Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-31

Az országgyűlés képviselőházának 31 tőmaghiány állott elő a legkisebb exisztenciáknál, hogy ez az őszi vetőmag rendelkezésre álljon és ezen a réven a jövő évi kenyérgabona biztosítva legyen. Jelentem a t. Háznak, hogy ezeket az igényeket, a leginkább arra szorulók igényeinek figyelembevételével, 118.000 métermázsa jó vetőmaggal sikerült idejében biztosítani és ha Isten is úgy akarja, a jövő évben a kenyérgabona az arra leginkább rászoruló vidékeken a legkisebb exisztenciáknak biztosítva van, vetetlenül terület sehol sem marad. '' A másik ugyancsak ad hoc felmerült baj t. Ház, az inségakció kérdése volt. En egy mterpelláció kapcsán már jeleztem a t. Háznak, hogy a kormány a hozzá beérkezett jelentések alapján egy ilyen nagyobbarányú inségakció lebonyolítását szükségesnek tartotta és hogy ott, ahol az ugyancsak előbb említett indokok, vagy a nagy munkanélküliség következtében, a lakosság egy része a télen, csakugyan segítségre szorul, magát ellátni nem tudja, ott az állam segítő keze megfelelő formában rendelkezésre álljon. Ebből a célból a kormány az akciót — ahogy azt már akkor a Házban kifejtettem — a népjóléti, a földmíveiésügyi és a kereskedelemügyi minisztériumok között osztotta szét és az akció mindenütt kezdetét vette, ahol arra már most okvetlen szükség volt. A magam tárcája keretében jelenthetem a t. Háznak, hogy az akció céljaira ezelőtt 8—10 nappal a törvényhatóiságoknak a kontingensek már megállapíttattak és ezeknek a kontingenseknek első része tényleg már ki is utaltatott. (Ügy van! Ügy van! jobb felől) Úgyhogy ott, ahol már esetleg fenyegető szükség van, megvan a mód arra, hogy a legégetőbb szükségletek kielégítessenek, hogy a kenyérgabona, a búza rendelkezésre álljon. (Általános helyeslés.) Apponyi Albert gróf nagyrabecsült képviselőtársam nagyérdekű beszédében kifejezetten két kérdést intézett idevoniatkozólag a kormányhoz. Méltóztassanak megengedni, hogy ezekre vonatkozólag is megadjam a felvilágosítást. A képviselő úr tudniillik kifejezetten azt kérdezte először, hogy vájjon honnan kívánja a kormány előteremteni az inségakció céljára & szükséges összegeket, másodszor, hogy mit kíván «a kormány erre az akcióra költeni? A pénzt, erre a célra, t. Ház, mint méltóztatnak tudni, a kormány a 33-as bizottságban elfogadott rendelet értelmében a jövedelmi adó felemeléséből, az úgynevezett szükségadóból kívánja biztosítani és a keretet a kormány körülbelül -akként jelölhette meg, hogy a népjóléti tárca céljaira 8 millió pengő, a földmívelésügyi tárca céljaira 5 millió pengő, viszont a kereskedelmi tárca céljaira 2 millió pengő álljon rendelkezésre. Apponyi Albert gróf, nagyrabecsült képviselőtársam azt a kérdést is intézte a kormányhoz, hogy milyen szerveket kíván a kormány igénybevenni ennek az akciónak lebonyolítása céljából 1 Én ugyancsak itt a Házban jeleztem már, hogy a magam tárcája keretében decentralizálva kívánom végrehajtani az akciót, semmi néven nevezendő külön szervet e célra nem kívánok statuálni, (Altalános helyeslés.) hanem igenis, törvényhatóságok útján fogom lebonyolítani ezt az akciót és csak egyetlen, nem szervet, de — hogy úgy mondjam — alakulatot képzeltem annak szolgálatába beállítani és ebben az irányban rendelkeztem is, hogy tudniillik minden községben, ahol nagyobb arányú ilyen akció lebonyolítására van szükség, egy inségbizottság alakíttassék a társadalom minden rétegéből, amely bizottság leveszi a hatóság válláról részben legalább azt a nagy munülése 1931 december 2-án, szerdán. 107 kát, amely ennek az akciónak lebonyolítása során a hatóságra hárul. (Helyeslés.) Kötelességemnek tartom itt megnyugtatni a t. Házat, mint kifelé az országot is, hogy azzal a körülbelül 4000 vágón búzával, amit a kormány nekem e célra rendelkezésemre bocsátott, hiszem és remélem, hogy ezt a telet minden baj nélkül fogjuk tudni megúszni (Helyeslés.) és mindenkinek, aki az ellátásra okvetlenül rászorul, a szükséges kenyérmagot biztosítani fogjuk tudni. (Általános helyeslés.) Ami mármost általánosságban a gondozásomra bízott nagy érdekeket illeti, t. Ház, megvallom őszintén, úgy érzem, hogy össze kellene roskadnom a felelősségnek súlya alatt, amelyet a mai időkben ennek a tárcának a vezetése jelent, ha nem tudnám, hogy a feladat ma nemcsak a földmívelésügyi miniszter, nemcsak a kormány, hanem azt mondhatnám, az egész magyar nemzet egyetemének feladata is kell, hogy legyen az. Átmeneti a magyar mezőgazdaságot és a magyar gazdát ezeken a nehéz időkön, csak minden tényező együttes nagy összefogó és megfeszített munkájával lehetséges. (Általános helyeslés. — Erdélyi Aladár: Egy kormánybiztos elronthatná az egész programmot!) Ami pedig a jövőt illeti, t. Ház, azt gondolom, hogy ezekben a nehéz időkben is kötelességünk elvégezni azt a pionir-munkát, .(Ügy van! Ügy van!) amely a mezőgazdaság jövő programmja tekintetében szemünk előtt kell, hogy álljon. (Általános helyeslés.) Megvallom őszintén, t. Ház, hogy amikor a jövő kérdésével foglalkozom, akkor bizonyos mértékig a múlttal is foglalkoznom kell, a múlttal olyan vonatkozásban, hogy szent meggyőződésem, hogy a magyar mezőgazdaság és a magyar gazdatársadalom ezeket a nehéz időket sokkal könnyebben bírta volna el, ha már végrehajtottuk volna mindazokat az intézkedéseket, amelyeket végre kellett volna hajtanunk már régen, már a múltban. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) és amelyeket okvetlenül végre kell hajtanunk legalább - jövőre, ha élni akarunk ezen a csonka országrészen. (Elénk éljenzés és taps. —* Egy hang a baloldalon: Végre valaki megmondja az igazat!) Legyünk őszinték és objektívek, t. Ház, nézzünk szét ebben az országban, nézzünk szét mezőgazdasággal foglalkozó népességünk körében és nézzünk szét magán az anyaföldön is. Mit látunk itt és mit látunk amott? Ha népességünknek a mezőgazdasággal foglalkozó részén nézünk szét, meg kell állapítanunk objektíven, hogy nem gondoskodtunk arról, hogy agrárnépességünk milliói idejekorán igazi agrárszellemben neveltessenek. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobb- és a baloldalon. — Kun Béla: A gazdasági népiskoláktól megvonták a dotálást!) Nem gondoskodtunk arról, hogy ezek az emberek elláttassanak a megfelelő ^szaktudás elemeivel, nem gondoskodtunk arról, hogy gyakorlatilag kiképeztessenek. Nem kell utalnom egyébre, mint arra, hogy itt van a. legalsófokú mezőgazdasági szakoktatás kérdése, amely még ma is úgyszólván gyermekcipőben jár ebben az országban. (Kun Béla: A kincstári feleslegekből miért nem adtak rá! — Lázár Miklós: Evek óta követeltük erről az oldalról! — Kun Béla: Ez a legélesebb elítélő beszéd a múlt rendszer gazdasági politikája felett. — Elnök csenget. — Lázár Miklós: Kitűnő vádbeszéd!) Kérem t. Ház, vájjon a kisgazdatár«adalom, amelynek^ kezén m:a már az ország területének 60%-ánál isi több van, képes volna-e ellenállani ezek közt a nehéz viszonyok közt, 16*