Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-33

Az országgyűlés képviselőházának SS. szólalás keretében ezt a kérdést a maga egészében és komoly sálában itt letárgyaljuk, de lehetetlen elmenni szó nélkül a vita során elhangzott egyes kijelentések mellett. Ami itt elhangzott Bleyer Jakab képviselő úr működése és politikája felett, arra felelni Bleyer Jakabnak kötelessége és azt hiszem, erre lesz m neki alkalma. Viszont azonban le kell szögeznem, hogy ia magyar társadalom nagy nemzeti céljai ellen vét az, aki ezt a kérdést béka-horizontról kezeli. Mert nem szabad elfelejteni, hogy ez a kérdés szorosan Összefügg a magyar nemzeti gondolat nagy .magyar célkitűzéseivel és feladataival. (Ügy van! Ügy van! jobb- és balfelől.) Hogyan képzeljük mi azt — és ezt a kérdést a magyar társadalomhoz intézem — hogy az a megszállás alatt lévő oláh, horvát, sváb, zipser, tót visszakívánkozzék Magyarországhoz, amikor azt látja, hogy a magyar társadalom nem önt tiszta bort a pohárba és saját maga sincs megállapodva e kérdésben? (Kun Béla: Egységespárti képviselő mondja. Nincs demokrácia, nincs titkos választójog! A hazafiság kérdése nem ismer feltételeket! — P. Szabó Géza: Jól van, jól van Béla, leülhetsz! — Kun Béla: Nem így van?) Elnök: A képviselő úr beszédideje letelt. Pintér László: Kérem beszédidőmnek 15 perccel való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen.) A Ház a kért meghosziszabbítást megadja. Pintér László: En azt mondom, hogy a magyar társadalomnak önönmagával kell ebben a kérdésben tisztába jönnie. *Hogy hogyan jön tisztába, illetve mi lesz az álláspontja, az az ő dolga. De ebben a kérdésben egy 100 százalékban tiszta és nyilt álláspontot kell elfoglalni és ehhez kell magát tartania mindenkinek. En jóideje aggódva figyelem a közélet egyes jelenségeit, (Pakots József: Mi is!) mert az, ami ebben a kérdésben különösen vidéken, a vidéki sajtó egy részében történik, árt kifelé és árt befelé, mert a túlzók malmára hajtja a vizet. Ha Bleyer Jakab képviselő úr alkalmatlan a kisebbség vezetésére, ennek megítélése elsősorban a kormány dolga, (F. Szabó Géza: Hát alkalmas?) akkor a konzekvenciát ebből le kell vonni. (F. Szabó Géza: Neki!) Azonban ez, illetve az ő személye nem lehet ok arra, hogy a magyar állam és a magyar társadalom letérjen azokról a százados utakról, amelyét e kérdésben Szent István és az Árpádok jelöltek ki. (F. Szabó Géza: Ügy van! Helyre kell igazítani!) Az Árpádok poli; tikája pedig idegen attól a kislátókörű pogánysovén gondolattól, melyet ma ^egyesek vallanak és mely ugyanaz a mentalitás, mely odakünn irt és elgázol mindent, ami magyar. Előkerült itt Nyugat-Magyarország kérdése is. Tény az, hogy a német közvélemény Nyugat-Magyarország kérdését illetőleg teljesen hamisan van tájékoztatva. En véletlenül hallottam a német rádióban azt az előadást, amelyet Burgenland 10 éves fennállása alkalmával a német rádió széjjelküldött az összes német leadok útján a világba és roppant nagy csodálkozásomra azt hallottam, hogy a német rádió — pedig akkor átvették ezt az összes német állomások — azt mondja, hogy 10 évvel ezelőtt Burgenland népszavazás útján került Ausztriához. Ez a történelemnek teljes meghamisítása. (Ügy van! Ügy van! — F. Szabó Géza: Hazugság! A rablás^ szépítése!) Volt népszavazás, de Sopronban és ez a népszavazás a magyar álláspontnak adott igazat. Ez ülése 1931 december U-én, péntekm. 169 a történelmi igazság. (Ügy van! Ügy van! b Ház minden oldalán) Amit most akarok mondani, azt pedig Esztergályos János képviselőtársamhoz adresszálom. Leobe beszédéről hallottunk. (F. Szabó Géza: Mit bántod?) En nem bántom Esztergályos barátomat. (Esztergályos János: Most kíváncsi vagyok, mit akar tőlem! Kíváncsi vagyok!) Szóba került itt Loebe Kismartonban elhangzott beszéde is. Tény az, hogy egy német nacionalista sem tarthatott volna németnacionalistább beszédet, mint amilyent Loebe tartott Kismartonban. Azért mondottam, hogy adresszálom a képviselő úrhoz, mert hallottam, ugyanezt a Loebe-t beszélni Bernben a kisebbségi konferencián és ott viszont meg kellett állapítanom, hogy magyar ember sem állhatott volna ki bátrabban az elcsatolt területeken élő magyar kisebbség védelmére> mint Loebe, és én csak azt kívánnám, hogy amint a német szociáldemokraták a marxi teóriák ellenére a praxisban a német imperialista gondolat hívei és úttörői, éppúgy nálunk is minden párt emelkedjék ki a nagy magyar feladatok és célkitűzések dolgában a pártkeretek fölé és helyezkedjék az egyedüli magyar nemzeti gondolat alapjára. (Általános helyeslés.) Ha magyar szempontból nézem a nyugat1 magyarországi kérdést, akkor azt kell mondanom, hogy a magyar állam akkor tartja ébren ... (Esztergályos János: Sopron kiknek a segítségével maradt Magyarországé? Feleljen a képviselő úr, ha már hozzám méltóztatott ezt az üzenetet küldeni. — Temesváry Imre előadó: A magyar érzelműek segítségével! — Esztergályos János: A szociáldemokrata munkásság segítségével. — Temesváry Imre előadó: Akkor azok is magyar érzésűek! — Esztergályos János: Ne tessék bennünket ostorozni, tessék erről is beszélni! — Elnök csenget.) T. képviselő úr, akceptálom, hogy a szociáldemokrata párt mint ilyen, annak idején Sopronnál a magyar álláspont mellett szegődött le. Ez nem érdem, ez kutyakötelesség. (Ügy van! a jobb^ és a baloldalon.) és ezzel nem kell dicsekedni. (F. Szabó Géza: Na, most beszéljen!) Elnök: Képviselő urak, tessék csendben maradni. A képviselő urak ne buzdítsák egymást, hogy beszéljenek, mert most Pintér képviselő úr beszél! Pintér László: Ha magyar szempontból vizsgálom ezt a kérdést, akkor azt mondom, hogy ha Magyarország, a magyar politika azt akarja, hogy azok a szálak, amelyek eltéphetetlenek, amelyek egy ezredév alatt fonódtak össze Nyugat-Magyarország és Csonka-Magyarország teste között, el ne száradjanak, akkor a végvárakat kell megerősíteni (Helyeslés.) és sajnálattal kell leszegeanem, hogy éppen ezek a végvárak: Sopron, Kőszeg, Magyaróvár szenvedtek a legtöbbet az elcsatolás által és vannak a legsivárabb gazdasági helyzetben. Sopron most készül arra, hogy megünnepelje a népszavazás tízéves évfordulóját. Figyelmeztetem a magyar kormányt, hogy szomorú végvár az, amelyben éhes és koldus őrség tanyázik. Mosonban és Magyaróvárott megálltak a gyárak, ezrével vannak munkanélkül az emberek. Ernszt miniszter urat arra kérem, — mert az^ ő figyelmét már felhívtam erre — hogy ne gondolja elintézettnek Mosonban és Magyaróvárott a munkanélküliek inségakciójának kérdését azzal, 'hogy egy-két vágón lisztet küldött Mosonba, Magyaróvárra. Ezt a két várost nem lehet falusi községek mértékével mérni. Ez a két város eminenter, 25*