Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-33

Az országgyűlés képviselőházának 33 egy csokorra való példát akarok felhozni(Fábián Béla: Jó öreg korrupció!) A földmívelésügyi minisztériumnál a 277. tétel alatt a következőket olvassuk (olvassa): «A lillafüredi mélyfúrás beszüntetésével és a fúró'berendezések leszerelésével kapcsolatos kiadásokra előirányzat nélküli kiadás 96.961 pengő 58 fillér.» (Gaal Gaston: Bár engem is leszerelnének ilyen módon!) Az ember esze megáll, ha olvassa a Legfőbb Állami Számvevőszék jelentését és arra gondol, hogy mennyi pénzt költhettek még^ ott el ezenfelül. Itt van a 311. tétel alatt: előírt térítmény elengedése. Ezt igen érdekesen indokolják. Azt mondják, hogy (olvassa): «előállott 21.200 pengő kár, amely összeg a felelős számadó terhére megtérítésre előiratott. Minthogy a kincstár kára a kézrekerült sikkasztó vagyontalansága miatt behajtható nem volt, a másodsorban felelős számadó pedig a még megtéri tétlen 20.719 pengő megtérítése alól méltányossági okokiból felmentetett, a meg nem térített kárösszeget véglegesen előirányzat nélküli kiadásként kellett elszámolni». (Fábián Béla: Hol volt ez?) A honvédelmi minisztériumban. Miféle méltányossági okok szerepelnek itten? (Strausz István: A legfőbb állami számvevőszék mit mond?) Ezt mondja, amit felolvastam. Itt van azután egy tétel, hogy a rákosi gyakorlótéren lovaspóló-pályát kellett létesíteni 27.000 pengővel. Az embernek tényleg megáll a józan esze, ami még megmaradt, (Derültség. — Fábián Béla: Igaza van! — Pakots József: Belekábulunk!) amikor az egvik oldalon ezt látjuk, a másik oldalon pedig látjuk a nyomort, a kétségbeesést és azt a hallatlan energiát és könyörtelenséget, amellyel az adófilléreket behajtják. Maga a földmívelésügyi miniszter úr vallotta itt be és mondotta, hogy annak a sok nyilatkozatnak ellenére, amely itt történt, hogy tudniillik, a múlt rendszer támogatta a- gazdákat, a mezőgazdaság terén Darányi óta semmi sem történt. Ezzel kapcsolatban legyen szabad csak azt mondanom, hogy azt, hogy nem történt semmi, tudomásul kell vennünk, de arra kérem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy most már folytassa ő ott. ahol Darányi elhagyta. Gondolok itt elsősorban a telepítésekre, amelyek minden költség nélkül megtörténhetnek, és meg kell, hogy történjenek; de nem olyan földbirtokreform alapján, amilyenbe volt szerencsénk beletaszítani sok ezer és ezer becsületes magyar embert, akik ma ott állanak, hogy a kaoott földdel együtt kis házuk, amely azelőtt megvolt, szintén dobra került. A pénzt kivonták a forgalomból, pedig a pénz a nemzet gazdasági életében a vér szerepét tölti be. Valószínűleg maga az állam

1 tezaurálja és gyűjti össze. Pedig e nélkül nincsen élet. Valami úton-módon, ha másként nem, a saját szakállára adjon a kormány ki pénzt, (Derültség.) mert különben újévkor nem boldog, hanem halott újesztendő virrad a nemzetre. Mi itt a Képviselőházban addig nem beszélhetünk, nincs erkölcsi jogosultságunk beszélni, míg mi képviselők magunk nem mutatunk jó példát, míg itt a képviselők között az álláshalmozást gyökerében meg nem szüntetjük és keresztül nem visszük, hogy ide csak intakt emberek kerüljenek be. Ha mindezeket megcsináljuk, ha a dupla fizetéseket is megszüntetjük, akkor lesz jogunk ahhoz, hogy szónokoljunk, akkor lesz jogunk a kékceruzát elővenni és a különböző megtakarításokat végrehajtani. (Zaj.) , ülése 1931 december h-én, pénteken, 189 A bizalmi válság is fontos tényező a mai katasztrofálisan szomorú állapotban. Cím- és rangkórság vett erőt az embereken. Kezdődött ez akkor, amikor kreálták a kormányfőtanácsosi, kormánytanácsosi címeket, amikor behozták a csillaghullásokat; ezekért tülekedtek az emberek és érdekes megfigyelni, hogy gomba módjára szaporodtak az olyan képviselőönjelöltek, akik csak azért léptek fel a hivatalos jelölttel^ szemben, hogy lemondhatván, méltóságos címet nyerjenek. (Pakots József: Beszéljünk azokról a tisztviselő-képviselőkről, akik közben előmentek hivatali pályájukon, akiket kitüntettek.) A múltban a személyi kultusz, az ego, az én került előtérbe és előfordult, ami Deák Ferenc, Széchenyi, vagy Kossuth Lajos idejében nem fordulhatott elő, hogy a politikai élet kiválóságai saját arcképük vagy szobruk leleplezésekor jelen voltak. (Fábián Béla: Kernelem, beszédeket is mondottak!) Ebből a cirkuszból, ebből a játékból a magyar nemzetnek elég volt. A magyar nemaet becsületes munkát akar, és semmiféle ünnepeltetéseket, amelyek tényleg csak szemfényvesztések és puccsok voltak. (Gál Jenő: Puccsot nem akar! — Zaj.) Külpolitikai sikerekről volt szó, hogy szívesen fogadták Magyarországot, hogy ilyen fogadtatások voltak, olyan fogadtatások voltak. Ezzel szembne mit mutat a jelen? Itt állunk és szomszédainkkal nincs semmiféle kapcsolatunk. Csak a messze távolban van egy hatalom, amely támogat, segít bennünket. Mély tisztelettel és hálával gondolunk azokra, r akik bennünket elszigeteltségünkből kiemeltek és segítették, de ez nekünk csak támasz lehet abban a gazdasági együttműködésben, amelyet nekünk magyaroknak szomszédainkkal folytatnunk kell. {Zaj. — Zsigmond Gyula: Ez a bajok kútforrása!) Ez a titokzatosság, ez a homály jóra nem vezethet. A múlt rendszer vezetői megmutatták, bebizonyították, hogy képtelenek a hadviselésre, képtelenek a kormányzásra. Abban a sokat emlegetett k. u. k. világban, ha egy hadvezér vagy egy generális taktikai hibát követett el, nyugdíjba küldték. A magyar nemzet is akképpen gondolkodik, hogy ezek a politikai Potiorekek menjenek nyugdíjba. (Zaj. — Fábián Béla: Az a baj, hogy most senki sem megy nyugalomba, csak nyugdíjba!) Kérdezzék meg a magyar nemzetet és a magyar nemzet válaszától tegyék ezt függővé. Anglia, — mindig hivatkoznak Angliára — amikor ilyen válságos helyzetbe került, mint amilyenben most vagyunk, a kormányzópárt kiment a nemzet elé megkérdezni, mondja meg a nemzet, helyesli-e vagy nem helyesli azt a politikát, amelyet folytatott. (Gr. Hunyady Ferenc: Es az angol nemzet konzervatív választ adott!) Az angol nép a választáson megmondta, hogy nem helyeselte az eddigi politikát és egy másik pártot juttatott uralomra. A magyar nemzet is meg fogja adni erre a kérdésre a maga válaszát és tudom, hogy ebből a mostani többség-, bői, amely — mint mondottam — egy középkori választójog alapján került ide különböző agyontámogatásokkal, csak mutatóban fog megmaradni egy-kettő. Azt mondják, hogy a titkos választójog nem fog majd több kenyeret adni és ma jöhet akármilyen politikus vagy akárki más, több kenyeret nem fog tudni adni. El ismer em, ez igaz, több kenyeret nem fog tudni adni. Ez a meglevő mostani rendszer azonban a meglevő kenyeret nem egyforma darabokban osztja szét a magyar nemzet fiai között. Az egyik nagy karéj kenyeret kap, a másik csak egy falatkát,