Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-32
158 Az országgyűlés képviselőházának 32. ebben nagyon sokan osztoznak velem — hogy mielőtt a nyugdíjasok nyugdíjához újból hozzá kellett volna nyúlni, először az lett volna kötelessége a kormánynak, hogy az álláshalmozásokat, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon) a dupla és tripla fizetéseket szüntesse meg; kötelessége lett volna a kormánynak a mammut jövedelmeknek már beígért nagyobb megadóztatását és megszüntetését idehozni; (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) kötelessége lett volna az, hogy először jöjjön esetleg olyan adónemek felemelésével vagy pótlékplásával, (Kun Béla: A társulati adó felemelésével!) amelyek elbírják azt. Ilyen elsősorban, mint Kun Béla képviselőtársam is mondotta, a társulati adó felemelése, ilyen a vagyonadó pótlékolása, nem pedig a kereseti adó pótlékolása. T. Képviselőház! De felhozhatom és elmondhatom azt is, hogy ha már arról van szó, hogy a nyugdíjakhoz hozzá kell nyúlni, akkor semmi esetre sem a kisnyugdíjasok csekély nyugdíját kellene csökkenteni, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbloldalon.) hanem a nagyobb nyugdíjasokét, vagy pedig itt kellene példát mutatniok azoknak, akik valóban hazafiaknak tartják magukat, hogy mondjanak le átmenetileg nyugdíjukról akkor, ha megfelelő más jövedelemmel vagy más vagyonnal rendelkeznek. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Helyeslés a jobboldalon.) Amíg azonban vannak olyanok, akik nyugdíjat élveznek, s a mellett nagy vagyonnal rendelkeznek, vagy másutt nagyjövedelmű állásban vannak elhelyezkedve, addig erkölcstelennek tartom, hogy a kis nyugdíjasok apró garasaihoz nyúljon hozzá a kormány. (Ügy ikm! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De rá kell mutatnom arra is, hogy teljesen lehetetlennek tartom azt, hogy amikor a kisösszegű nyugdíjak leszállításához is hozzájárul, akkor fenntartsa ez a kormányzat és ez a Képviselőház azt a rendszert, hogy az ebben a Képviselőházban helyet foglaló körülbelül 116 köztisztviselő-képviselő felvegye a köztisztviselői nyugdíjának megfelelő illetményeket és* egyúttal felvegye a képviselői tiszteletdíjat is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Kuna P. András: Engedjék el a szakszervezeti adót! — Zaj.) T. Ház! Kötelessége lett volna a kormánynak az is, hogy a sokszor beígért felesleges intézményeket valóban megszüntesse, hogy ezáltal a kiadások csökkentése bekövetkezzék. Több, mint három hónapja itt van ez a tehetetlen kormány, — amely beígérte, — és a hatos bizottság, meg a népszövetségi delegáció jelentése alapján vártuk is — hogy a teljesen felesleges külföldi követségeket meg fogja szüntetni és ennek révén óriási összegeket fog megtakarítani, hogy így ne kelljen rászorulnia arra, hogy a nyugdíjasok illetményét leszállítsa. Hallottunk hangokat arról, hogy ha a főispáni intézményt nem is szüntetik meg teljesen, csak néhány körzeti főispánt fognak tartani. Ma pedig azt látjuk, hogy pl. Miskolcon külön főispánja van a városnak és külön főispánja van a vármegyének. (Zaj.) De tovább megyek. Látjuk, hogy a felesleges intézményeket annyira nem szüntetik meg, hogy kreáltak egy új miniszteri állást is, a kisgazda-miniszterét, aki felveszi az illetményét, s egész titkárságot, külön irodát állítottak fel részére, a nélkül, hogy bármilyen szükség lenne ennek az intézménynek fennülése 1931 december 3-án, csütörtökön. tartására. Mert nem vagyok hajlandó elhinni, hogy az ország gazdasági és pénzügyi szempontjából fontos kérdés az, hogy Mayer miniszter úr miniszter lesz-e, vagy pedig mint nyugalmazott miniszter kapja az illetményét. (Eckhardt Tibor: Fellebbviteli hatóság a sóhivatal mellé! — Peyer Károly: A dohánytermelőknek is kérünk egy minisztériumot! — Zaj. — Elnök csenget.) De azért is lehetetlennek tartom, hogy a kormány hozzányúljon a nyugdíjhoz parlamenti felhatalmazás nélkül, mert amikor ezt meg akarja csinálni, ugyanakkor ha kezünkbe vesszük a most nemrég közzéadott és a kormány által beterjesztett zárószámadást, valamint tekintetbe vesszük az azóta napvilágot látott híreket, akkor azt látjuk, hogy az egyik oldalon le akarják szállítani a nyugdíjat, a másik oldalon pedig kivételes nyugdíjakat állapítanak meg azok részére, akik közel vannak a niai kormányzathoz, vagy közel voltak az előző kormány férfiaihoz, akik a barátok, a komák és a sógorok társaságába tartoznak. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Csak a legutóbbi jelentésből látom, hogy gróf Szapáry Lajosnak, akinek összesen csak két évi és hat hónapi szolgálata volt, betudtak külön még 11 évi és 5 hónapi szolgálatot, úgyhogy ez az úr most összesen 5644 pengő kivételes nyugdíjat kap akkor, amikor a 60 vagy 100 pengőt élvező nyugdíjas illetményét le akarják az urak szállítani. De hivatkozhatom még arra is, hogy az előző kormánynak nem egy volt minisztere ugyancsak kivételes^ nyugdíjat élvez, amit már szóvátettünk a parlamentben. Szóvá tettük azt, hogy az egyik volt miniszternek, majdnem azt kell mondanom, csecsemőkorától kezdŐdőleg tudtak be szolgálati időt és majdnem egész életkorát mint közszolgálatban eltöltött időt tüntették fel és az így betudott közszolgálat alapján állapítottak meg számára magasabb nyugdíjat. (Fábián Béla: Ki ez 1 ?) Kakovszky Iván. (Zaj.) Teljesen lehetetlen, hogy ez az állapot így folyjék tovább. Igazuk van mindazoknak, akik ezt lehetetlennek és tarthatatlannak tartják, mert nem lehet hozzányúlni a nyugdíjakhoz akkor, amikor megjelenik a zárszámadás és megjelenik a kormánynak a legutóbbi félévről készített kimutatása, hogy milyen célokra pocsékoltak el 77'5 millió pengőt költségvetési fedezet nélkül. Ha ezeket a kimutatásokat megnézi az a szerencsétlen nyugdíjas, azt látja, hogy .regősökre, igricere, lovaspólóra, vadászpályákra és solymárokra fordítanak hatalmas összegeket (Fábián Béla: Mi az? Indiai solymárokat hoztak 1 ?! — Gál Jenő: Nem, innen Solymárról vannak ezek kiválasztva!) viszont a másik oldalon hozzányúlnak a nyugdíjasok csekély összegű nyugdíjához: nincs ennél forradalmibb jelenség, mint ami ebben a kormányzati tényben megnyilatkozik. Nem nyugtat meg bennünket az sem, amit Vargha Imre pénzügyi államtitkár úr mondott tegnap a kereszténypártban, aki a nyugdíjak leszállítására vonatkozó tervezetet úgy indokolta meg, hogy azt mondotta: :nem feltétlenül szükséges, hogy a nyugdíjas ugyanabban a lakásban lakjék, mint amelyikben lakott szolgálati ideje alatt. Méltóztatott volna a pénzügyi államtitkár úrnak azt a jszigort,^ amelyet itt meg akar állapítani és elő akar írni a nyugdíjasoknak, hogy milyen lakásban lakjanak, a nagy luxuskiadásokkal, panamákkal, korrupciókkal, építkezésekkel, népjóléti beruházásokkal, belügyi építkezésekkel szemben alkalmazni,
