Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-32
Az országgyűlés képviselőházának 32. ülése 19Ù1 december 3-án, csütörtökön. 149 túra, de csak addig, amíg a zsebünk bírja. (Ügy van! a baloldalon.) A magánember is úgy van, hogy bizony jobban szeret autón járni, de ha nincs autója, akkor jár taxin vagy megy autóbuszon^ vagy villamoson. Engedelmet kérek, most úgy beállítani az egész racionalizálási harcot, hogy csak azon töprengjünk, hogy miképpen lehet új jövedelmi forrásokat előteremteni a deficit eltüntetésére, ez esak újabb katasztrófához fog vezetni. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj jobbfelol.) Annyiszor hallottam beszélni a vita során az adófizető morálról. Engedelmet kérek, hogy felemlíthessem azt a másik morált, amely ezzel fogalmi junktimban van s ez a kormányzati morál. (Fábián Béla: Pénzfelhasználási morál!) Beismerem, az államnak is be kell hajtania a kinnlevőségeit, de ha az a polgár látja, hogy a végrehajtó az Ő adótartozását rajta behajtja, ha látja, hogy vele szemben ilyen kegyetlen az állam, akkor elvárja, hogy viszont azok, akik az adópénzeket kezelik, szintén ilyen szigorúan bánjanak a lelkiismeret tekintetében. (Magyar Pál: Adófelhasználási morál is legyen!) Leszállítjuk a nyugdíjasok nyugdiját ugyanakikor, amikor még egyetlen egy államkincstár körüli álláshalmozást sem szüntettünk be. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.; Kérem, miniszterelnök úr, kihull az újság a kezemből, amikor azt látom, hogy a jegyzők gyűlésén szóváteszik, hogy a jegyzői karnak 25%-a egy fél év óta fizetést nem kap. Engedelmet kérek, kétségbeesem, amikor latom a népjóléti minisztérium előtt a hosszú libasort és kérdezem az embereket, hogy miért állanak ott? Hadikölcsönkötvény-tulajdonosok, akik sorban állanak, hogy megkapják az ő kis segélyüket s akkor hivatalosan közzéteszik a népjóléti minisztériumiban, hogy nincs rá fedezet. Hát engedelmet kérek, nincs fedezet ilyen dolgokra és ugyanakkor a zárszámadásban azt kell olvasnia annak a névtelen adófizetőnek, hogy a magyar állam regősöket, igriceket, hegedősöket, lantosokat és kobzosokat fizet? Miért? Hogy azok járják a vidéket és zengedezzék a konszolidáció dicsőségét. Hát lehet erről komolyan beszélni? Lehet ezzel a nemzeti szellemet, a hazafias érzést előbbre vinni? Annak a szegény parasztnak a hazafias érzését, aki mit lát? (Fábián Béla: Annak regélhetnek!) Azt látja, hogy az ő lovát elviszik adóba 40 pengőért és ha Budapestre jön, akkor itt látja, hogy póló-lovacskákat lovasrendőrök házhoz szállítanak bizonyos uraságoknak ingyen. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Ivády Béla földmivelésügyi miniszter tagadóan int.) Ma már nem, miniszter úr, de így volt. Benne van a zárszámadásban. (Östör József: Tudjuk jól, hogy elég hiba volt! — Zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Támogatták! — Szeder Ferenc: Majd rájönnek még, hogy a nyilt választás is hiba volt!) Elnök: Csendet kérek! Friedrich István: Engedelmet kérek, a képviselő úr nem lehet ezért türelmetlen, hiszen a zárszámadásokat még ebben a pillanatban sem osztották szét, azokat nem kaptuk meg. így én is csak most győződtem meg hivatalos adatokból arról, hogy a magyar kormány pólólovakra tényleg százezrekeit költött. Láttam azt az indokolást is a zárszámadásokban, hogy a honvédelmi miniszter úr azért bérelt vadászterületeket, mert a tisztikarnak szüksége van arra, hogy céllövészetben gyakorolja magát. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Gr. Sigray Antal: Lőkészség! Ügy hívják!) Ezt most látom a zárszámadásban. Nagyon jól tudom, hogy a miniszterelnök úr ezzel nem azonosítja magát, de felhoztam azért, hogy dokumentáljam, milyen lehetetlen lélektani helyzetbe került a mai kormány, amikor ilyen időkben hozzá kell nyúlnia a nyugdíjak leszállításához. Tisztelettel kérdést intézek az elnök úrhoz, mennyi időm van még? Elnök: A képviselő úrnak még két perc áll rendelkezésére. Friedrich István: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbaloldalon.) Vissza kell térnem megint arra, hogy reklamáljam a pénzügyminiszteri szék betöltését és pedig azért, mert f egy súlyos probléma lesz naprólnapra akutabb és ez az állami üzemek problémája. (Gáspárdy Elemér: Ügy van!) Tudjuk, hogy ezek az üzemek deficitesek. (Lázár Miklós: Súlyosan!) Súlyos gazdasági lehetetlenülésbe sodródunk ezekkel is, ha egyszerűen azt várjuk, hogy ezeket a defieitiket jórészt az adózó polgárság adójából lehet majd kiegyenlíteni. (Bródy Ernő: Ellenük!) Ehhez hozzá kell nyúlni azonnal. Minél előbb, annál kisebb operációra van szükség, minél későbbre hagyjuk, anij,ál súlyosabbra, (Úgy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Igen t. miniszterelnök úr! Azt nem értjük, hogy a miniszterelnök úr ezek felett a problémák felett ilyen rettenetes némaságban ülhet. A baloldala legnagyobb elismeréssel és a legnagyobb jóindulattal fogadta a miniszterelnök urat. Azok az ellenzéki képviselők azonban, akik bemutatkozásakor a miniszterelnök urat nyíltan támogatták, a mostani vitában mind kénytelenek voltak a miniszterelnök úrral szembe helyezkedni. Miért? Mert lehetetlen egy parlamentet így irányítani és így vezetni, hogy a miniszterelnök úr a parlamentet rábízza a kecskeméti nagyharangra, hogy menjen, ahogy megy, vitatkozzanak az urak, beszéljenek akármiről. Bocsásson meg a miniszterelnök Ú¥, én nem akarom megbántani, világért sem, de nem lojális azt kívánni tőlünk, hogy mi résztvegyünk egy vitában, hozzászóljunk valamihez, amit magunk sem ismerünk (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és amikor majd befejeződik a vita, fel fog állni a miniszterelnök úr és fog talán nekünk programmot adni, a programmadás után pedig elküld minket karácsonyi szünidőre. Engedelmet kérek, ez nagyon veszélyes játék a parlamenttel. En látom a miniszterelnök úr nehéz helyze- ' tét és nem tudom, hogy így maradhat-e a helyzet. A múlt héten a miniszterelnök úrék rossznéven vették a sajtótól,^ hogy álhíreket közölt. Mik voltak azok az álhírek? Hogy a kormány helyzete megrendült. Engedelmet kérek, ha egy parlamenti ember megnézi azt, ami itt hetek óta folyik, objektiven meg kell állapítania, hogy a legsúlyosabb válságban vagyunk. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hangsúlyozták az összes szónokok is, hogy súlyos politikai válságban vagyunk. Nincs pénzügyminiszter. Ne mondja az igen t. miniszterelnök úr, hogy ő a pénzügyminiszter, engedelmet kérek, ez nem megy át a köztudatba. (Derültsüg.) Itt van a két tárca, a népjóléti és kultusztárca betöltője, egy nagyon derék, kiváló .miniszter, aki azonban beteg és fáradt és ő is azt mondja, hogy nem akar maradni. A mi22*
