Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-33

Az országgyűlés képviselőházának 33, szíveskedjék beszédét befejezni. (Magyar Pál: Szép hasonlat!) Csendet kérek, Magyar képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Esztergályos János: Az összehasonlítás kitűnő, ez telitalálat volt, képviselő úr!) Esztergályos képviselő urat kérem, maradjon csendben. A képviselő urat ismételten figyelmeztetem, — talán elkerülte figyelmét —• hogy beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Szilágyi Lajos: Az összehasonlítás csak azért történt meg, mert az akkori választás három legfőbb intézője közül kettő ma is képviselőtársunk, (Esztergályos János: Nagyon jó volt az összehasonlítás!) tehát akkor nagyonis aktuális, mert tudvalevőleg ha az ember a Népszavában egy kicsit visszalapoz, láthatja, hogy a katona- és munkástanács választásának legfőbb intézője Farkas István, Büchler József és Hiroschek elvtársak voltak. Kettő ma is képviselő közülük, tehát nagyon is helyénvaló, ha az ember felidézi a tunya polgári társadalom előtt, hogy valamikor, nem is olyan régen, ilyen időket is átéltünk. (Igaz! Ügy van!) Arra bíztatták a miniszterelnök urat, hogy választasson. Amenyire híve vagyok a legmesszebmenő általános és titkos választójognak, úgyannyira ellenezném ezt és semmi körülmények közt nem volnék kapható arra, hogy most választasson az igen t. miniszterelnök úr, mert ha most választatna a miniszterelnök úr, előre meg lehetne jósolni, hogy kapna egy képviselőházat a nyomor vámszedőiből, azokból összeállítva, akik ki tudták használni a lelkekben levő kétségbeesést, elkeseredést, akik ki tudták használni a nyomort, amely a lakosság széles rétegeiben van, ez pedig nem lehet nemzetünk érdeke és különösen nem lehet ma, ilyen nehéz időkben a nemzet érdeke, hogy a Képviselőház egy ilyen kiküldöttekből álló Házzal felcseréltessék. (Sándor Pál: Bátran beléohet az egységespártba!) Elnök: Űjból kérnem kell a képviselő urat, hogy fejezze be beszédét. Szilágyi Lajos: Beszédemet befejezem, tisztán csak annak kijelentésére szorítkozom még, hogy nagy sajnálattal láttam, hogy az elmúlt héten három fontos kérdésben a kormány meginogni látszott. Láttam ezt a munkanélküli segély kérdésében és láttam a nyugdíj kérdésnél. Azt kérem az igen t. miniszterelnök úrtól, méltóztassék javaslatait mielőtt azok nyilvánosságra kerülnek, gondosabban megtárgyaltatni, alaposabban megfogalmaztatni, mert ez az ingadozás, ez a tétovázás, hogy a miniszterelnök úr egy és ugyanazon tárgyban benyújtott javaslatát rövid néhány napon belül ismételten megmásítani kényszerül, a kormány gyengeségének látszatát adja kifelé, már pedig óvja az Isten az országot attól, hogy a lakosság rétegeiben az az érzés keletkezzék, hogy egy gyenge kormány ül a kormányszékben. Tehát több gerincet, több határozottságot, helyesebb megfontolásokat, szilárdabb elhatározásokat kérek a kormánytól. Ennek reményében szavazom meg a jelentéseket. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen, — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Szakács Andor! (Zaj a joboldalon és a középen. — Hegymegi Kiss Pál: Várjuk meg, míg kimegy a buffet-párt. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szakács Andor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelol.) Szilágyi Lajos t képviselőtársam beszédében azt a kijelentést tette, hogy a tíz éves kormányrendszer hibáiról ülése 1931 december k-én, pénteken. 179 azok beszélhetnek bátran és emelt fővel, akik tíz éven keresztül szemben állottak ezzel a kormányrendszerrel. Legyen szabad szerénytelenség nélkül arra hivatkoznom, t Képviselőház, hogy én ezek közé tartozom. Erről az oldalról a második nemzetgyűlésen számtalan figyelmeztetést intéztünk én és azok a barátaim, akik akkor az ellenzéki kisgazdapárthoz tartoztak, a kormányhoz, hogy ha az akkori péüzügyi rendszert tovább folytatja, a teljes anyagi tönk szélére juttatja az országot. Nemcsak azért jutott az ország a mai lehetetlen pénzügyi helyzetbe, mert az állami költségvetést túlméretezték és rendkívül nagyok voltak az adók, amelyeket évente behajtott a kormány. A szanálási törvény tárgyalásakor már voltunk bátrak arra figyelmeztetni a kormányzatot, hogy a rendes adóbevételeken felül rendkívüli terhekkel is túlságos mértékben igénybe vette az ország teljesítő képességét és vagyoni erejét Azért tartom szükségesnek erre most ismét hivatkozni, mert csak akkor tudjuk megállapítani azokat az okokat, amelyek a mai pénzügyi helyzetet Magyarországon előidézték, ha ezeket a nemzet által hozott rendkívüli áldozatokat is tekintetbe vesszük. Igaza van abban Szilágyi Lajos t. képviselőtársamnak, az ország nem zárkózott el nehéz időkben az áldozatok hozatalától. Ott volt legelsőízben Hegedűs Lóránt akkori pénzügyminiszter úr első intézkedése, amellyel pénzügyi kormányzatát megkezdte, amikor, az adóbevételeken felül zárolta a bankbetéteket, zárolta a részvénytulajdont és annak 15%-át lefoglalta az állam javára. Azután jött Korányi pénzügyminiszter úrnak^ a pénz lebélyegzésére irányuló további intézkedése, amikor is az egész országban mindenkitől a forgalomban levő pénznek 50%-át bevonta és az állam céljaira fordította. Abban az időben került végrehajtásra Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter úrnak egy másik intézkedése, ~-é gondolom, második szimfóniának nevezte ő —a yagyonváltság végrehajtása. A vagyonváltság révén az ország tényleges vagyonának egy igen jelentékeny részét vette el a kormány állami célokra a rendes évi költségvetési bevételeken felül. Azután Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter úrnak azt az eljárását is tekintetbe kell vennünk, ha az ország elszegényedésének igazi okát kutatjuk, hogy mikor ő a korona feltorn ázás ára vállalkozott, az ország eddig nem ismert mennyiségű arany, ezüst és deviza-kincseit vitték ki külföldre, hogy a nemzetközi piacokon vásároljanak koronát. így, ilyen primitív úton próbálta a korona értékét felcsigázni, ami átmenetileg sikerült is neki mindaddg, amíg az ország arany, ezüst és deviza-készlete el nem fogyott. Ezután a szanálással kapcsolatban következett a kormánynak az az intézkedése, — méltóztatnak talán erre még emlékezni, legalább azok, akiket már akkor is sújtott ez^ az intézkedés — hogy törvényt hozott a kormány az államháztartás hiányainak fedezése céljából felveendő belső kölcsönről. Méltóztatnak emlékezni rá, hogy akkor a vagyonadó és jövedelemadó kulcsának alapulvételével megint egy igen tetemes, rendkívüli áldozatot követelt a kormány az országtól. Hogy ezek a különböző, az állami költségvetésben a meghatározott bevételeken kívül szereplő, a nemzet vagyonából kihasított és beszedett összegek mennyit tesznek ki, erre vonatkozólag sajnos, nekünk részletes kimutatásaink nincsenek.