért nem igen t. képviselőtársamnak, hanem az elnök úrnak napirendi indítványát fogadom el. (Zaj.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Az elnök úr napirendi indítványával szemben én is javasolom, hogy a legközelebbi ülést holnap tartsa a Képviselőház és annak napirendjére tűzze ki a földmívelésügyi miniszter úr kétrendbeli nyilatkozatát, amelyeket a Házban tett és amelyek közül az egyik nyilatkozat akkép szólt, hogy az ország helyzetén azért nem lehet javítani, mert a iszükséges intézkedéseket a kormány végre nem hajtotta, a másik nyilatkozat pedig akképpen szólt, hogy kezem-lábam, minden megmozdulásom kötve van. (Büchler József: Ki köti le?) Éppen erre vagyok kíváncsi. Nagyon sajátszerű parlamentarizmus ez a mienk! Feláll egy miniszter, dezavuálja egyik minisztertársát és azután marad minden a régiben. (Ellenmondások a jobboldalon.) Elmondja a kormány egyik aktív tagja, az egyik legjelentékenyebb tárca képviselője, hogy cselekvési szabadságában korlátoztatik, úgy fejezi ki, hogy meg van kötözve keze-lába, és semmi magyarázat nincs rá. A másik aktív miniszter pedig hallgat, nem jön a Házba felvilágosítást adni, hogy miféle keserves állapot az, amely a mélyen t, kormány egyes tagjai közt van. (Büchler József: Dühöng az egyetértés!) Más parlamentben ilyenkor nyomban, önmagától felvetődik a bizalmi kérdés és a mi házszabályaink is gondoskodnak erről, mert azt mondja a házszabály, hogy ha egy miniszter olyan nyilatkozatot tett a Házban, amely a kormány programmját érinti, a bizalmi kérdés« másnap felvethető. Itt van a napirendi javaslat. Ez magában foglalja ezt a kérdést. Semmi kétségem nincs aziránt, hogy a mélyen t. többség — csak úgy talán, mint Kun Béla barátunk felszólítására ma a fasiszta jeladást — ezt nyomban meg fogja szavazni az egyetértés és bizalom tüntető nyilvánításával, mégis a parlamentarizmus megóvása érdekében szót kell itt emelnem és azt kell mondanom, hogy ne játsszanak az urak ilyenképpen, mert ne higyjék, hogy amíg mi itt a parlamentben valamit csak vitatkozással intézünk el, kint a magyar nép nem látja, hogy itt miféle veszélyes játék folyik, amely az ő bőrére és exiszteneiájára megy. Ha az ember ma kinyitja az újságot, azt olvassa foelőle, hogy olyan városban, mint Kecskemét, amelynek 50.000 hold földje yan,^ nem fizették ki a tisztviselők havi járandóságát teljes egészében, csak a felét. Hát hogy éljen meg *\'fi cl tisztviselő? Azt gondolják talán, hogy a tisztviselői hűség, odaadás és ernyedetlen szorgalom adáig megy, hogy a családját r éhezni lássa a tisztviselő? Hát annak a kormánynak, amelynek kormányzása alatt ilyen viszonyok következnek be, be kell látnia a maga tehetetlenségét és át kell adnia helyét olyanoknak, akik az országot ebből a szörnyű kataklizmából ki tudják vezetni. Utalok a legutóbbi napok szomorú eseményeire is. Először fellármázták az országot, hogy* itt zavargó elemek fel akarták forgatni az állam rendjét, azután nagy tapsok között kijelentették, hogy ezt sikerült megakadályozni; és bevittek a katonai fogházba polgári embere1 ket, — a büntető perrendtartás nagyobb dioső-