Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-31

Az országgyűlés képviselőházának 31. a minimális erkölcsi felfogással is kívánnunk kell, mert az arculcsapása mindenféle jogrendnek és jogszolgáltatásnak, ha politikai cselekményeknek egész tömege, olyan cselekmények is, amelyek lehetővé teszik egy politikai rendszer exisztenciáját, mert annak érdekében követtettek el, általános amnesztia keretében minden megtorlástól mentesíttetnek. Mindenesetre azonban azt sem tudta megmondani az igazságügyminiszter, hogy valaki is már ezideig büntetésben részesült volna ilyen cselekményekért. A múltban is az amnesztia választások után csak körülbelül ötnegyed évre következett el és idő köz- . ben ezek a cselekmények rendszerint nem részesültek megtorlásban azért, mert az ügyészség a nyomozást nagyon lassan vezette, sok esetben azért, mert az ügyészség iratait — politikai ügyről lévén szó — az igazságügyminisztérium felkérette és egy évnél tovább is elfektette azokat ott fenn. A megtorlás komolysága mindenesetre megkívánja azt is, hogy az a megtorlás gyorsan következzék be. Ebben a tekintetben nem megnyugtató az, amit az igazságügyminiszter úr mondott, mert arra feltétlenül lett volna idő, hogy ezeknek a bejelentett konkrét bűncselekményeknek politikai következményeit a kormány levonja. Tudomásom szerint éppen olyan egyénekkel szemben nem lépett fel a kormány energikusan, akiknek eljárását a választásokkal kapcsolatban kifogás tárgyává tették. Ha történtek ilyen politikai megtorlások, azok talán inkább azért történtek, mert az illető exponált egyén nem volt elég erélyes az ellenzékkel szemben. A kormánynak természetesen diszkrecionális joga, hogyan kezeli a főispánjait, de azután a kormány mindenesetre viselje ennek a kezelésnek a konzekvenciáját. Mert ha az a súlyos, de elismerem, igazságos kritika, amellyel a mai napon a földmívelésügyi miniszterúr illette a múlt földmívelésügyi politikát, tényleg igazságos, azt hiszem, ismétlődnie kellene ennek a kritikának már a harmónia kedvéért is más tárcánál is, mert a más tárcánál elkövetett cselekmények ismét nem alkalmasak arra, hogy a közmegnyugvást előmozdítsák, különösen nem alkalmas erre az, ami a belügyminisztérium részéről történt a múltban és ami ott tapasztalható. A belügyminisztérium körébe tartozik ugyan elsősor- . ban a gyűlóstilalmak kezelése, de éppen itt jelentette ki az igazságügyminiszter úr, hogy ezekben a kérdésekben az egész kormány, a kormánynak minden tagja szolidáris. Ha ez megfelel a tényeknek, — és én ezt nem vonom kétségbe — akkor az elbírálás, amelyben ezt a kérdést részesítjük, minden esetre más. Azért intéztem interpellációmat a miniszterelnök úrhoz, mert őt tartom a legilletékesebb egyénnek arra, hogy itt a Ház előtt nyíltan bejelentse, vájjon a belügyi kormányzatnak eljárásával a kormány minden tekintetben szolidáris-e vagy nem. Ha ezt a nyilatkozatot itt meghalljuk, akkor nincsen okunk kételkedni ab'ban, hogy amit látunk, ami történik, atekintetben a kormány minden tagját egyformán terheli a felelősség. Mindenesetre őszintébb volna ilyen nyilatkozat és. alkalmasabb volna ilyen eljárás arra, hogy a jövő eshetőségekre ezt a Házat előkészítse. Joggal merülhetnek fel aggályok a Háznak ezen a részén és azt hiszem a közvéleményben is, hogy vannak a magyar közéletnek olyan terei, olyan részei, amelyekhez a kormány hozzányúlni vagy nem mer, vagy nem akar és ülése 1931 december É-án, szerdán. Vll hogy a kormány az ország köznyugalmára hivatkozva ugyan, de véleményünk szerint saját érdekében nem akar módot adni arra, hogy az elkeseredett közvélemény törvényes formák közt megnyilvánulhasson. Ennek megakadályozása pedig nézetem szerint és annak a pártnak nézete szerint, amelyhez tartozom, súlyos eseményeknek lehet még oka. Véleményünk szerint a közvélemény elfojtása veszélyes, különösen akkor, amikor gazdaságilag lerongyolódva, elszegényedve lát egy rossz gazdasági politikát és nem lát pénzügyi politikát, amely a bajokon segíteni akarna vagy tudna. Ilyen viszonyok közt, amikor ez a mesterséges csend nem tud olyan momentumot felhozni, amely igazolná, hogy neki a nyugodt munkálkodásra, ennek lehetőségére van szüksége az ország érdekében, amikor ezt az egyetlen momentumot nem tudja felhozni annál az egyszerű oknál fogva, mert ez nincs meg, mert az a gazdasági és pénzügyi politika, amelyről éppen a kormány egyik tagja mondotta el ma véleményét, nem kelthet megnyugvást, kötelességemnek tartom, hogy a Ház figyelmét felhívjam ezekre a jelenségekre. Amikor ezt teszem, nem akarok Cassandra-jóslásokba bocsátkozni, de figyelmeztetem legjobb meggyőződésem szerint a t. Házat és a kormányt, hogy ha ezen az úton halad, akkor valószínűleg rövid idő múlva súlyos eseményekért kell majd a felelősséget viselnie. Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. Következik Sándor István képviselő úr interpellációja a belügyminiszterhez. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Takách Géza jegyző (olvassa): «Interpelláció ia belügyminiszterhez a gyülekezési tilalom megszüntetése tárgyában. Hajlandó-e ta belügyminiszter úr megszüntetni a gyülekezési tilalmat, amelyik a nemzeti és polgári gondolat rovására titkos agitációkra és a nép félrevezetésére nyújt módot.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Sándor István: Igen t. Képviselőház! Miután a belügyminiszter úr nincs jelen, méltóztassék ihozzájárulni, hogy interpellációmat egy héttel elhalaszthassam. (Felkiáltások a jobboldalon: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak az interpelláció elhalasztásához 'hozzájárulni? (Igen!) A Ház az interpelláció elhalasztásához hozzájárult. Következik Farkas Tibor képviselő úr interpellációja az összkormányhpz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Takách Géza jegyző (olvassa): «Interpellció az összkormányhoz a hitelviszonyok tárgyában. Hajlandó-e a kormány a képviselőházat arról tájékoztatni, hogy a hitelviszonyok mai állapota -mellett hogyan gondolja a termelés biztosítását lehetségesnek?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a, szó. Farkas Tibor: T. Ház! Nem tudom, vájjon •annak, hogy interpellációmra előreláthatólag nem kapok választ, az a körülmény-e az oka, hogy az a minisztérium, amely az interpellációra választ adni elsősorban volna illetékes, ma még mindig nincs olyan erővel betöltve, akire éppen Magyarország jelenlegi súlyos viszonyai közt szükség volna. Ez a kérdés, a hitelkérdés elsősorban pénzügyi kérdés. Mindenesetre nehéz interpellálni ebben a tárgyban akkor, mikor nincs pénzügyminiszter. Nem várhatunk azonban rá addig, amikor lesz, mert