Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-32

Az országgyűlés képviselőházának 32. ülése 1931 december 3-án, csütörtökön. 155 tőséget, ha megnyílnak majd a határok, akkor ö éppen úgy ki tudja vinni majd azt a finom gyümölcsöt, azt a finom terméket, mint ahogyan a többiek ki tudják vinni a külföldi államokban. Amikor .azonban azt látjuk, hogy a határokat elzárják, akkor, sajnos, félek attól, hogy ha mi itt nagyon nagy mértékben felfejlesztjük ezt a kultúrát mezőgazdasági téren, akkor nem tudjuk majd termékeinket értékesíteni. Most azt látjuk, hogy Angliában a védővámos rendszert hozzák be. Hova fogjuk vinni majd a mi baroomfinkat, tojásunkat, hova viszszük a pulykát, ha nem engedik be Angliába, vagy csak magas vámmal fogják beengedni? Nem tudunk majd konkurrálni velük és ez igen nagy baj lesz, ha mi itt termelünk árukat és azokat azután majdnem egészen ingyen, egészen leszorított árakon kell itthon eladnunk, a fogyasztásnak átengednünk. Azt hiszem, hogy itt bajba karülnénk, tehát nem merem forszírozni ezt az újabb földbirtokreformot. De az ipar terén is azt látjuk, hogy mi exportáltunk a múlt esztendőben például 20 millió értékű nemesített báránybőrt — az ennek kikészítésével foglalkozó ipar gyönyörű iparrá fejlődött — és ma megakad az export, megakad a deviza miatt is, de azért is, mert a külföldi államok elzárják a határokat. (Farkasfalvi Farkas Géza: Behoznak báránybő'rt!) Hiába spekulálunk mi egyedül egy magunkban, ha a külföld nem lesz megértéssel velünk szemben, nem tudunk az ország súlyos helyzetén segíteni. Igazia volt Friedrich t. képviselőtársamnak, _ csak helyeselni tudok neki, amikor azt mondja, menjünk a genfi bizottság elé és kérjük, hogy igenis üljenek öszsze és tárgyalják meg Európa gazdasági ügyeit. Attól félek, mi^ott^kisehbségben lennénk, annál a genfi bizottságnál elsősorban nem a mi érdekünket néznék. Ott még túlságosan a politika dominálj ott még mindig győzők és legyőzöttek vannak és^ ezen a szemüvegen át nézik a gazdasági kérdéseket is. Nem fognak törődni azzal, hogy mi elpusztulunk, az a fontos, hogy ők éljenek. Még semmiféle szolidaritás, semmiféle humanitás nincs ezekben a nemzetekben, és mi azt hisszük, hogy nem tudjuk olyan könnyen áthidalni ezeket a nehézségeket. Elsősorban arra kell törekednünk, hogy mi itthon rendbehozzuk a szénánkat, hogy megerősödjünk gazdaságilag annyira, amennyire lehetséges. Azt látom, hogy a kormány keresi a kibontakozás útját. Igaz, hogy részletes programmal még nem szolgált, amit magunk is sürgettünk és magunk is szeretnénk hallani. Nehéz dolog azonban, ezt el kell ^ismernie mindenkinek, a mai viszonyok közt részletes programmal jönni. Mert ha attól a programmtól eltérés volna jobbra vagy «balra, vagy valamilyen irányiban, a baloldal volna az első, amely megállapítaná, hogy a programmot megint nem tartottuk be. Óvatossági szempontból is a leghasznosabb tehát az, ha igenis kivárjuk az eseményeket, mert le kell peregniök ezeknek az eseményeknek és azután jövünk programmal, amelyet egészen hiztosan meg tudunk valósítani. Hiszem, hogy y. revízió kérdése ma már nem áll olyan roszszul, mint 2—3 évvel ezelőtt állott. Ma már minden állam politikusai közül legalább egy vagy kettő hangot ad annak, hogy revíziónak kell lenni a békeszerződések terén. S ennek be kell következnie, akárhogy akarják késleltetni, akárhogy akarja Franciaország most még a leszerelési konferenciát is elhalogatni. Ennek be kell következnie és be fog következni. Azt mondom, hogy útban van az igazság, de nem úgy, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. III. hogy bűnbakokat keresünk, hanem úgy, hogy az emberek józan eszükkel tgondolkozva, meg fogják állapítani, hogy nem lehet egymást gyilkolni, hanem egymást segíteni és támogatni kell, ha Európában meg akarunk élni. A jelentést elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot többen üvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Láng Lénárd! Láng Lénárd: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Aki ezt a kormányjelentéssel kapcsolatos vitát kívülről figyeli, annak már szép lassan elfogy a türelme. Sok szép beszéd hangzott már el a négyhetes vita folyamán, és ha összeadjuk ezeket, az egyedüli eredmény a földmívelésügyi miniszter úr tegnapi beszéde, amelyre még később visszatérek. A legtöbb szónok csak a múltban történt eseményekkel foglalkozott, ami egy tekintetben helyes is, hogy tudniillik ha már történtek hibák, legalább ne ismétlődjenek. Csak kevesebben fáradoztak azzal, hogy nagy átfogó gazdasági programmal álljanak az igen t. Ház elé. Sajnos, magam sem vagyok abban a helyzetben, hogy^ nagy gazdasági programmal álljak a t. Ház elé, amit a miniszterelnök úr maga sem tett meg, akitől pedig ezt joggal elvárhattuk volna. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Nagyon sok szó esett már e Házban a válság okairól. A legtöbb szónok, különösen a t. túloldal szónokai a válságot egyesegyedül, Trianonra hárítják. (Dinnyés Lajos: A világválságra!) En is elismerem, hogy Trianonnak igen nagy része van abban, hogy a jelenlegi nagy gazdasági válság bekövetkezett, kénytelen vagyok azonban megállapítani, hogy nagy része van ebben a volt kormányzatnak is, amely az ország helyzetének meg nem felelő módon anynyira felszöktette a költségvetést, olyan óriási kölcsönöket vett fel, amely kölcsönök összegét — amint ezt majdnem mindenki megállapítja — fizetni nem tudjuk. Ezért. mindenesetre felelősség terheli a volt kormányt és a jelenlegit is, amely nem más, mint annak folytatása, és a többségi pártokat is. Az igen t. kormány főfeladatának tekinti ma az államháztartás egyensúlyának rendbehozatalát és a pengő értékstabilitásának megőrzését. Még fontosabbnak tartom én a magángazdaság szanálását, (Helyeslés balfelöl.) amely, ha szanálása 'megtörténik, nagyon könnyen szanálhatja az államháztartásit is, viszont ha tönkremegy a magángazdaság, — amint, sajnos, , egy része mái* tönkre is ment — ez okvetlenül magával fogja rántani az államháztartás egyensúlyát is. Már pedig ha ( azt, ami a mezőgazdasággal szemben a pengő érték stabilitás a körül történik, ezt az óriási aránytalanságot tovább folytatja a Nemzeti Bank, okvetlenül pusztulásba megy az a sok ezer, meg százezer mezőgazdasági adós, aki önhibáján kívül abba a helyzetbe jutott, hogy ma ugyanazért a tartozásért, amelyet három-négy évvel ezelőtt vett fel és fektetett be birtokába, ma földértékben vagy mezőgazdasági terményértékben annak háromszorosát vagy négyszeresét is köteles visszafizetni, miután a bankok ma kíméletlenül visszafizetésre kényszerítik. Ha például akkor felvette valaki tíz hold föld értékét, annak az összegnek ma, ha visszafizeti, 40 hold föld értéke felel meg. (Ügy van! Ügy van! half elől.) Ha pedig a másik oldalt figyeljük, azt látjuk, hogy aki «ugyanakkor pénzét betette a bankba és nem dolgozott, nem kellett félnie semmitől, az ma ugyanazért a pénzért vásárolhat a tíz 23