Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-33

170 Az országgyűlés képviselőházának 'i ipari centrum és ha már nem tudunk adni mun­kanélkülisegélyt, — 'bár az én álláspontom az, hogy akinek életet adott az Isten, annak jogot adott az Isten a kenyeréhez is és ha nem. tudunk neki munkát adni, kell 'neki adni munkanélküli­segélyt — ha arra hivatkozunk, hogy nem tu­dunk adni munkanélkülisegélyt financiális szempontból, de át kell segíteni a munkanél­külieket az ínségen ós a télen. Ez az állam kö­telessége és éppen ott a határszélen, (F. Szabó Géza: Ha van neki miből!) ahol két ország hullámverése nyaldossa a magyar határt, őr­ködni kell azon, hogy ez a kérdés megnyug­vásra, mégpedig közmegnyugvásra megoldas­sék. Érre megvan a lehetőség is. Moson-Ma­gyaróváron befolyt felül 90.000 pengő inség­adó, ez az összeg bőven elég lenne a probléma megoldására. Én magyar szempontból — megmondom őszintén — hibáztak tartom, hogy a rajkai já­rást leépítették. A 33-as bizottság előtt beiga­zoltam, hogy éppen annyi pénzt megtakarít­hattak volna, ha ezt a járást meghagyták volna. Ha a határszéli nép tradíciókból kí­vánja azt a járást, akkor annak leépítése ma­gyar nemzeti szempontból bűn még akkor is, ha egy-két ezer pengőbe került volna annak fenntartása, annál inkább hiba tehát annak a járásnak a létszámapasztása, mert fenntartása nem kerül áldozatba. Es ha más szempontból nem, abban a hármas határszögben, amely csak egy oldalon érintkezik az ország testé­vel, nemzeti szempontból nem lett volna sza­bad hozzányúlni, mert a magyarságnak előre­tolt tornyát ezzel saját magunk leromboltuk. Még csak a Ház minden oldalán megnyil­vánult azt a felfogást akarom érinteni és alá­támasztani, hogy én sem hiszem, hogy öngyil­kosság nélkül eleget tudjunk tenni külföldi tartozásainknak. Mert én tudom, hogy aki tar­tozik, annak fizetnie kell és a magyar állam eddig még mindig száz százalékig eleget is tett kötelezettségeinek. Aggódva látom azonban, hogy a termelés folytonossága veszélyeztetve van a nyersanyagbeszerzés körül tapasztalható hiányok miatt. Márpedig a hitelezőnek is ér­deke, hogy az adós megéljen; és ha a hitelező jól felfogja a maga érdekét, akkor a nehézsé­gekbe került adósnak kell, hogy segítségére siessen (Ügy van! Ügy van!) belátással; mint ahogy mi mindig figyelmeztettük a magyar bankokat, hogy ha ők a kamatadósságokból nem fognak engedni, végül a tőkét is elvesz­tik, így fognak járni a külföldi hitelezők is, ha tisztán a maguk fináncszempontjaiból né­zik a kérdést. A népszövetségi pénzügyi bizottságra, amely itt volt, azt kell mondanom, hogy az tisztán csak a külföldi hitelezők szempontjából adott jó tanácsokat, pedig adhatott volna sa­ját magának is egy jó tanácsot, és tehetett volna egy kezdeményező lépést, ha •ÉLTTEL 3b Hl­télre vonatkozóan, amellyel tartozunk nekik, legalább a kamatlábat leszállította volna. Ez minden jótanáosnál többet ért volna. En a jelentést nem azért veszem tudomá­sul, mintha annak minden tételével egyetérte­nék, mert mint már kifejeztem és most is nyíltan megmondom, én rám azt a benyomást teszi, hogy egy kis krájzler gondolkozású fi­nánc ceruzájával hajtották végre ezeket a le­faragásokat és a jelentésnek minden lapját a nehéz kérdések megoldásától való félelem lengi át, de elfogadom abból a szempontból, amelyet a Károlyi-kormány hivatalbalépése idején egy-két kivétellel az egész magyar közélet el­B. ülése 19B1 december 4-én, pénteken. fogadott, amely szempont azt mondotta, hogy Károlyi Gyulát ebben a nehéz helyzetben min­den becsületes magyar embernek támogatnia kell, (F. Szabó Géza: Ügy van!) hogy az or­szágot ezen a nehéz válságon átsegítse, annál is inkább, mert e támogatásra száz százalék­ban rá is szolgált. Ennek a szempontnak alap­ján a jelentést a kormány iránti bizalomból elfogadom. (Esztergályos János: Ezekkel a szavakkal támogatták tíz évig Bethlen Ist­ván grófot is! Ugyanezekkel a szavakkal!) Ott is kiritizáltunk ! A t. képviselő úr tudhatja, hogy soha se rejtettem véka alá felfogásomat! Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Kun Béla! Kun Béla: T. Képviselőház! Tisztelettel * kérem, méltóztassanak beszédem időtartamát negyed órával meghosszabbítani. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Kun Béla: T. Képviselőház! Nemcsak ud­variassági szempontból, hanem hazafias érzés­ből kifolyólag is reflektálni kívánok előttem szólott Pintér László t. képviselőtársam szar vaira. Ami Nyugat-Magyarország kérdését illeti, tartozom kijelenteni, hogy a soproni népszavazásnál tudomásom szerint — de ha ez egykor a történelemben is fel fog jegyeztetni, hiteles megállapítás szerint is — az ottani •munkások a magyar nemzeti állásponton vol­tak és segítettek nekünk abban, hogy Sopront magyarnak tarthassuk meg. (Pintér László: Nem is firtattam!) Ami mármost azt illeti, amire t. képviselő­társam hivatkozott, hogy akik odaát Nyugat­Magyarország elszakított részein, a tőlünk el­birtokolt, elbitorolt területrészeken vannak, azok vágynak ide vissza, de viszont azt sze­retnék, ha jobb helyzet lenne idebenn, ezt alá­írom, bár azt is kijelentem, hogy a hazafiság nem lehet feltételekhez kötve. Én magyarnak születtem, magyarnak tartom magamat, ma­gyar földből kapom kenyeremet, bármilyen fekete és száraz Jegyen is az, magyar levegőt szívok, magyar éltető vizet iszom, tehát min­den feltétel nélkül magyarnak kell lennem, még ha szenvednem kell is és egy átkos kor­mányrendszer alatt kell görnyednem; még ha egyénileg mint polgárból, mint a nemzet egyik önrendelkező tagjától a képviselőválasztások alkalmával ezen önrendelkezési jogomnak gya­korlását megtagadják is, attól engem meg­fosztanak is, — mint a lefolyt nyári képviselő­választások ékesen .mutatták —ennek ellenére is magyarnak kell lennem, ezt vallom. Viszont az a kötelesség is hárul reánk, hogy az elsza­kított országrészeken élő testvéreink előtt anyagi szempontból is kívánatossá tegyük a hozzánk való visszacsatlakozást, tehát teremt­sünk itt jobb megélhetést, demokráciát az egész vonalon, (Ügy van! a bal- és szélsőbal­oldalon.) amely az egyént ia köz szolgálatában képesíti arra, hogy adott és adandó alkalmiak­kor saját meggyőződése és lelkiismerete sze­rint nyilváníthassa meggyőződését, iámnak ér­vényt szerezhessen és az ország sorsára is be­folyást gyakorolhasson. (Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) • Ami most már továbbmenően illeti előttem szólott t. képviselőtársam fejtegetését, vissz­hangot adok innen rá. Az egységespárt t. tagjai is adtak rá visszhangot, de vájjon úgy cselekszenek-e, amint a visszhangot adják? Az álláshalmozások kérdéséről szólt s az összefér­hetlenség kérdését is felvetette. Az agrár­blokk itt jelenlevő volt t. elnökével, Farkas-

Next

/
Oldalképek
Tartalom