Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-28

8 Az országgyűlés képviselőházának 28. ülése 1931 november 26-án, csütörtökön. válság megoldása^ Európában el sem képzelhető, amint legutóbb Borah szenátor a francia miniszterelnöknek is megmondotta, hogy ez el sem képzelhető addig, amíg a békerevíziót végre nem hajtják, amig az igazságtalan békéket jóvá nem teszik, s azt gondolná minden józanul gondolkozó magyar ember, hogy amikor nagy barátaink a prímet megütik, legalább a kórus fog velünk zengeni és bátorítja, buzdítja őket, hogy a magyar igazságért odakünnt tovább küzdjenek. T. Ház! Ne áltassuk magunkat és tegyük félre a pártkereteket, ebben a kérdésben ne isimerjünk pártot, osztályérdeket és felekezeti kérdést. (Helyeslés a jobboldalon.) Minden bajunknak elsősorban Trianon és az igazságtalan trianoni vészítélet az oka, (Úgy van! a jobboldalon.) hogy az országot megcsonkították, minket darabokra szakítottak ... (Dinich Ödön: Nem lehet mindent Trianonra hárítani!) Bocsánatot kérek, nem mindent, de elsősorban az az oka. Az országot megcsonkították, bezárták ezt a kis nemzetet. A nagy világban magyarok kevesen vagyunk, de erre a kis területre úgy látszik, túlsokan, mert mai megcsonkítottságunkban, befalazva, bezárva, levegő nélkül, megélni nem tudunk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Es éppen ezt a mostani szomorú válságot, ezt a bajbajutottságunkat, ezt 'a lesüllyedettségünket kell arra felhasználni, hogy innen az ország házából kiáltsuk az egész világba, hogy levegőt akarunk és élni akarunk, nem elpusztulni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baoldalon. — Jánossy Gábor: Velünk együtt elpusztul Európa is!) Lehettek a múlt kormánynak hibái, voltak is hibái, de a mi helyzetünknek nem Lillafüred és más ilyen dolgok az okai elsősorban. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Lehet, hogy hozzájárultak ezek is bizonyos tekintetben a gazdasági válság elmélyítéséhez. A lényeg azonban az, — és ebből magyar ember ne engedjen, — hogy használjuk ki ezt a mostani alkalmat — hogy úgy fejezzem ki magamat — arra, hogy a világ figyelmét felhívjuk, hogy figyelmeztessük a világot: addig Európában béke nem lehet, addig Európában a gazdasági válság megoldva nincs, amíg ezt a gazdasági egységet, amely nagy volt s amelyet széjjeltéptek, helyre nem állítják. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) Erről a helyről pedig fejezzük ki köszönetünket azoknak, akik bátran, igazságérzettől áthatva, a krisztusi elvek szellemében, ember szere tétből küzdenek odakint a magyarságért. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) T. Ház! Az ország benne van egy gazdasági lehetetlenülésben. Fizetnünk kell és nincs miből. Osztozom az egyik ellenzéki képviselő úrnak abban a véleményében, hogy leghelyesebb, ha megmondjuk, hogy nem tudunk fizetni; én nem találok semmi szégyelni valót abban, ha ezt megmondjuk. Akarnánk fizetni, de nem birunk fizetni. Nem bírunk fizetni azért", mert Trianon lehetetlenné ^tette számunkra, hogy fizethessünk. (Petrovácz Gyula: Borral fizetünk! — Hódossy Gedeon: Akit kiraboltak, attól ne kérjenek pénzt!) Én tehát, mint mondottam, pártkülönbséget ebben a nagy kérdésben nem ismerek, amikor az ország bajban van, amikor a népek százezrei nélkülöznek, amikor nem tudjuk mit hoz a holnap, akkor nem szabad pártoskodni ebben az országban. Igenis szükségét látom annak, hogy a nagy nemzeti összefogás, a nagy nemzeti egység ebben az országban létrejöjjön. Rassay Károly t. barátom hasonló húrokat pendített meg, amit csak helyeselni tudok. Egymásra kell itt találnia magyar és magyar embernek és meg kell itt találni a nemzeti összefogás alapfeltételeit. Elsősorban az osztályérdekeket kell kiküszöbölni és a lelkek békéjét és megnyugvását az országban meg kell teremteni. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) A nemzetközi imperialista törekvéssel szemben a kiépített egységes — nem a pártra gondolok — nemzeti front veheti csak fel a küzdelmet. Nekünk a tömegeket meg kell nyernünk, a népiélekhez hozzá kell férkőznünk, mert köztudomású, hogy csak a tömeglélektől lehet olyan áldozatokat követelni, amilyen áldozatokat az egyéni lélektől követelni nem lehet. Az együttes szenvedést könnyebben elviseljük, mint az egyéni szenvedést. Ha a nép látja, hogy a bajból, a szenvedésből, a nélkülözésből egyformán és igazságosan veszi ki a részét mindenki ebben az országban, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) akkor könnyebben fogja elviselni a szenvedéseket. (Ügy van! jobbfelol. — Felkiáltások a baloldalon: Így kellene lenni!) T. Képviselőház! A háború tartama alatt a tömegérzelmek voltak a legtevékenyebbek és ha megmarad most is a túlsúlyuk, akkor könynyen ellensúlyozzák az egyéni befolyást, amely rendszerint és nagyon gyakran önző szokott lenni. Ebből azt akarom kihozni, hogy többet és jobban kell szociális kérdésekkel foglalkozni, (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) többet kell a néppel törődni, ezt pártok nem sajátíthatják ki, (Ügy van! bal felől.) ezt egyik párt sem tagadhatja meg, de minden tisztességes képviselőnek, akit a nép küldött ide be, kötelessége azokról gondoskodni, akiknek a bizalmából itt van. (Mojzes János: Keveset küldött be a nép!) Ez megint más lapra tartozik. (Mojzes János: Pedig ez a legfontosabb!) T. Ház! Nem szociális olajcseppeket kérek én az égető sebekre, hanem komoly, bátor, szociális cselekedeteket, mert mondhatom, hogy a végső veszély utolsó órájában élünk. Ma új kormánya van az országnak. A régi kormányról sok mindent mondanak. Támadják pénzügyi politikáját, támadják az egész rendszert. Én katonatiszt voltam és sohasem voltam védőügyvéd, nem álltam fel védőügyvédnek, nem is kértek fel erre, nincs is rá szükség, de én is megmondom a magam véleményét ebben a kérdésben. Az ellenzék maga is elismerte, hogy a volt kormánynak külpolitikai téren sikerei voltak ;(Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Sándor Pál: Igen; el is ismertük!) és hogy itt belpolitikai téren megteremtette a jogrendet. Álljunk meg kissé ennél a szónál, hogy jogrend, mert újtabban azok, akik akkoriban úgyszólván az utcára sem mertek kimenni, ma megfeledkeznek arról, hogy voltak olyan gyászos idők a vörös rémuralom és a fehér megtorlás idején, amikor a jog-és vagyonbiztonság és az életbiztonság is veszélyeztetve volt. (Sándor Pál: Ez igaz, el is ismerjük!) Én az akkori rendszer belügyi államtitkára voltam és most már megmondhatom : felhúzott revolverrel kísértem egyik képviselőtársamat minden este haza, mert nem mert egyedül hazamenni. (Jánossy Gábor: Ilyen világ volt akkor !) Egy másik képviselőtársamra pedig ,az oroszlánbarlangban, — mert bátorság kellett egy zsidó képviselőnek ideállani az ő fajának érdekében és az attrocitások idejében — detektívvel vi-