Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-31
126 Az országgyűlés képviselőházának 6 munkaügyi miniszter úrhoz, két interpellációt pedig a pénzügyminiszter úrhoz. Tekintettel arra, hogy a népjóléti- és munkaügyi miniszter úr egészségi állapotánál fogva nem lehet jelen a Ház ülésén, a pénzügyminisztérium vezetésével megbízott államtitkár úr pedig szintén nincs jelen, ezért mindhárom interpellációm elhalasztását kérem. Elnök: Méltóztatnak a kért halasztást megadni.? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Szakács Andor képviselő úr szintén halasztást kér interpellációja elmondására. Méltóztatnak a halasztást megadni? (Igen!) A Ház ehhez a halasztáshoz is hozzájárul. Következik Farkas Tibor képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz, az állítólag veszélyeztetett köznyugalom biztosítása tárgyában. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Takách Géza jegyző (olvassa): «Hajlandó-e a miniszterelnök úr a Képviselőházzal közölni, hogy milyen jelenségekre alapítja a kormány azt a tényállítást, hogy a köznyugalom veszélyeztetve van? Nem gondolja-e a miniszterelnök úr lehetségesnek azt, hogy a jogos elkeseredettség megnyilvánulásának a megakadályozása a köznyugalmat zavarhatja? Nem látszik-e inkább valószínűnek az, hogy a véleménnyilvánítás szabadságának a megakadályozása teljesen aláhatóságok tekintélyébe és a közigazgatás józanságába vetett hitet és éppen azt eredményezi, amit a kormány kijelentései szerint meg akar akadályoani?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Farkas Tibor: T. Képviselőház! Interpellációmat, tekintettel a teljesen üres miniszteri székekre... (Erdélyi Aladár: Hol a párt? — * Jánossy Gábor: Üres itt minden! A zsebek is, meg a padok is! — Hegymegi Kiss Pál: Hát az elnök úr adhatna nekünk is szünetet, csakhogy ezt Ő nem teszi. — Derültség.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék hangosan gondolkodni. (Derültség.) A szó Farkas Tibor képviselő urat illeti. Farkas Tibor: T. Képviselőház! En azt szeretném a t. miniszterelnök úrtól megkérdezni, hogy melyek .azok a jelenségek, amelyekre, mint tényekre hivatkozva, szükségesnek tartja a kormány az általános gyűléstilalmat az országban. Azt hiszem, ez nem bölcs dolog, különösen akkor, amikor éppen a kormányköröknek, illetőleg a hatóságoknak nap-nap után elhibázott, s néha nem minden tekintetben a törvény szellemében összeegyeztethető eljárása ad okot a jogos kritikára. S itt visszatérek röviden arra, amit a mélyen t. igazságügyminiszter úr mondott, hogy tudniillik konkrétumokat óhajtanak a miniszter urak. Azt hiszem nagyobb konkrétumot nem lehet felmutatni, mint azt, 'hogjr a népjóléti minisztériumban közokirathamisításának alapos gyanúja merült fel, s már több, »mint egy éve, illetőleg cirka egy év óta tudomást szereztek erről nemcsak a hatósági közegek, hanem maguk az illetékes^ hatóságok is és ebben az ügyben az ügyészség részéről még ezideig semmiféle intézkedés, eljárás nem történt. Kérdezem, nem gondolja-e az igen t. kormány, hogy az ilyen jelenségek alkalmasak arra, hogy megingassák a nagyközönségben a hatóság elfogulatlanságába, komolyságába és a tisztviselők intaktságába vetett hitet? Hiszen az, hogy ilyen ügy ilyen sokáig 'homályban marad, min. ülése 19S1 december 2-án, szerdán. denesetre arra az elgondolásra adhat alkalmat, hogy itt bizonyos szolidaritás van olyan dolgokban, amelyben szolidaritásnak helye nincs. Szabálytalanságok elkövetésével nem azonosíthatja magát semmiféle köztisztviselő, (Jánossy Gábor: Nem is azonosítja!) nem azonosíthatj:a magát semmiféle hatóság és véleményem szerint nem azonosíthatja magát a kormány. (Jánossy Gábor: Nem is teszi!) Az, hogy a kormány ebben a tekintetben nem tett semmit, mindenesetre azt jelenti, hogy mulasztást követett el. Vagy van büntető törvénykönyvünk — és azt hiszem van, ezt talán a túloldalon sem vonja kétségbe senki sem, — vagy van ibüntetőperrendtartásunk, akkor tessék annak^ alapján eljárni pártkülönbség, rangkülönbség nélkül mindenkivel szemben, aki ezekkel a törvényekkel ellentétbe kerül. Ezt kívánjuk mi erről az oldalról, nem kívánunk többet és erről az oldalról, azt hiszem, kinyilatkoztathatom, hogy pl. az egész ellenzék megnyugvással venné tudomásul, ha a kormány megfelelő javaslattal jönne, arra való hivatkozással, hogy a mai kissé izgatott hangulatban nem tartja biztosítottnak a rend fenntartását akkor, ha gyűléseket engedélyez, mert talán enyhék erre vonatkozólag a büntető szankciók. Ismétlem, az ellenzéken nem igen akad senki, aki nem volna hajlandó a büntetőtörvénykönyv olyan megszigorítását elfogadni, amely mindenféle gyűlés megzavarását a legszigorúbban pönalizálja. (Zaj. — Elnök csenget.) Erre szükség lehet meg olyan államokban is, amelyek a kultúra terén vezetőszerepet vindikálnak maguknak. Éppen a közeimaltban olvastuk, hogy milyen botránnyá alakult át egy nyilViáoios gyűlés Franciaországban, Párizsban. Azt hiszem, hogy a jogrend iránt némi fogékonysággal bíró emberek között, — legyenek azok akár ellenzékiek, akár kormánypártiak — ha komolyan fogják föl hivatásukat, mint törvényhozók, nem lehet eltérés abban a tekintetben, hogy a politikai véleménynyilvánítás teljes szabadságát biztosítsuk mindenféle nem illetékes egyének részéről elkövetendő megzavarással szemben is. Ebben a tekintetben hajlandó a Háznak ez az oldala a kormánynak segítségére jönni és biztosítani azt, hogy szigorúbb rendszabályokkal lépjen föl a gyűlések megzavarói ellen: Semmiesetre sem vagyunk hajlandók azonban — és ezt itt bejelentjük, amint előttem bejelentette Eckhardt Tibor képviselőtársam is — némán, szótlanul, tűrni ezt a rendszert, amellyel találkozunk. (Zaj. — Elnök csenget.) Nem egy-két esetet, hanem az esetek egész tömegét, a bűncselekmények egész tömegét hozta annak idején Eckhardt képviselő úr éppen a legilletékesebb hatóság, a miniszterelnök úr tudomására, aki beígért szigorú vizsgálatot, beígért szigorú megtorlást, de nem történt semmi. Én nem akarok visszamenni évekkel ezelőttre, elismerem, hogy annyiban bizonyos haladás történt, hogy nem ismétlődött meg az igazságügyminisztérium részéről az, ami megtörtént a múltban ... (Zaj jobb felől.) Elnök: Kérem, méltóztassanak a szónokot figyelemmel meghallgatni. (Zaj a jobboldalon.) Erdélyi Aladár képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Farkas Tibor: . . . általános amnesztiában részesült minden olyan cselekmény, amely a választási visszaélésekkel függött össze. Ez mindenesetre némi haladást jelent a múlttal szemben, de azt hiszem, ez a haladás legföljebb csak eléri azt a nívót, amelyet