Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-32
162 Az országgyűlés képviselőházának 32 állítanak elő, akiknek a gondozásra legnagyobb szükségük van. De számolnunk kell e mellett azzal is, hogy ezek azok az áruk, amelyeket a külföld még mindig a legszívesebben fogad el tőlünk, ha nyomott árakon is, ha tehát ezeknek az áruknak kivitelét fejlesztjük, egyúttal külkereskedelmi mérlegünk javítására is a leghathatósabb eszközt választjuk ki. Abban a reményben, hogy úgy a kereskedelmi tárgyalásokra, mint a többi felvetett kérdésre nézve ilyen irányban folyik az eljárás és hogy ennek 'eredményei és további anyaga felől (Kun Béla: Gerinc kellene ahhoz és erélyí — Zaj jobbfelől.) a vita folyamán tájékoztatva leszünk, tisztelettel elfogadom az elnök úr napirendi javaslatát. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat, métóztatik-e az elnöki napirendi javaslatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az elnöki napirendi javaslatot fogadta el. Most pedig Gál Jenő képviselő urat illeti a szó, aki az ülés folyamán a házszabályok 143. §-ának c) pontja alapján kért és kapott szólásra «ngedélyt. Gál Jenő: T. Képviselőház! Néhány nap előtt a népjóléti minisztérium ismertetett ügyei folytán bejelentettem, hogy Ernszt Sándor miniszter úr megsértette Dréhr Imre képviselő úr mentelmi jogát. Ugyanazon a napon jelentettem ezt be, amikor a Ház elnöke ismertette a miniszter úrnak azt r a bejelentését, amely kikéri őt fegyelmi eljárás megindítása céljából. (Mozgás. — Halljuk! Halljuk! balfelol.) A mentelmi bizottság mind a két bejelentést egy napra tűzte ki tárgyalásra, ami igen helyes is volt, mert hiszen a tárgyi összefüggés a két bejelentés között a legszorosabb. En azon a napon, amikor e tárgyalásoknak tartatniok kellett, jelentkeztem a mentelmi bizottság elnökénél, hogy rendelkezésre állok és várom az ülésre való behivatásomat. (Kun Béla: Leszavazta a többség!) En nem. azt kértem, amit a lapokban olvastunk, — nem tudom, miképpen került ez a lapokba — hogy én hallgattassam meg abban az ügyben, amelyet Dréhr Imre kikérése tárgyában folytattak, hanem azt kívántam, hogy mivel az én bejelentésem azonos tárgyú, ezt is tárgyalják le és adataimat a mentelmi bizottság elé terjeszthessem. A mentelmi bizottság akképpen határozott, hogy abban a keretben ezt nem teljesíti. Ez eddig rendben van. Az történt azonban, hogy a mentelmi bizottság elkészítette a maga jelentését, be is terjesztette a Ház elé és most ki vagyunk téve annak, hogy a Dréhr Imre képviselő úr mentelmi joga felfüggesztésének tárgyalása a nélkül az anyag nélkül kerül a Ház elé, amelyet én Dréhr Imre képviselő úr mentelmi joga megsértésének tárgyában akar^ tam előterjeszteni. Nem mindegy a sorrend és nem mindegy az időrend. A házszabályok 140. §-a együtt rendelkezik arról, hogy ez a kétféle bejelentés miképpen tárgyialtass ék. Azt mondja a házszabály, hogy abban az esetben, ha azt a kérdést kell tárgyalni, vájjon megsértette-e valaki a képviselő mentelmi jogát, ahhoz több képviselő szólhat hozzá, mint ahhoz, amikor a kikérés kérdését tárgyalják. Sőt gondoskodik a ház'szlabály arról is, hogy az elnök hozzájárulásával mindenki, aki akar, hozzászóljon abban• a kérdésben, hogy a Képviselőház őrködni kíván a felett, hogy a képviselőnek a mentelmi jogát 'meg ne sértsék. Mármost mi a következimény? A mélyen t. mentelmi bizottság nem volt kíváncsi az ülése 1931 december 3-án, csütörtökön. ereimnek arra az oldalára, lamely a mentelmi jog megsértését taglalja és amely adataim alapján nyilvánvalóvá teszi, hogy Ernszt miniszter úr előbb sértette meg Dréhr Imre mentelmi jogát, semmint a kikérést idehozta a Ház •elé. Ezeket az adatokat nem szabad titokban tartani és ezeket az adatokat nem lehet utólag élőhozni, amikor a t. Képviselőház Dréhr Imre 'mentelmi jogának felfüggesztése kérdésében már határozott. A teljes világosság és a teljes (anyagismeret kedvéért minden adatot ide kell hozni. Nagyon örülök, hogy a mentelmi bizottság mélyen t. előadója jelen van; nagyon örülök, hogy ilyképpen neki hozhatom tudomására, hogy állítom: korábban .sértette meg a népjóléti miniszter a mentelmi jogot, semmint ezt a kikeresi indítványt ideterjesztette a Ház elé. (Tauf fer Gábor: Megindította a fegyelmi eljárást egy képviselő ellen! — Egy hang jobbfelől: Független egymástól!) T. képviselőtársam, nem égészen független egymástól, mert ha az a határozat megy keresztül, amelyet a mentelmi bizottság indítványoz, iákkor nincs meg a lehetősége annak, hogy az a nagy nyilvánosság, amelyet nem a fegyelmi, hanem a büntető eljárás vagy pedig egy parlamenti bizottság képvisel, 'világítson már egyszer reá a népjóléti minisztériumban elkövetett hibákra és bűnökre. Ezért szólalok fel. Engem ennek az ügynek egyéni vonatkozásai nem érdekelnek. Engem az érdekel, hogy a menteimii jog megsértése kapcsán találjon módot végre ez a Ház arra % hogy a népjóléti minisztérium minden dolga végre a nagy nyilvánosság elé kerülhessen. Ahogyan ott képviselték ezt a gondolatot, az ügy majd megint oda fog kerülm abba^ a fegyelmi útvesztőbe, ahol nincs nyilvánosság, ahol olyan módon történik a dolgok kivizsgálása, mint ahogy láttuk az eredményiből, hogy egyszerű pénzbüntetésbe öltöztették az elkövetett legsúlyosabb bűnöket. A mélyen t. előadó úr, aki kitűnő büntetőjogász elolvasta, hogy mi az, ami ott tényként megállapíttatott. Vájjon szabad-e olyan kiváló (jogásznak, amilyen a mélyen t. előadó úr, elfoglalni azt az álláspontot, hogy az állam büntető hatalma hunyjon szemet és menjen ez a dolog újra a fegyelmi útra, mert ott ki lehet mesterkedni azt, hogy eltitkolják, ami tulajdonképpen történt. (Farkas Gyula: A fegyelmi involválja a büntetést, nem zárja ki!) En egyenes, tiszta munkát akarok. (Farkas Gyula: En is!) Nem kell próbálkozni azzal, hogy mit csinálnak előbb majd a fegyelmi zárt falai között. (Simon András: Nem avatkozhatunk bele!) En azt mondom: ez az ügy nem való a titkos elintézés módjai alá, ez az ügy kívánja a legnagyobb nyilvánosságot s mivel a fegyelmi eljárás nem nyilvános, ez az ügy nem tartozhatik fegyelmi 'eljárás alá. (Tauffer Gábor: A fegyelmi eljárás nem nyilvános^ — Simon András: Fel kell jelenteni az ügyészségnél. — Dinnyés Lajos : A miniszternek kötelessége feljelenteni. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Simon András: Tessék feljelenteni. — Tauffer Gábor: A miniszter kötelessége feljelenteni, ha látja a tényállásból a büntetendő cselekményt! — Simon András: Előbb a fegyelmi eljárásban meg kell ezt állapítani! — Kun Béla: Tessék áttenni az aktákat az ügyészségre!) Gál Jenő: En azt kívánom, hogy mentelmi jog megsértésének általam tett bejelentése együtt tárgyaltassék azzal a megkereséssel, bejelentéssel, amelyben a^ miniszter úr kérte egy képviselő mentelmi jogának felfüggesztését. Ezt
