Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-33

Az országgyűlés képviselőházának 33. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Ezeknek a jelentéseknek kapcsán mindenképpen le kell vonnunk a konzekvenciákat arra nézve, hogy a tolakodó múlt vissza ne jöhessen ide. Ha egy török-, egy tatárjárást kibírtunk, erős a hitem, hogy ennek a rendszernek gazdasági számláját is ki tudjuk fizetni, ha most nem, akkor belátható időn belül és a boldog magyar jövő el fog következni, és a magyar jövővel együtt^ pedig a magyar feltámadás is. Itt e gazdálkodás mentségéül felhozzák a világválságot, felhozzák Trianont is. Elismerem, a világválság befolyásolta ezt a szomorú helyzetet, azonban kérdem, vájjon ezek a túlköltekezések, ezek a regősök, igricek, a fúrások és minden más ilyen lukszuskiadások világjelenségek-e? Vagy pedig világjelenség-e az, hogy a kormány a parlament megkérdezése nélkül és tudtán kívül itt milliós túlköltekezéseket csinált? Ezek nem világjelenségek, ezek tisztán és kizárólag az^ uralmon levő rendszer hibái. Ezt a világválság számlájára írni nem lehet. Trianon? Az adott helyzetben, sajnos, számolnunk kell Trianonnal és itt valamennyien pártkülönbség nélkül érezzük és tudjuk, hogy nekünk a revízióra gondolnunk, arra törekednünk kell, mert így nem 'élhetünk sokáig. A mai politikai atmoszférában és világhelyzetben azonban belátható időn belül nem lehet meg a magyar feltámadás és neun számíthatunk, nem építhetünk arra, hogy Nagy-Magyarországon majd hogy gazdálkodunk! Nem számíthatunk rá és nem építhetünk fel erre egy nagyobb programmot; nekünk az adott körülmények között kell élnünk és arra kell berendezkednünk, hogy ebben a csonka országban éljünk és ebből a csonka országból jöjjön majd a magyar feltámadás. (Fábián Béla: Trianon Szerencsés Imréi azonban ezt nem akarják belátni!) Ezt a korszakot az alkotásláz jellemezte. Itt mindenki alkotott Önmagának. (Zaj. — Friedrich István: Gnlaépítő fáraók!) Különböző jelszavak alatt, kultúrfölény és imás jelszavak alatt alkottak, szobrokat emeltek, önarcképeket lepleztettek és lepleztek le és ma az a szomorú helyzet, hogy az ember vidéken járva, lát egy roskadozó községházát, lát egy még ro'skadozóbb iskolát, de az alkotó miniszterek képe ott lóg gyönyörű kiadásban minden falon. (Fábián Béla: Annyi fénykép van a községházán, hogy új községházát kellene építeni, hogy elhelyezhessék azokat! — Friedrich István: Lassan lehetne azokat is beszedegetni! A belügyminiszter intézkedhetnék!) Mesterségesen feltornásztuk ezt a költségvetést, (Fábián Béla: Egymásra akasztják a képeket!) amelyet ez a mai ország semmi körülmények között el nem bír. (Friedrich István: Újjáépítő kormány!) Mondják, 'hogy az utókor majd igazol mindent és hogy ennék a liberális elgondolású államnak szüksége ván kultúrára. Elismerem, van szükségünk kultúrára, de csak addig szabad ezt a kultúrát fejlesztenünk, • csak addig szabad a kultúra jelszava alatt építenünk, mindenféle műemléket és műremeket produkálnunk, ameddig bírjuk. A ma már igazolta^ azt, hogy mi itt nagyhatalmat játszottunk, parádéztunk. A halbiológiai énület, (Fábián Béla: Csiborpatkoló!) Szent Márk-tér vagy a Társadalombiztosító palotája tényleg monumentális szép építmény, az utókor azonban úgy fog azokra nézni, mint a piramosikra és a szfinxekre! Az a liberális kultúrember, amikor ma látja a szfinxeket, megcsodálja azok monumentalitását, de ugyanakkor eszébe jut az a sok ' ülése 1931 december U-én, pénteken. 187 szörnyű szenvedés, amellyel azokat a fáraók felépíttették maguknak. Ez az utókor, amelyre ma hivatkoznak, ezekre a palotákra, ezekre a műremekekre is ezzel az érzéssel fog felnézni. Amikor pedig ezek a jelentések itt napvilágot láttak, mint egy deus ex machina megjelent a kormány gyűléstilalmi rendeletével, mintegy félve talán attól, hogy ha tudomást szerez ezekről az ország, meginog bizalma a mai rendszerrel, a mai kormánnyal szemben. A jogos kritika szavát elnyomta a kormány. Itt az, ellenzékre hivatkoznak, hogy mi izgatunk, ml demagógok vagyunk künn a vidéken. (Péntek Pál: Ez igaz!) Ez semmiképpen sem ok és nem igaz. Itt a tények izgatnak, a tények bántók, a tények okoznak nyugtalanságot az emberi lelkekben. Le kell szögeznem, hogy mindazt, amit mi ellenzékiek itt a parlamentben elmondunk, szordinóval mondjuk el künn. Mi ha kimegyünk a nép közé, gyűlésekre vagy pedig ha elmegyünk a gazdakörökbe, az ipartestületekbe, vagy bárhoya^szordinót teszünk a hangunkra, mert mi tudatában vagyunk a felelősségnek és érezzük azt a felelősséget, amellyel a magyar nemzetnek tartozunk. (Ügy van! balfelol.) Viszont azt is megállapítom, hogy mindazt, amit a kormánypárt és a kormányt támogató pártok képviselői elmondanak itt a folyosón vagy a parlamentben, künn nem mondják el. Ezért félni tőlünk, ezért engedni tág teret a földalatti szervezkedésnek: semmiképpen sem célszerű, ezt semmiképpen sem lenne szabad a kormánynak megengedni és nem lenne szabad a gyűléstilalmat fenntartani. Ami az ország testében beteg, ami hiba van, azt jobb tudni, jobb tisztán, egyenesen tudomására adni mindenkinek, minthogy itt titkolódzanak, bújócskát játszanak és mi, mint képviselők, magunk se tudjuk, hogy tényleg hogyan és miként áll a helyzet. Itt van a sivár jelen, amelyre az előbb már hivatkoztam. A gyárak 'egymásután^ állanak le, a kereskedők egymásután csukják be boltjukat, a takarékpénztárak is megszűnnek, (Ügy van! balfelol. — Fábián Béla: Azokat nem csukják be, akik miatt másoknak be kell csukniok. — Dinich Ödön: Es a munkások szervezkednek! Ugyanakkor a kenyérnélküliek szervezkednek visszatorlási alapon! Ez a tény! — Zaj.) megáll az alkotó munka és ezzel szemben a kétségbeesettek tömege, valamint a nincstelenek tömege napról-napra nő és ezzel együtt nő az árverések száma is. (Ügy van! Ügy van! balfelol.) Ma a végrehajtók hadosztályai járnak az országban. (Ügy van! Ügy van! balfelol.) A legvirágzóbb foglalkozási ág ma a végrehajtóké. (Kun Béla: Jövedelmező iparág! — Zaj.) Tolonganak a végrehajtók, a végrehajtói állások után egész protekciós brigádokat küldenek csatasorba. (Zaj. — Kun Béla: Az iparosok beadják az iparukat, a végrehajtók pedig virágzanak!) Megállt az élet, megállt a kereskedelem, nincs export, nincs import és jóformán a kormánynak sincsenek tagjai, akik ezekről a kérdésekről nyilatkozhatnának. (Zaj.) A pénzügyi tárca betöltetlen és ujabban, mint hírlik, a kultuszminiszteri és a népjóléti tárcának sem lesz gazdája. (Felkiáltások a balközépen: Lesz!) Az igaz, hogy van egy kisgazdaminiszterünk, de ennek se hatásköre nincs, se kisgazdája, ki követi, sem semmije, csak egy bársonyszéke. Amikor ezek a jelentések nyilvánosságra hozattak, azzal az érzéssel jöttünk ide, hogy a kormány valami programmot fog adni és meg fogja jelölni a kibontakozás útját. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, de kétségtelen.