Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-32
Az országgyűlés képviselőházának 32. ülése 1931. évi december hó 3-án, csütörtökön, Almásy László, Puky Endre és Czettler Jenő elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Tóth Pál napirendélőtti felszólalása a földbirtokreform útján földhözjuttatottak földje arának mérséklése tárgyában. — Bródy Brnö napirendelötti felszólalása a tömeges kilakoltatások ügyében. — A mentelmi bizottság benyújtja jelentéseit vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre, Dróhr Imre és Mátóffy Viktor egy-egyrendbeli ügyében. — A gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szóló 1931 : XXVI. tcikk alapján tett, valamint az ország gazdasági és pénzügyi helyzetére tekintettel szükségessé vált egyéb fontos rendeletekről szóló jelentések és a 33-as országos bizottság 6-os albizottságának jelentése, valamint a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szóló törvényjavaslat felsőházi tárgyalása során gróf Hadik János felsőházi tag által előterjesztett, a Felsőház által elfogadott és alkotmányos hozzájárulás céljából a Képviselőházhoz áttett határozati javaslatra vonatkozó jelentós tárgyalása. Felszólaltak : báró Kray István, Peyer Károly, Simon András, Friedrich István, Usetty Béla, Láng Lénárd. — A mentelmi bizottság benyújtja jelentését Reisinger Ferenc mentelmi ügyében. — A közgazdasági, közlekedésügyi és pénzügyi bizottságok benyújtják együttes jelentésüket a m. kir. miniszterelnöknek az 1931/32. évi hivatalos statisztikai munkatervről szóló jelentésére vonatkozólag. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gróf Károlyi Gyula, Ivády Béla, Kenéz Béla. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 2 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Petrovics György jegyző úr, a javaslatok mellett felszó lalókat jegyzi Takách Géza jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Brandt Vilmos jegyző úr. • Bejelentem a t. Háznak, hogy Tóth Pál képviselő úr a földbirtokref orm, út ján földhözjut; tatottak földárának mérséklése, Bródy Ernő képviselő úr pedig a tömeges kilakoltatások tárgyában napirendelőtti felszólalásra kértek tőlem engedélyt. Az engedélyt a képviselő uraknak megadtam, így elsősorban Tóth Pál képviselő urat illeti a szó. Tóth Pál: T. Képviselőház! Az első nemzetgyűlés, amely a vesztett háború és a forradalmak zavarai aitán próbálta megteremteni az ország új alapjait, első kötelességének tartotta, hogy azokat, aki a hosszú háborúból akár mint egészségesek, akár mint rokkantak visszatértek földhöz juttassa. Annak ellenére, hogy a megcsonkított országra súlyos áldozatot jelentett ez a törvény, megalkotta a földbirtokreformot. (Dinnyés Lajos: Szép törvény!) Tény, hogy az a szándék szép volt, nemes volt és a cél magasztos. Akik a törvényt alkották, azt hitték, hogy új hazához, új otthonhoz juttatják a sok szegény embert, sajnos KÉPVISELŐHÁZI XAPLÓ. III. azonban a legtöbb törvény pályafutása olyan, mint a hó hullása: amíg itt van a Ház csarnokában, mint javaslat, addig szépnek látszik, és akik alkotják, azt hiszik, hogy előre viszik vele a nemzet sorsát, de több törvényről csak később, a végrehajtás során derül ki, hogy ugyanaz a sorsa, mint a hópehelynek március ban: csak mélyebb lesz utána Hiszen pár esztendővel ezelőtt, amikor az emberi szolidaritás érzése által vezettetve a Társadalombiztosítót alkotta meg a Ház, azt hittük, hogy valami szépet és nagyot alkotott és ma fáj az ember szíve látni, hogy mi lett belőle. A földreform gondolata is nagyon szép volt, míg itt élt, odakinn a Végrehajtásnál azonban egy-kettőre kiütköztek a hibái. Elsősorban is az elosztásra váró föld általában nem volt ott, ahol az igényjogosultak éltek, 10— Î8 kilométer távolságban került esetleg hozzá az illető, aki földhöz jutott. S akkor — mondjuk — nagy általánosságban kapott mindenki két holdat, minden egyéb hozzájárulás nélkül. Azt mondták, itt a két hold, ez a tied, esetleg egy ásó és egy kapa volt. Éscsodálatos dolog, az ember nem is képzelte, hogyan, de megtörtént, itt mutatkozott meg a magyar paraszt földszeretete a legeklatánsabban : a föld seholsem maradt megműveletlenül. Nem tudom, milyen anyagi és egyéb eszközei álltak rendelkezésére, de tény az, hogy a földet megművelte, a föld termett északkor jelentkezett az új törpebirtokos az elöljáróságnál, fizetni akart sa földért, mert tudta, hogy fizetni kell. Valahogyan ^motoszkált benne a jogos önérzet, hogy ha ajándékba adták volna is, ő négy esztendeig csatázott érte, talán akkor sem volna ingyen. De beletörődött, hogy 20
