Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-32

Í32 Àz országgyűlés képviselőházának 32. fizetni kell. Jelentkezett a falu .jegyzője előtt, aki lazonban nem tudja megmondani, .mit kell érte fizetni. «Tessék előleget adni, majd utólag elszámoljuk», ez a mi magyar emberünk fejébe nem ment bele. Azt mondja, hogy csak •akkor fizet, ha tudja, mennyit kell fizetnie. Az Ofb. húzta-halasztotta a döntést esztendőkön keresztül és az 1920-ban alkotott törvény után 6 év muïva sem igen tudta megmondani, * hogy mennyit kell érte fizetni. Igen t. Ház! Ez eleinte nem volt baj, mert akkor jó időket éltünk, a föld és a búza értéke egyre emelkedett. Amikor azután végre elérte ia -maximumot és úgy látszott, hogy már kulminál, akkor az Ofb. is megállapította az árat. Méltóztassanak megengedni, hogy hivatkozzam 1928. március 20-án tartott parlamenti beszédemre. Három esztendővel ezelőtt tettem először szóvá a Ház üléstermében, hogy a földművelő szegény népnek borzasztó sérelme az egész földbirtokreform. Az 1926-ban kiadott pénzügyminiszteri rendelet irányítása mellett az Ofb. olyan árakat állapított meg, amelyek már akkor igen magasnak látszottak, bár néhol elfogadhatók voltak. De ha elfogadható ár is volt akkor, tulajdonképpen elsikkadj a törvény egész intenciója, ïamely elvégre azért csinált földreformot, hogy akik földhöz jutottak, azokon segítsen. Ha egyszerű pénzügyi műveletet akartak volna csinálni, szabadkézből adhatták volna el ia földeket és sokkal kisebb apparátussal sokkal több hasznot produkálhattak volna. (Pintér László: Ki kellene számítani, mennyibe került ez az^ egész akció! — Esztergályos János: Minek támogatták! — Pintér László: Nem mi hoztuk! Itt se voltál se te, se én!) Annakidején volt alkalmam saját ikerületemből, Öcsöd községből négy kisember földhözjuttatásiát ismertetni. Nem akarok számadatokat ismertetni, akkor elmondottam, hogy már 1928-ban nem volt semmi haszna annak a kisembernek a földből. Már három évvel ezelőtt, amikor elvégre még 28—30 pengő volt a búza ára, mondtam, hogy a lebonyolításnak az a végnélküli elhúzása, amit az Ofb. csinál, katasztrofálissá és végeredményben eredménytelenné teszi a földbirtokreformot azért, mert sem a juttatott nincs vele megelégedve, sem pedig az állam, amely elvégre még adót is szedne .a földek után, így azonban nem tudja adóját sem beszedni, ha még mindig nincs megállapítva ciZ RZ Ül*? amely után fizetni kell. De menjünk tovább. Megállapították az árat. Az ia kis törpebirtokos kezdett fizetni, de megfordult a világ, a búza egyre olcsóbbodott, egyre nehezebb lett .a helyzet. Két évre rá, 1930. április 29-én egy .beszédemben megint .szóvá tettem ezt a kérdést éen akkor egy határozati javaslatot is terjesztettem a Ház elé, hogy «Utasítsa a Ház a kormányt, hogy a vagyonváltság és .a megváltott földek árának leszállítása iránt sürgősen intézkedjék.» (Szakács Andor: Nagyon helyes indítvány volt!) Nem^ habozom kijelenteni, hogy történtek intézkedések, amelyek egyharmad részére csökkentették ... (Szakács Andor: Jó lett volna, ha a hátralékot is elengedték volna!) De ezek az intézkedések valahogyan azt a látszatot keltették, hogy segítenek ugyan, de nem nagyon, csak éppen hogy valahogy tovább tengődjék az egész kérdés, de megoldva soha ne legyen. Most mikor már a búza ára csak bolettázás útján tartható annyira amennyire azon a szinten, amelyet a termelés elbír, már egészen katasztrofális azoknak a helyzete, akiket földhöz ülése 1931 december 3-án, csütörtökön. juttattak. (Zaj. — Elnök csenget) Egyre-másra jönnek a kérvények. Az én r kerületemből Szarvasról a hadirokkantak, Békésszentandrásról, Öcsödről. (Jánossy Gábor: Minden kerületből!) Az egyik társaság a miniszterelnök úrhoz, a másik a pénzügyminiszter úrhoz írja a kérvényeket és feltárja azt a lehetetlen helyzetet, amelybe kerültek, hogy nincs a földből semmi hasznuk, de ha véletlenül volt saját maguknak egy kis földjük és házuk, az is elúszott a földreform útján juttatott föld révén. (Szakács Andor: Mindenütt így van!) T. Képviselőház! A napokban, körülbelül két hete, Temesváry Imre t. képviselőtársam jegyzett be sürgős interpellációt. Kérdezte, hogy van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a mai súlyos gazdasági helyzetben a földreform során földhöz juttatottak az előző években keresztülvitt vételármérséklések és arányosítások, valamint a törlesztő részlet egyharmadának elengedése dacára sem képesek fizetési kötelezettségüknek eleget tenni. Akkor a •' pénzügyminisztérium vezetésével megbízott államtitkár úr válaszolt és azt mondotta, hogy már készül a törvényjavaslat, amely ezt a kérdést gyökeresen meg akarja oldani. Azért hozom ismételten ide ezt a kérdést, hogy ennek az új törvényjavaslatnak, amely jön, olyan legyen a struktúrája, hogy ezt a kérdést egyszersmindenkorra megoldja. (Helyeslés a középen.) Elvégre éppen 10—11 esztendős évfordulója van a törvény megalkotásának és még mindig nincs nyugvóponton a kérdés. Saját személyemben három ízben hoztam ezt a kérdést az igen t. Képviselőház elé. (Jánossy Gábor: Három a magyar igazság!) Nemcsak azért, hogy a hármas számhoz ragaszkodjam, hanem mert eszembe jutnak kérdések, alnelyek csak akkor kerülnek megoldásra, ha azokat ismételten és ismételten idehozta az ember a Ház elé. (Jánossy Gábor: ~Ügy van!) Ez a falusi népnek olyan sérelme, amelyet nem győzök eléggé hangsúlyozni és nem győzöm ismételten mondani, méltóztassék a kormánynak figyelmet fordítani rá és ezt a kérdést úgy megoldani, hogy azok, akik a földreform során egy kis földhöz vagy házhelyhez jutottak, arról a földről, arról a házhelyről ne legyenek kénytelenek kihurcolkodni. T. Képviselőház! A fölhdöz juttatottak között lehetnek olyanok, akik hosszú esztendőkön keresztül nem tettek eleget fizetési kötelezettségeiknek egyrészt azért, mert talán nem akartak eleget tenni, másrészt pedig talán azért, mert önhibájukon kívül nem is tudták, hogy mennyit kell fizetniök. En csak arra akarok nyomatékosan figyelmeztetni, hogy azokat az embereket, akik fizetési készséget mutattak, illetőleg valamit fizettek, jelét adva annak, hogy minden áron ragaszkodnak a földhöz, ne méltóztassék kimozdítani új otthonukból. (Elénk helyeslés.) Éppen azért kérem a t. Házat és a t. kormányt, hogy ezzel a kérdéssel, ha már az államtitkár úr bejelentette, hogy egy ilyen javaslat már majdnem készen van, minél előbb méltóztassanak a Ház elé jönni. (Elénk helyeslés.) Elnök: Bródy ErnŐ képviselő urat illeti a szó. Bródy Ernő: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A lakáskérdéssel összefüggő napról napra megismétlődő szomorú eseményekkel óhajtok foglalkozni. Ezek között is kiemelkedik jelentőségében a kilakoltatás kérdése. Már többször kértem a népjóléti miniszter urat s most ismét hozzá fordulok, szüntesse meg azt