Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-33

Az országgyűlés képviselőházának 33 egy csokorra való példát akarok felhozni­(Fábián Béla: Jó öreg korrupció!) A földmívelésügyi minisztériumnál a 277. tétel alatt a következőket olvassuk (olvassa): «A lillafüredi mélyfúrás beszüntetésével és a fúró'berendezések leszerelésével kapcsolatos ki­adásokra előirányzat nélküli kiadás 96.961 pen­gő 58 fillér.» (Gaal Gaston: Bár engem is lesze­relnének ilyen módon!) Az ember esze megáll, ha olvassa a Legfőbb Állami Számvevőszék je­lentését és arra gondol, hogy mennyi pénzt költhettek még^ ott el ezenfelül. Itt van a 311. tétel alatt: előírt térítmény elengedése. Ezt igen érdekesen indokolják. Azt mondják, hogy (olvassa): «előállott 21.200 pengő kár, amely összeg a felelős számadó terhére megtérítésre előiratott. Minthogy a kincstár kára a kézre­került sikkasztó vagyontalansága miatt be­hajtható nem volt, a másodsorban felelős számadó pedig a még megtéri tétlen 20.719 pen­gő megtérítése alól méltányossági okokiból fel­mentetett, a meg nem térített kárösszeget vég­legesen előirányzat nélküli kiadásként kellett elszámolni». (Fábián Béla: Hol volt ez?) A hon­védelmi minisztériumban. Miféle méltányossági okok szerepelnek itten? (Strausz István: A leg­főbb állami számvevőszék mit mond?) Ezt mondja, amit felolvastam. Itt van azután egy tétel, hogy a rákosi gya­korlótéren lovaspóló-pályát kellett létesíteni 27.000 pengővel. Az embernek tényleg megáll a józan esze, ami még megmaradt, (Derültség. — Fábián Béla: Igaza van! — Pakots József: Be­lekábulunk!) amikor az egvik oldalon ezt lát­juk, a másik oldalon pedig látjuk a nyomort, a kétségbeesést és azt a hallatlan energiát és könyörtelenséget, amellyel az adófilléreket be­hajtják. Maga a földmívelésügyi miniszter úr val­lotta itt be és mondotta, hogy annak a sok nyi­latkozatnak ellenére, amely itt történt, hogy tudniillik, a múlt rendszer támogatta a- gazdá­kat, a mezőgazdaság terén Darányi óta semmi sem történt. Ezzel kapcsolatban legyen szabad csak azt mondanom, hogy azt, hogy nem tör­tént semmi, tudomásul kell vennünk, de arra kérem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy most már folytassa ő ott. ahol Da­rányi elhagyta. Gondolok itt elsősorban a tele­pítésekre, amelyek minden költség nélkül meg­történhetnek, és meg kell, hogy történjenek; de nem olyan földbirtokreform alapján, amilyenbe volt szerencsénk beletaszítani sok ezer és ezer becsületes magyar embert, akik ma ott állanak, hogy a kaoott földdel együtt kis házuk, amely azelőtt megvolt, szintén dobra került. A pénzt kivonták a forgalomból, pedig a pénz a nemzet gazdasági életében a vér szere­pét tölti be. Valószínűleg maga az állam 1 tezau­rálja és gyűjti össze. Pedig e nélkül nincsen élet. Valami úton-módon, ha másként nem, a saját szakállára adjon a kormány ki pénzt, (Derült­ség.) mert különben újévkor nem boldog, ha­nem halott újesztendő virrad a nemzetre. Mi itt a Képviselőházban addig nem beszél­hetünk, nincs erkölcsi jogosultságunk beszélni, míg mi képviselők magunk nem mutatunk jó példát, míg itt a képviselők között az álláshal­mozást gyökerében meg nem szüntetjük és ke­resztül nem visszük, hogy ide csak intakt em­berek kerüljenek be. Ha mindezeket megcsinál­juk, ha a dupla fizetéseket is megszüntetjük, akkor lesz jogunk ahhoz, hogy szónokoljunk, akkor lesz jogunk a kékceruzát elővenni és a különböző megtakarításokat végrehajtani. (Zaj.) , ülése 1931 december h-én, pénteken, 189 A bizalmi válság is fontos tényező a mai katasztrofálisan szomorú állapotban. Cím- és rangkórság vett erőt az embereken. Kezdődött ez akkor, amikor kreálták a kormányfőtaná­csosi, kormánytanácsosi címeket, amikor be­hozták a csillaghullásokat; ezekért tülekedtek az emberek és érdekes megfigyelni, hogy gomba módjára szaporodtak az olyan képviselőönjelöl­tek, akik csak azért léptek fel a hivatalos je­lölttel^ szemben, hogy lemondhatván, méltósá­gos címet nyerjenek. (Pakots József: Beszél­jünk azokról a tisztviselő-képviselőkről, akik közben előmentek hivatali pályájukon, akiket kitüntettek.) A múltban a személyi kultusz, az ego, az én került előtérbe és előfordult, ami Deák Ferenc, Széchenyi, vagy Kossuth Lajos idejében nem fordulhatott elő, hogy a politikai élet kiválóságai saját arcképük vagy szobruk leleplezésekor jelen voltak. (Fábián Béla: Ke­rnelem, beszédeket is mondottak!) Ebből a cir­kuszból, ebből a játékból a magyar nemzetnek elég volt. A magyar nemaet becsületes munkát akar, és semmiféle ünnepeltetéseket, amelyek tényleg csak szemfényvesztések és puccsok vol­tak. (Gál Jenő: Puccsot nem akar! — Zaj.) Külpolitikai sikerekről volt szó, hogy szí­vesen fogadták Magyarországot, hogy ilyen fogadtatások voltak, olyan fogadtatások vol­tak. Ezzel szembne mit mutat a jelen? Itt ál­lunk és szomszédainkkal nincs semmiféle kap­csolatunk. Csak a messze távolban van egy ha­talom, amely támogat, segít bennünket. Mély tisztelettel és hálával gondolunk azokra, r akik bennünket elszigeteltségünkből kiemeltek és se­gítették, de ez nekünk csak támasz lehet abban a gazdasági együttműködésben, amelyet nekünk magyaroknak szomszédainkkal folytatnunk kell. {Zaj. — Zsigmond Gyula: Ez a bajok kútforrása!) Ez a titokzatosság, ez a homály jóra nem ve­zethet. A múlt rendszer vezetői megmutatták, bebizonyították, hogy képtelenek a hadviselésre, képtelenek a kormányzásra. Abban a sokat em­legetett k. u. k. világban, ha egy hadvezér vagy egy generális taktikai hibát követett el, nyugdíjba küldték. A magyar nemzet is akkép­pen gondolkodik, hogy ezek a politikai Potio­rekek menjenek nyugdíjba. (Zaj. — Fábián Béla: Az a baj, hogy most senki sem megy nyugalomba, csak nyugdíjba!) Kérdezzék meg a magyar nemzetet és a magyar nemzet vála­szától tegyék ezt függővé. Anglia, — mindig hivatkoznak Angliára — amikor ilyen válsá­gos helyzetbe került, mint amilyenben most vagyunk, a kormányzópárt kiment a nemzet elé megkérdezni, mondja meg a nemzet, he­lyesli-e vagy nem helyesli azt a politikát, ame­lyet folytatott. (Gr. Hunyady Ferenc: Es az angol nemzet konzervatív választ adott!) Az angol nép a választáson megmondta, hogy nem helyeselte az eddigi politikát és egy másik pár­tot juttatott uralomra. A magyar nemzet is meg fogja adni erre a kérdésre a maga vála­szát és tudom, hogy ebből a mostani többség-, bői, amely — mint mondottam — egy közép­kori választójog alapján került ide különböző agyontámogatásokkal, csak mutatóban fog meg­maradni egy-kettő. Azt mondják, hogy a titkos választójog nem fog majd több kenyeret adni és ma jöhet akármilyen politikus vagy akárki más, több kenyeret nem fog tudni adni. El ismer em, ez igaz, több kenyeret nem fog tudni adni. Ez a meglevő mostani rendszer azonban a meglevő kenyeret nem egyforma darabokban osztja szét a magyar nemzet fiai között. Az egyik nagy karéj kenyeret kap, a másik csak egy falatkát,

Next

/
Oldalképek
Tartalom