Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-32

156 Az országgyűlés képviselőházának 32. hold föld helyett negyvenet, sőt többet is. (Ügy van! balfelöl.) Ezt az aránytalanságot okvetlenül meg kell szüntetni, ha nem akarjuk, hogy a mezőgazdaság teljesen elpusztuljon. En nem akarok itt kész tervvel jönni a t. Ház elé, — hiszen már elég terv merült fel, majd az adósságleírás, majd a pénzszaporítás, majd hasonló eszmék felvetésével — de nem nézhetjük nyugodtan azt, hogy az ország legszükségesebb, legdolgozóbb rétege, a gazdatársadalom önhibáján kívül teljesen elpusztuljon. En nem vagyok híve az inflációnak, — mert ezen egyszer már keresztülmentünk, és mindenki tudja, hogy nem kívánatos az, hogv valaki könnyen szabaduljon meg terhétől, amint ez egy esetben már megtörtént — de ha Anglia megengedhette magának azt, hogy pénzének értékét az aranystandarról való eltéréssel csökkentette, miért ragaszkodunk mi az aranypengőhöz éhben a szegény országban, ahol pedig arany egyáltalán nincs? Hiszen az aranypengőt tényleg a forgalomban úgysem lehet egyáltalában megvalósítani, mert már ma is magasabban kellene azt jegyezni, mint ahogy a tényleges pengőérték áll. Utóvégre a Külföldön jegyzik a pengő értékét, és ha ezt megfigyeljük, nem lehet tagadni, hogy a pengő értéke csökkent már. r A legtöbb képviselő említette, hogy az ország helyzetének javulása nagyobbára csak a mezőgazdaság életképességének és termelőképességének fenntartásával érhető el. Hogy pedig a mezőgazdaság életképes és termelőképes, azt bebizonyította a múltban, és a mai nehéz idők ellenére még ma is bebizonyítja, hogy még mindig élet- és termelőképes. De hogy ezt fenntartsa, ahhoz okvetlenül szükséges, hogy a •jelenlegi adóterhek legalább 50%-kai csökkentessenek, (Ügy van! Ügy van! a, baloldalon.) továbbá hogy a kamatterhek is legalább 25— 30 % -kai csökkentessenek. Elismerem a földmívelésügyi miniszter úr kijelentésének helyességét, hogy a mezőgazdasági szakoktatásban igen nagy hibák, igen nagy elmaradások történtek. (Zaj.) Ilyesmire — sajnos — soha nem volt pénz a földmívelésügyi tárca részére. Volt nénz színháziakra, operaházakra, Lillafüredre és különféle ilyen dolgokra, de a mezőgazdasági népesség a legszükségesebb oktatásban sem részesült. De kénytelen vagyok a földmívelésügyi miniszter úr ama kijelentésnek .ellentmondani, amelyet a Dunántúli Mezőgazdasági Kamara elnökének, Holitscher Károly igen t. képviselő» társamnak kijelentésére tett, hogy a mezőgazdasági termelés nem hagyja magát irányítani. Bebizonyítom, hogy igenis, hagyja magát irányítani, de nagyobbára rosszul irányították. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Kun Béla: Bajba vitték a sok állami akcióval! — Zaj.) Evekkel ezelőtt drága pénzen ránkoktrojáltak különféle újfajta búzavetőmagot, Eszterházy, Hatvány-félét és az^ Isten tudja, hányfélét. Megvettük kölesönkép szerzett drága pénzen, amelynek terhe alatt még ma is nyögünk, és mire a termést megkaptuk, kisült, hogy az az újfajta mag nem ér semmit, nincs sikértartalma és most újra azt hangoztatják, hogy vissza kell térni a régi magyar búzafajtára, amely exportképes volt. Az idén már vettünk is belőle. Továbbá ráoktrojáltak a községekre drága apaállatokat, amelyek nagyobbára nem értek semmit, csak éppen az eladónak, aki nagyobbára protekciós személy volt, hoztak hasznot. A tejtermeléssel kapcsolatosan is tényleg szép eredményeket értünk el. Olyan óriási ülése 1931 december 3-án, csütörtökön. mennyiségű tejet termelnek ma az országban, hogy — sajnos — ma némely helyen állatetetésre kénytelenek azt felhasználni ugyanakkor, amikor Budapesten a munkáscsaládok gyermekeiknek nem bírnak elegendő tejet venni. Azt hiszem, jóakarattal és egy kis pénzáldozattal nagyon könnyen lehetne ezen segíteni. A legutóbbi tejrendelettel szabályozták ugyan a dolgot, de csak a pestkörnyéki, Pesttől száz kilométer körzetben levő lakosságra vonatkozólag. De kérdem, mi történik a fővárostól messzebb fekvő vidékeken? Azok egyáltalában nem szállíthatják el a tejet. Éppen ezért tisztelettel kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy ezen a téren mielőbb történjék valamiféle intézkedés, hogy legalább ezt az egyedüli pénzforrást, amely megmaradt a gazdaságoknak, ki tudják használni és ne legyenek kénytelenek ezt a termelési ágat is teljesen abbahagyni. Biztattak bennünket az utóbbi időben a tengeritermelésre is. Ez nagyon is ki van fejlődve az ország egyes vidékein, különösen nálunk, Nyugat-Magyarországon, (Ügy van! Ügy van!) de a rossz statisztika folytán a kormány mégis megengedte, hogy annak ellenére, hogy elegendő mennyiség állt rendelkezésre, külföldről is hozzanak be tengerit, mert azt mondják, hogy a magyar mezőgazdaság nem képes eleget termelni. f Nálunk a gazdák még áldozatok árán is kénytelenek terményeiket külföldre szállítani, pedig a legutóbbi devizarendelettel olyan akadály gördült a gazdák elé, hogy jóformán semmit sem képesek kivinni. A legutóbbi rendelettel megállapították, hogy a 300 pengőn aluli valutát a Nemzeti Bankhoz kell beszolgáltatni. Ezzel azután a határszéli forgalmat teljesen tönkretették. Aa a kisgazda, aki egy szekér tengerit vagy másféle terményt visz ki, kénytelen 200—300 pengő értékkel a Nemzeti Bank legközelebbi fiókjához vándorolni, hogy a valutát pengőre cserélje be. (Kun Béla: Ezt az állapotot meg kell szüntetni!) Legalább is a szomszédos államokkal próbálják ezt a kérdést egyetértőleg úgy rendezni, hogy a 300 pengőn aluli értékeket hozzák be szabadon. Ha ezen a pénzen a külföldön pengőt szerezhetnek, ezzel emelik a pengő értékét. Rá akarok még térni a kartellek árdrágító zsarolására. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Már annyiszor szó esett erről, és még sem történt egyáltalában semmi sem. Az én véleményem szerint az egyedüli mentség az volna, ha a fogyasztók szervezkedhetnének, amint az ország sok más helyén ezt már meg is próbálták, de mindenütt megakadályozzák ezt azzal az ürügygyei, hogy politikai háttere van ennek a szervezkedésnek. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) En kénytelen vagyok felvetni azt a kérdést, hogy ha volna is politikai háttere, ha akarnának is politikailag is szervezkedni, nincs-e joguk hozzá? Azit hiszem, joga van .a vidéknek, joga van a gazdatársadalomnak ahhoz, hogy szervezkedjék. (Kun Béla: Az ellenzéki kisgazdatöimegeket miiért nem engedik szervezkedni? Még a választmányi üléseket is betiltják, s akiik azon résztvesznek, 30 napi fogságot kapnak.) Nagyon kérem a kormányt, hogy a gyűléstilalmat minél előbib szüntesse meg. (Elénk helyeslés a baloldalon.) A mezőgazdaságban nincsenek olyan elemek, amelyektől félni kellene. Nagyon csodálkozom azon, hogy a most elmúlt puccsal kapcsolatban letartóztattak egyszerű gazdákat. Nem tudom elképzelni, miért kellene