Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-28

Az országgyűlés képviselőházának 28. ül gyáztattunk, (Sándor Pál : Én voltam az!) állandóan vigyáztunk rá, és engedje meg a kép viselő úr, — ha már jelentkezett — hogy megmondjam, hogy bizony nekem nem a legjobban • esett, amikor a kormányt és az egész pártot le akarta csukatni, (Sándor Pál: Bethlen helyett a pártot. Ez nem mindegy!) mert akkoriban én vigyáztam rá, hogy őt le ne csukják. Azt mondják, hogy a kormány a régi, marad minden a régiben. Én nem vagyok kaszinótag, mert párbaj ellenes em'ber lévén, nem várom meg, míg kigolyóznak azért, mert nem párbajozom ; hiszen azok, akik nem párbajoznak, kaszinótagok nem lehetnek. Ez ugyan nem tartozik ide, csak megjegyeztem. Mély tisztelettel kérem beszédidőmnek 15 perccel való meghosszabbítását. Elnök : Kérem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Meskó Zoltán: Elég az hozzá, t. Ház, nem lehet azt várni, hogy ma Károlyi Gyula ide áll és azt mondja, hogy ezt rosszul csinálták, azt rosszul csinálták." Nem mondja, hanem a külpolitikában és a belpolitikában folytatja elődjének működését és helyes politikát követ, pénzügyi téren nem mondja, de mást csinál. A lényeget kell nézni és ne a szavakon nyargaljunk. Én ia miniszterelnök úr puritánságát ismerem és az egész ország ismeri, ő jó példával jár elől, nem tartozik azok közé, akik vizet prédikálnak és bort isznak, hanem a saját példájával mutatja meg, hogyan kell a mai nehéz viszonyok között szerényebben élni; meg vagyok tehát győződve arról, hogy ő a 33-as bizottság tanácsai dacára is megtalálja azt a helyes utat, amelyen haladnia kell. (Derültség balfelől. — Sándor-Pál: Dacára? Jó!) T. Ház! En meg vagyok győződve arról, hogy a 33-as bizottságra szükség volt. Jól tudom, hogy alkotmányjogi szempontból nem is lehet más, mint a kormány egyszerű tanácsadója, kérve kérem tehát a miniszterelnököt, hogy ne mindenben hallgasson rá. Az úgynevezett szanálás kérdése izgalomban tartja az egész országot. A kicsiket már szanálták a nagyok. (Dinien Ödön: Agyonszanálták!) Talán ha megfordítva történt volna a sorrend, ha először a nagyobb vagy ónokhoz, a nagykeresetű emberekhez, a nagy jövedelmekhez nyúltak volna és azután szállították volna le a díjnok fizetését 6 P. 20 fillérrel, talán nagyobb megnyugvással fogadta volna az ország. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Akkor nagyobb megnyugvással fogadta volna, ha azt vette volna észre, hogy a 33-as bizottságban nem a sok állás és a nagyjövedelmek boldog tulajdonosai adtak találkozót egymásnak. (Sándor Pál: Érdekes! — Petrovácz Gyula: Tisztelet a kivételnek!) Természetesen tisztelet a kivételeknek! Bár mentől több kivétel lenne benne, azonban azt a benyomást teszi sok emberre az országban és az ország kövéleményében, hogy egy kicsit túlteng benne a bank- és kartellérdekeltség. (Felkiáltások balfelől: Nem kicsit! — Petrovácz Gyula: Kicsit nagyon! — Jánossy Gábor: A két Ház választotta őket!) A másik kérdés az álláshalmozások kérdése. Ebbe a kérdésbe is belenyúlt az igen t. kormány és nagyon helyesen. Tarthatatlan állapot az, hogy amikor nem jut mindenkinek az állam kenyeréből egy kis vékony szelet sem, egyesek három-négy jó karéjt vágnak le a kalácsból. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A magyar ifjúságot meg kell dicsérnem. A főiskolai hallgatók egy plakátot adtal#ki. ÁmIvÜPVTRELöHÁZI XAPLÖ, ITT. he 1931 november 26-án, csütörtökön. 9 bár nem vagyok barátja a plakátirozásnak, de ennek a plakátnak elolvasása után csak gratulálhatok az ifjúságnak ehhez a mérsékelt hangjához, amikor az ő életükről és jövőjükről van szó. Nagyon helyes, hogy felemelték tiltakozó szavukat amiatt, hogy a munkaalkalmakat elveszik előlük olyanok, akik 4—5—6 állást töltenek be. (Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalon.) Beszédem elején azt mondtam, hogy itt ebben a percben magyar képviselő vagyok és pártot nem ismerek, mondom a magam egyéni őszinte véleményét. Az ifjúság kérelmét azért, hogy a Naplóban megörökíttessék, egy pár szóval megemlítem. (Halljuk! Halljuk!) Kérik a törvényhozást, hogy törvényalkotó hatalmával a magánvállalatokra is kitérj edőleg intézményesen vessen véget minden álláshalmozás és mammutjÖvedelem lehetőségének. A kormányt arra kérik, hogy addig is, míg a becsületes megélhetés problémája törvényben nem nyer gyökeres és végleges megoldást, r azoknál a közintézményeknél és vállalatoknál, amelyekre az állam befolyása kiterjed, saját hatáskörében szüntesse meg a kirívó eseteket. A magánvállalatokhoz pedig azzal fordulnak, hogy ne vegyenek fel olyan tisztviselőket, akik már nyugdíjat élveznek vagy másik állásban vannak, annál is inkább, mert aki szétszaggatja az erőit, az nem tud mindenütt rendes, becsületes munkát végezni. (Ügy van! balfelől. — Mojzes János: Olyan is van, aki 30 helyen igazgató! — Zaj) A társadalomhoz szintén ezzel a kéréssel fordulnak. Végül azt mondják: «A semmibe vett és gondokkal gyötört ifjúság felemeli figyelmeztető szavát: Ne engedje meg a társadalom, hogy a nemzet jövője, az ifjúság, az_ álláshalmozások terhe alatt tovább pusztuljon. Megnyomorított ifjúság csak nyomorék nemzetet igér.;> (Felkiáltások jobbfelöl: Igazuk van! — Mojizes János: Ne engedje meg az egységespárt! — Zaj. — Elnök csenget.) Nem a párt engedi meg, t. képviselőtársam. A miniszterejnök úr benyúlt ebbe a dzsungelbe s én a beszédemmel • csak buzdítani akarom őt, mert ebben a kérdésben, a mammutfizetések és álláshalmozások kérdésében az egész nemzet becsületes közvéleménye, a magyar nemzet többsége a hátamögött áll. (Általános helyeslés.) Arra kérem a 33-as bizottság tagjait, hogy mikor a kormány benyúl a részvénytársasági dzsungelbe s amikor az uzsorát akarja letörni (Ügy van! a jobboldalon.), akkor ne kapkodjanak a miniszterelnök úr operáló kezéhez és ne igyekezzenek az igazságügyminiszter úr működését, elhatározását elgáncsolni. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Vegye tudomásul az igazságügyminiszter úr, hogy ebben a kérdésben hivatva van az ország földmívelő népét és a dolgozó polgárságot megmenteni. (Igaz! Ügy van a jobbés a baloldalon.) Ha letöri az uzsorát, ha gátat vet a kartellek túlkapásainak, ha a részvénytársasági dzsungelekkel szemben a kiszolgáltatott kisrészvényesek érdekében sorompóba lép, akkor ott talál maga mellett valamennyiünket pártkülönbség nélkül. (Elénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon. — Mojzes János: Az igazságügy minisztert el akarták gáncsolni! — Sándor Pál: Tapsolnak és intrikálnak ellene. — Zaj. — Elnök csenget.) Nézze t. képviselő úr, én éppen azért beszélek, hogy ne gáncsolják el. (Sándor Pál: Ott a háta megett intrikálnak. — Jánossy 2