Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-32

Az országgyűlés képviselőházának 32. ülése 1931 december 3-án

} csütörtökön. 157 ezektől félni, akik ha el is vannak keseredve, soha sem kaphatók arra, hogy egy puccsal, vagy hasonló ilyen dolgokkal próbálkozzanak az ország rendjét felborítani. (Dinnyés Lajos: Megrendezik a műpucesot, most á műfogakat csattogtatják! — Derültség.) Nagyon sokjszó esett már az agrárérdekeltségek, az agrárképviseletek Összefogásáról. Hangsúlyozom, hajlandók vagyunk mi is ebben az összefogásban résztvenni, de iázzál az egyetlen feltétellel, hogy okvetlenül törvénybe kívánjuk iktattatni az általános és titkos választójogot, (Elénk helyeslés a baloldalon.) nehogy a legközelebbi választások alkalmával olyan ebetek fordulhassanak elő, aminőket — sajnos — az elmúlt választásokon kénytelenek voltunk tapasztalni. Továbbá kénytelen vagyok rámutatni arra is... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. (Felkiáltások a baloldalon: Meghosszabbítjuk! Láng Lénárd: Tisztelettel kérek néhány percnyi meghosszabbítást. Elnök: Hány percnyi meghosszabbítást kíván a képviselő úri Láng Lénárd: Kérnék 10 percnyi meghoszszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen.) A Ház a kért meghoszszabbítást megadta. Láng Lénárd: A földmívelésügyi miniszter úr hangsúlyozta tegnap, hogy térjünk át más termelési ágakra. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Szó volt példa al a baromfiról, gyümölcsről és más hasonló termelési ágakról. Ezt azonban nem lehet olyan hamar megcsinálni, mint kimondani. Először is meg kell vizsgálni a talajt, hogy az milyen gyümölcsfajtának vagy egyéb terménynek felel meg. Kérdés azután az, hogy honnan teremtsük elő azt a pénzt, amely szükséges ahhoz, hogy a ma búzatermő földeket átalakítsuk gyümölcskertekké, hiszen ez egy óriási befektetést igényel. De ha tényleg megcsináljuk, kérdés, mikor lesz 'ebből pénz, ha ma ültetünk, amikor pedig a mezőgazdaság rá van utalva arra az egynéhány hold földre, amelynek birtokában van. S ha tényleg elérjük azt, hogy óriási mennyiségű gyümölcsöt termelünk, mi lesz a következménye annak, ha abból túltermelés lesz. A gyümölcsöt nem lehet beraktározni úgy, mint a búzát, rozsot, vagy hasonló más terményeket, hanem kénytelenek leszünk a szemétdombra vinni. Nem lehet tehát — ezt hangsúlyozni kívánom — a termelést minden félévben átszervezni erre vagy arra az ágra. Kénytelen vagyok megállapítani, hogy a magyar mezőgazdaság.a jövőben is, mint a földmívelésügyi miniszter úr is említette, a búzatermeléssel áll vagy bukik. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Továbbá nagyon sok szó esett már a földreform-földekről és azoknak helyzetéről, akik ilyen földeket bírnak. Mielőtt még ezeket az embereket a legvégsőbb elkeseredéshe kergetnék, kérnénk sürgős intézkedést ezekre vonatkozólag. Elhangzanak beszédek majdnem minden nap, a valóságban azonban eddig nem történt semmi. A községekben kint zaklatják az embereket a fizetéssel és senki sem ismeri ki magát, hogy tényleg milyen összeget tartozik fizetni. (Ügy van! Ügy van a szélsőbaloldalon.) Kérném ezért ennek a kérdésnek mielőbbi napirendre tűzését. Miután a kormány jelentésében semmiféle olyat nem látok, ami a mezőgazdaság helyzetén segítene, a jelentést nem fogadom el. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Pintér László! Pintér László: Kérném a t. Házat, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet holnapra halaszthassam. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadta. Most pedig előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom a t. Háznak, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk, és annak napirendjére tűzessék ki a ma együttesen tárgyalt két jelentés vitájának folytatása. A napirendi indítványhoz szólásra fel van írva? Takách Géza jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Ház! Az elnök úr napirendi indítványával szemben a házszabályok 132. §-ának 4. pontjára való utalással indítványozom, hogy a holnapi, vagyis a december 4-iki ülés napirendjére tűzessék ki a miniszterelnök úrnak a Keresztény Gazdasági Párt tegnap esti ülésén tett nyilatkozata. Megszoktuk azok, akik régebbi idő óta tagjai vagyunk a Képviselőháznak, már az előző kormány idején, hogy fontos kormánynyilatkozatok nem a parlamentben, vagy a Képviselőháznak különféle bizottságaiban hangzottak el, hanem a miniszterelnök, már az akkori miniszterelnök vagy pártvacsorán, vagy pártértekezleten tartotta szükségesnek a maga programmját yagy politikai természetű nyilatkozatát közzétenni. Ugy látszik, ezt a rossz szokását átvette a mostani kormány is, mert ez a kormány is tegnap este az egyik kormánytámogató párt értekezletét használta fel arra, hogy egy nagyon fontos kérdést, részben alkotmányjogi, részben pénzügyi, de szociális szempontból is nagyon fontos kérdést, a nyugdíjasok illetményeinek kérdését nem a parlamentbe, ahol a legilletékesebb lenne erről^ a * kérdésről nyilatkozni, hanem a Keresztény Gazdasági Pártba vitte és ott tartotta szükségesnek, hogy erről a kérdésről tárgyaljon. T. Ház! A mai ülésen Friedrich t. képviselőtársam felszólalása során már utalt arra, hogy a miniszterelnök úr egy régebbi nyilatkozatában azt a kijelentést tette, hogy a nyugdíjakhoz csak a végső esetben akar hozzányúlni, ami azt jelenti, hogy előbb minden más eszközt ki akar meríteni és csak r azután kerülhet a sor a nyugdíjak újabb leszállítására. S mi történt? Alig néhány hónapja annak, — talán másfél, vagy két hónapja —• hogy úgy iáz aktív, mint a nyugdíjas köztisztviselők illetményeit leszállították • és most megint itt áll a kormány s a legkényelmesebb, a legkézenfekvőbb megoldással jön elő: megint a nyugdíjasoknak amúgy is kisösszegű nyugdíjához akar hozzányúlni. (Büchler József: Alamizsna!) A helyett, hogy a kormány a tékozlást megszüntette volna, a helyett, hogy azt a lehetetlen gazdálkodást, amelyet^ még ma is látunk a kormányzatban, szüntetné meg és ezzel igyekeznék előteremteni azt a bizonyos összeget, amelyre az államháztartás szempontjából szüksége van, egyszerűen idejön^ és a nyugdíjasoknak, mint mondottam, amúgy is csekély nyugdíját akarja még jobban megrövidíteni. Nem ezt vártuk és nem ezt várta az ország közvéleménye a kormányzattól és a Képviselőháztól. Magam azt érzem, — és azt hiszem, 23*