Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-33

170 Az országgyűlés képviselőházának 'i ipari centrum és ha már nem tudunk adni munkanélkülisegélyt, — 'bár az én álláspontom az, hogy akinek életet adott az Isten, annak jogot adott az Isten a kenyeréhez is és ha nem. tudunk neki munkát adni, kell 'neki adni munkanélkülisegélyt — ha arra hivatkozunk, hogy nem tudunk adni munkanélkülisegélyt financiális szempontból, de át kell segíteni a munkanélkülieket az ínségen ós a télen. Ez az állam kötelessége és éppen ott a határszélen, (F. Szabó Géza: Ha van neki miből!) ahol két ország hullámverése nyaldossa a magyar határt, őrködni kell azon, hogy ez a kérdés megnyugvásra, mégpedig közmegnyugvásra megoldassék. Érre megvan a lehetőség is. Moson-Magyaróváron befolyt felül 90.000 pengő inségadó, ez az összeg bőven elég lenne a probléma megoldására. Én magyar szempontból — megmondom őszintén — hibáztak tartom, hogy a rajkai járást leépítették. A 33-as bizottság előtt beigazoltam, hogy éppen annyi pénzt megtakaríthattak volna, ha ezt a járást meghagyták volna. Ha a határszéli nép tradíciókból kívánja azt a járást, akkor annak leépítése magyar nemzeti szempontból bűn még akkor is, ha egy-két ezer pengőbe került volna annak fenntartása, annál inkább hiba tehát annak a járásnak a létszámapasztása, mert fenntartása nem kerül áldozatba. Es ha más szempontból nem, abban a hármas határszögben, amely csak egy oldalon érintkezik az ország testével, nemzeti szempontból nem lett volna szabad hozzányúlni, mert a magyarságnak előretolt tornyát ezzel saját magunk leromboltuk. Még csak a Ház minden oldalán megnyilvánult azt a felfogást akarom érinteni és alátámasztani, hogy én sem hiszem, hogy öngyilkosság nélkül eleget tudjunk tenni külföldi tartozásainknak. Mert én tudom, hogy aki tartozik, annak fizetnie kell és a magyar állam eddig még mindig száz százalékig eleget is tett kötelezettségeinek. Aggódva látom azonban, hogy a termelés folytonossága veszélyeztetve van a nyersanyagbeszerzés körül tapasztalható hiányok miatt. Márpedig a hitelezőnek is érdeke, hogy az adós megéljen; és ha a hitelező jól felfogja a maga érdekét, akkor a nehézségekbe került adósnak kell, hogy segítségére siessen (Ügy van! Ügy van!) belátással; mint ahogy mi mindig figyelmeztettük a magyar bankokat, hogy ha ők a kamatadósságokból nem fognak engedni, végül a tőkét is elvesztik, így fognak járni a külföldi hitelezők is, ha tisztán a maguk fináncszempontjaiból nézik a kérdést. A népszövetségi pénzügyi bizottságra, amely itt volt, azt kell mondanom, hogy az tisztán csak a külföldi hitelezők szempontjából adott jó tanácsokat, pedig adhatott volna saját magának is egy jó tanácsot, és tehetett volna egy kezdeményező lépést, ha •ÉLTTEL 3b Hltélre vonatkozóan, amellyel tartozunk nekik, legalább a kamatlábat leszállította volna. Ez minden jótanáosnál többet ért volna. En a jelentést nem azért veszem tudomásul, mintha annak minden tételével egyetértenék, mert mint már kifejeztem és most is nyíltan megmondom, én rám azt a benyomást teszi, hogy egy kis krájzler gondolkozású finánc ceruzájával hajtották végre ezeket a lefaragásokat és a jelentésnek minden lapját a nehéz kérdések megoldásától való félelem lengi át, de elfogadom abból a szempontból, amelyet a Károlyi-kormány hivatalbalépése idején egy-két kivétellel az egész magyar közélet elB. ülése 19B1 december 4-én, pénteken. fogadott, amely szempont azt mondotta, hogy Károlyi Gyulát ebben a nehéz helyzetben minden becsületes magyar embernek támogatnia kell, (F. Szabó Géza: Ügy van!) hogy az országot ezen a nehéz válságon átsegítse, annál is inkább, mert e támogatásra száz százalékban rá is szolgált. Ennek a szempontnak alapján a jelentést a kormány iránti bizalomból elfogadom. (Esztergályos János: Ezekkel a szavakkal támogatták tíz évig Bethlen István grófot is! Ugyanezekkel a szavakkal!) Ott is kiritizáltunk ! A t. képviselő úr tudhatja, hogy soha se rejtettem véka alá felfogásomat! Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Kun Béla! Kun Béla: T. Képviselőház! Tisztelettel * kérem, méltóztassanak beszédem időtartamát negyed órával meghosszabbítani. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Kun Béla: T. Képviselőház! Nemcsak udvariassági szempontból, hanem hazafias érzésből kifolyólag is reflektálni kívánok előttem szólott Pintér László t. képviselőtársam szar vaira. Ami Nyugat-Magyarország kérdését illeti, tartozom kijelenteni, hogy a soproni népszavazásnál tudomásom szerint — de ha ez egykor a történelemben is fel fog jegyeztetni, hiteles megállapítás szerint is — az ottani •munkások a magyar nemzeti állásponton voltak és segítettek nekünk abban, hogy Sopront magyarnak tarthassuk meg. (Pintér László: Nem is firtattam!) Ami mármost azt illeti, amire t. képviselőtársam hivatkozott, hogy akik odaát NyugatMagyarország elszakított részein, a tőlünk elbirtokolt, elbitorolt területrészeken vannak, azok vágynak ide vissza, de viszont azt szeretnék, ha jobb helyzet lenne idebenn, ezt aláírom, bár azt is kijelentem, hogy a hazafiság nem lehet feltételekhez kötve. Én magyarnak születtem, magyarnak tartom magamat, magyar földből kapom kenyeremet, bármilyen fekete és száraz Jegyen is az, magyar levegőt szívok, magyar éltető vizet iszom, tehát minden feltétel nélkül magyarnak kell lennem, még ha szenvednem kell is és egy átkos kormányrendszer alatt kell görnyednem; még ha egyénileg mint polgárból, mint a nemzet egyik önrendelkező tagjától a képviselőválasztások alkalmával ezen önrendelkezési jogomnak gyakorlását megtagadják is, attól engem megfosztanak is, — mint a lefolyt nyári képviselőválasztások ékesen .mutatták —ennek ellenére is magyarnak kell lennem, ezt vallom. Viszont az a kötelesség is hárul reánk, hogy az elszakított országrészeken élő testvéreink előtt anyagi szempontból is kívánatossá tegyük a hozzánk való visszacsatlakozást, tehát teremtsünk itt jobb megélhetést, demokráciát az egész vonalon, (Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) amely az egyént ia köz szolgálatában képesíti arra, hogy adott és adandó alkalmiakkor saját meggyőződése és lelkiismerete szerint nyilváníthassa meggyőződését, iámnak érvényt szerezhessen és az ország sorsára is befolyást gyakorolhasson. (Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) • Ami most már továbbmenően illeti előttem szólott t. képviselőtársam fejtegetését, visszhangot adok innen rá. Az egységespárt t. tagjai is adtak rá visszhangot, de vájjon úgy cselekszenek-e, amint a visszhangot adják? Az álláshalmozások kérdéséről szólt s az összeférhetlenség kérdését is felvetette. Az agrárblokk itt jelenlevő volt t. elnökével, Farkas-