Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-33
186 Az országgyűlés képviselőházának is gondolok itt arra, hogy megint valami bürokratikus arvizsgalóbizottságot küldjenek ki, de mégis kell valamit tenni, mert, méltóztassanak elhinni, óriási fontossága van ennek a kérdésnek^. (Friedrich István: A kartelitörvényt végre kell hajtani!) Itt van a petróleum és a benzin kérdése, ahol úgy látszik, megint bizonyos érdekeltségek megint drágulást akarnak okozni. T. Ház! Megvallom őszintén, ez nem az az út, amelyen mi a termelést alá tudjuk támasztani és nem az az út, ahol mi azt az összhangot tudjuk biztosítani, amelynek a termelés és fogyasztás között meg kell lennie. (Ügy van! Ügy van! half elől) Az időm nagyon előrehaladt, még csak egykét dologra szeretnék rátérni. A népszövetségi jelentés, úgy látszik, a búza detronizálását jelentette. Azt a véleményt képviselem, hogy itt detronizálni lehet, sőt kell a hitvány, sekély minőségű, búzát. Ellenben a minőségi búzát, ennek az országnak e nagy értékét nem hogy detronizálni nem szabad, hanem ebben a tekintetben további intézkedéseknek kell történniök. Túl kell menni azokon az Ígéreteken, amelyeket minden költségvetési vitában hallunk a minőségi búzatermelés előmozdításáról, mert f ha ez meg nem történik, mégpedig nagy arányokban, akkor itt el fogunk maradni, a világpiacon elveszítjük pozíciónkat. Állítom és vitatom, hogy jobb, ha ma kezdjük meg, ebben a költségvetési évben, mintha 1935-ben fogjuk majd megint megállapítani, hogy 1932-ben ezt már meg kellett volna kezdeni. (Igaz! Ügy van! — Helyeslés a középen.) Ami a termelés átszervezését illeti, méltóztassék megengedni, hogy ebben a vonatkozásban csak annyit jelentsek ki, hogy a termelést mechanikusan nem lehet átszervezni. Ezt nem lehet kormányrendeletekkel, nem lehet törvényekkel megcsinálni. Jobban is szeretném, hogyha e helyett a szó helyett, hogy: «termelés átszervezése», inkább azt a gondolatot" vinnénk be mezőgazdasági termelésünk széles területére, hogy a termelést meg kell szerveznünk. De nem felülről lefelé, nem a minisztériumi burokból, hanem alulról, a sok ezer magyar falu termelő üzemétől kezdve, felfelé kell kiépíteni ezt a szervezetet, éspedig szövetkezeti úton. Thiers, a nagy francia történelemfilozófus és államférfi a francia forradalom eseményeiből és jelenségeiből azt a meggyőződést szűrte le, hogy «a termelést nem szükséges tevékenységre bátorítani, csak a munka akadályait kell elhárítani». T. Ház! Igen, engedjük dolgozni az embereket és többet fogunk elérni, mint száz genfi, hágai vagy londoni konferenciával. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ebben a vonatkozásban szeretném a mélyen t. miniszterelnök úr figyelmébe ajánlani, hogy kevesebb törvényt és kevesebb rendeletet bocsássunk ki, mert ennek az országnak alsóbb közigazgatása, de a magyar nép sem bírja el a törvényeknek és rendeleteknek azt a légióját, amellyel ma, a magyar termelés ilyen depressziójának idején, az országot elhalmozzák. Ezen a téren igazán nem óhajtandó a többtermelés. (Szeder Ferenc: Ott is inkább a minőségi termelésre volna szükség. — Zaj a jobboldalon és a középen. — Farkasfalvi Farkas Géza: Ezt magyarázza éppen a képviselő úr!) Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy egy határozati javaslatot terjesszek be, amely a következőképpen szól (olvasna): «A Képviselőház a nyugdíjtörvény revíziójának . ülése 1931 december U-én, pénteken. kérdését olyan fontosnak tartja, hogy annak előkészítésére sémi elegendő az 1931 : XXVI. tc.-hen kitűzött határidő, annál kevésibbé lenne helyes a reform törvényerőre emelését az idézett törvény formai parancsa miatt a f- hó végéig kierőszakolni. Felhívja tehát a Képviselőház a kormányt, hogy a nyugdíjtörvény reformjavaslatát csak kellő előkészítés után a legsürgősebben, de legkésőbb a folyó költségvetési évben terjessze az országgyűlés elé. A Képviselőház e határozatát szíves hozzájárulás végett megküldi a t. Felsőháznak.» (Dinnyés Lajos: De addig ne vonjanak le semmit!) T. Képviselőház! En nem tudok szabadulni ettől a hittől, amiben lehet, hogy engem az Advent hangulata is impressziónál, hogy mi a poklok minden hatalmával szemben is biztosítani fogjuk a magyar jövőt ezen a mi glóbuszunkon, amelyen élni akarunk és élni fogunk, ha a nemzet legnagyobb értékének a dolgozó embert fogjuk tekinteni, akinek mindenekfelett megbecsülés, tisztelet és^ kímélet jár. Es élni fogunk, ha aktív és céltudatos, nem szavakban, hanem tettekben megnyilvánuló agrárpolitikában fogjuk látni a nemzet újjászületésének és emelkedésének igazi forrását. Mert méltóztassanak nekem elhinni, úgy a baloldalon, mint a jobboldalon, úgy az iparban, mint a kereskedelemben, hogy az agrárpolitika ebben az országban nem osztálypolitika, hanem egy ezeréves magyar élet jogán az a nemzeti politika, amelyről sohasem mondhatunk le, hacsak az ország, az élet jogáról lemondani nem akar! (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra jelentkezik 1 ? Dukai Takách Géza jegyző: Dinnyés Lajos. Dinnyés Lajos: T. Képviselőház! A szomorú múlt után a rnég szomorúbb jelenben, a magyar jövő szempontjából nézem ezeket az előttünk fekvő jeleníéseket és a magyar jövő szempontjából szólok azokhoz. A magyar géniusz a múltban sohasem élhette ki inagát, H mikor idegenek raktak bilin ezeket a kezére, most pedig legutóbb egy párturalom rendszere, amely párturalom a többséget egy középkort megszégyenítő választójogi törvénnyel, hatósági támogatással szerezte meg. Ennek a tízesztendős rendszernek — mert annak kell neveznem — a gazdálkodásáról a végbizonyítvány, itt fekszik előttünk. Nem az utókor fogja igazolni, hanem a jelen is bebizonyította már, hogy ennek a rendszernek gazdálkodása csődbejutott; Magyarország eladósodott^ (Fábián Béla: Eladósították!) nekünk tartozásaink vannak, amit nekünk, az adósoknak, fizetnünk kell! A kormányhoz közelálló körökben olyan kijelentések hallatszanak, hogy nem fizetünk, ugyanakkor azonban a magyar állam, igenis, fizet. En úgy gondolom, hogy az adósnak minden körülmények között fizetnie kell (Téglássy Béla: Ha tudj) és a magyar államnak is fizetnie kell ezekért a tartozásokért, amelyeket fölvett. Ezeket letagadnunk nem lehet. Más kérdés, hogy milyen úton-módon fizessünk. (Téglássy Béla: Akarunk, de nem tudunk!) Németország megmondotta: «Igenis fizetek, de adjatok exportlehetőséget!». Nekünk is azt kell mondanunk: fizetünk, de adjanak exportlehetőséget, hogy ezáltal a magyar gazdasági és kereskedelmi élet fellendülésén át, fizetési kötelezettségeinknek mindenképpen eleget tudjunk tenni.
