Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-32
Az országgyűlés képviselőházának 32. naponta ki lesz terítve itt! Ezentúl ez lesz az étrend! — Zaj.) Hegymegi Kiss Pál: Méltóztassanak megengedni, hogy a napirend tárgyalásánál... (Kuna P. András közbeszól. — Peyer Károly: Maga lesz az első! — Kuna P. András: Nagyon fáj!... — Peyer Károly: Andris lesz az első, aki idekerül! — Györki Imre: A maga mandátumát is tisztítóba kellene adni!) Elnök: Csendet kérek, Györki képviselő úr. Méltóztassék meghallgatni a szónokot. Hegymegi Kiss Pál: Éppen azért méltóztassanak megengedni, hogy én a napirendi vita kapcsán az igen t. többségi pártot arra kérjem, nyújtson lehetőséget és módot arra, hogy ennek a gyűléstilalomnak kérdését, amely kérdést én ma az egyik legfontosabb kérdésnek tartom, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) itt a Házban részletesen megtárgyalhassuk. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Minthogy a t. belügyminiszter úr interpellációink elől elugrik, nincsen módunkban ebben a kérdésben tárgyalni, a többségi pártot kérem tehát, vizsgálja meg minden képviselő kerületében a helyzetet (Felkiáltások jobbfelől: Megvan! — Kuna P. András: Nagyon megvan! — Zaj.) és ha látja, akkor nyilatkozzék a felől, hogy lehetséges-e az, hogy ma a magyar vidéken ezekben az országos kérdésekben egyáltalában még csak egy szót sem lehet hallani? (Friedrich István: Abszurdum! — Felkiáltások jobbfelől: Lehet beszámoló-gyűléseken!) Nem tudom, igaz-e, de meglepetéssel olvastam a mai lapokban, hogy a miniszterelnök úr egy olyan kijelentést tett volna, hogy ilyen sintérmunkát, mint amit ők végeznek, kormány még nem végzett. Ügy hallom, a nyugdíjasok egyesületének elnöke már azt a frappáns javaslatot visszautasította, de a mi interpellációs jogunk biztosítása érdekében és mint a parlamentarizmus hívei nem engedjük meg még vitéz KeresztesFischer miniszter úrnak sem azt, hogy a mi jogainkkal szemben hasonló sintérmunkát végezzen! (Ügy, van! Ügy van! — Taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Györki Imre: Fusermunkát végez! — Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Büchler József: vitéz Fuscher! — Zaj.) Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Sándor István! Sándor István: T. Képviselőház! En az elnök úr által előterjesztett napirendi javaslatot fogadom el, ahhoz csatlakozom és bátor leszek egypár szóval ezt a csatlakozást megindokolni. (Peyer Károly: Nem lesz benne köszönet! — Derültség és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Nem hát!) Ez a nagy vita már vége felé jár és én igazán örülök annak, hogy vége felé jár. Nem azért, mintha a vita nem lett volna értékes, hanem azért, mert remélem, hogy a vita végével valami, aimit az egész vita alatt izgatottan, az országért izgatottan vártunk, be fog következni. (Kun Béla: A programm!) Erre vannak adatok is, vannak tárgyi adatok is, amelyek ezt remélni engedik. Az egyik tárgyi adatom az, hogy amikor ez a nagy válság bekövetkezett, akkor a Ház a miniszterelnök úrkívánságára elnapolta üléseit, a 33-as bizottság hozzáfogott, hogy a válság egyik sarkkövét: a költségvetés bevételei és kiadásai 'közt megingott egyensúlyt, igyekezzék helyreállítani. Amikor ezt a feladatot a 33-as bizottság jól-rosszul bevégezte, akkor történt intézkedés a Képviselőház összehívása iránt. Ez alatt a négy hét alatt, amióta itt a Képviselőiházban már ez a vita ése 1931 december 3-án, csütörtökön. 161 folyik, bizonyára éppen olyan beható és komoly előkészítő munka folyt a válság többi fontos részének megoldása iránt is. Nevezetesen abban a meggyőződésben vagyok, hogy ha talán még nem is lehetett egészen befejezni ;a tárgyalásokat, de folynak tárgyalások külföldi hitelezőinkkel, hogy olyan módozatot találjunk, amely mellett közmegelégedésre tudjuk teljesíteni fizetési kötelezettségünket, ők viszont pénzükhöz egy ország romlása nélkül hozzájutnak. Hasonlóképpen kellett tárgyalásoknak folyniok kül- vagy belföldön ennek a pénz- és hitelkrízisnek megoldása érdekében is, mert hiszen nincs senki, aki tisztán, világosan ne látná, hogy a deflációból a termelés fokozása, a külkereskedelmi mérleg^ javulása sohasem következhetik be, tehát más utat, más eszközt és más módot is kell keresni, hogy a termelés rendje meg ne zavartassék, sőt a termelés felfokoztassék úgy, hogy képes legyen ez az ország a maga ellátása mellett a külföldi kötelezettségek teljesítésére is. Hogy azonban minderre képes legyen ez az ország, éppen olyan szükség van arra, hogy a külföldön terményeinknek piacokat szerezzünk. Ebben a részben tehát — már bizonyítékunk is van a földmívelésügyi miniszter úr tegnapi, nagy örömmel fogadott beszédében — kellett tárgyalásoknak folyniok abban az irányban, hogy mi terményeink számára a külföldön jobb és biztosabb piacokat biztosítsunk, mint amilyenekkel most rendelkezünk. A miniszterelnök úrnak és az igen t. kormánynak bizonyára. szüksége volt erre az időre, hogy ezeket a tárgyalásokat befejezhesse, — teljesen talán most sem fejezhette be, egy es kérdésekben tehát még csak hozzávetőleges tájékoztatást kaphatunk majd — de bizonyára sietni fog a vita végével a miniszterelnök úr, hogy megnyugvás okából és célkitűzések szempontjából ezt az országgyűlést és rajta keresztül eat az országot tájékoztassa a felől, hogy hol, hogyan és miképpen fogjuk továbbra megtalálni az életlehetőségeket? (Kun Béla: Várod?) Ezért ragaszkodom az igen t. elnök úr előterjesztett napirendi javaslatához, mert remélem, t hogy erre a beszédre, amely ennek az országnak olyan lehet, mint egy jó májusi eső, hamarabb kerül sor. (Zaj a baloldalon.) r A földmívelésügyi miniszter úr közben már eltávozott, de ment ide kapcsolódik ez a kérdés, bátor vagyok egy dologra a kormány és igen t. képviselőtársaim figyelmét is felhívni, amennyiben erre valakinek módjában áll befolyást gyakorolni. (Halljuk! Halljuk!) Nevezetesen a földmívelésügyi^ miniszter úr a ,• kereskedelmi és vámtárgyalásokra nézve a búzára, a szarvasmtanhára és a sertésre vonatkozólag stb. tájékoztatott bennünket. Fájdalom, a borra vonatkozólag is tájékoztatott; erre csak azt mondhatom, bár ne tájékoztatott volna! Mindenesetre láttuk a földmívelésügyi miniszter úr beszédéből, hogy kiválasztotta az ország legfontosabb érdekeit és ezeket a fontos érdekeket szeretettel, odaadással igyekszik érvényesíteni. Azonban — remélem csak beszédéből, gondjából nem — kimaradtak azok a kisebb mezőgazdasági üzemágak, amelyeknek a kivitel szempontjából való fontossága napról-napra növekszik, mint amilyen a baromfi, a toj gyümölcs, a főzelékfélék. Remélem, hogy az országnak errevonatkozó kívánalmait is a tárgyalásokban teljes energiával és gonddal fogja érvényesíteni, mert a miniszter úr bizonyára számol azzal, amivel mindenkinek számolnia kell, hogy éppen ezek a produktumok azok, amelyeket a kis, szegény földmívelő emberek
