Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-31
108 Az országgyűlés képviselőházának 31. ülése 1931 december 2-án, szerdán. amikor úgyszólván elemeivel sem bír azoknak az ismereteknek, amelyek kellenek ahhoz, hogy ezeket a viszonyokat leküzdhesse. (Lázár Miklós: Adóterhekkel elnyomták.^ Valljuk r be a kisgazdatár,sadalom az ország jórészében még ma is ugyanúgy gazdálkodik, ahogy gazdálkodott az apja, a nagyapja éppen azért, mert nem gondoskodtunk megfelelő gazdasági oktatásáról •akkor, .amikor még régen gondoskodhattunk volna, mert az anyagi lehetőségek rendelkezésünkre állottak. (Ügy van! a baloldalon.) De tekintsünk magára az anyaföldre, t. Ház, Mi történt itt a legutóbbi időben? Ha objektív akarok lenni, meg kell állapítanom, hogy Darányi Ignác nagynevű miniszterünk óta ezen a téren komoly lépés úgyszólván nem történt. (Ügy van! — Taps a jobb- és baloldalon. — Zaj. — Elnök csenget.) Darányi Ignác volt az, aki 35 esztendővel ezelőtt az 1894 : XII. tcikket megalkotta, amelynek az volt a hivatása, hogy az ország gazdasági rendjét a mezők, rétek, legelők .. (Buchinger Manó : A rabszolgatörvény Darányi nevéhez fűződik! Gúzsba kötötte a földmunkások millióit! — Zaj. — Gál Jenő: Kétségkívül a gazdasági konfliktusokat Darányi okozta! — Kun Béla: Azért Darányi Ignácnak temérdek sok érdeme van!) Ismétlem, 35 évvel ezelőtt Darányi Ignác volt az, (Kun Béla: A telepítési politika is az ő alkotása!) aki az 1894 : XII. tcikket megalkotta, ezzel igenis, a gazdálkodás rendjét a szántókra, rétekre, legelőkre, stb.-re nézve biztosította és ugyancsak ő volt az, aki később a tagosítási törvényeket megalkotta és ezzel lehetővé tette volna, ha végrehajtottuk volna a tagosítás keresztülvitelét ezeken a kis, száz és száz apró parcellára oszott területeken, amelyéken tagosítás nélkül többtermelést folytatni, a mezőgazdaság • reneszánszáról, jövőjéről beszélni szerény véleményem szerint nem lehet. Az 1894 : XII. tcikk intézkedéseiben részben már elavult, részben hiányos, a tagosítási törvény pedig a végrehajtás során odajutott, hogy még ma is 2000 olyan község van az országban, ahol a tagosítás nem történt meg. (Ügy van!) De ezzel még nincs ennek a képnek vége t. Ház. Nézzük meg az ország szívét, a nagy magyar Alföldet, mit látunk ott? Azt kell megállapítanunk, hogy itt tanyarendszer van, akol- tehát a tagosítások kérdése a gazdákra nézve nem fontos, ott viszont más nagy nehézségek merednek elénk. Nem történt gondoskodás az Alföldön megfelelő úthálózatról, nem a közlekedési lehetőségekről. Kérdem, lehet e nélkül 'komolyan ezeken a területeken ípéldául belterjes gazdálkodásról, a termés átszervezéséről álmodoznunk? Vagy itt van az Alföldön az öntözés kérdése: a boldog békeidőkben milyen könnyen lehetett volna ezt végrehajtani, amikor ennek a kérdésnek anyagi része még nem volt olyan fontos, mint sajnos, ma. Ez megadta volna annak lehetőségét, hogy a magyar Alföld hihetetlenül száraz klímáját valamiképpen át tudtuk volna hidalni, és ma már igazán beszélhetnénk ott is a termelés átszervezéséről és a többtermelés kérdéséről. (Esztergályos János: Mit szól mindéhhez Mayer Jánosi — Derültség a baloldalon. — Gál Jenő: Hol van Nagyatádi Szabó István programmja?! — Kun Béla: Hol van a 21 pontja Nagyatádi Szabó Istvánnak, amelyre felesküdtek?!) Ügy érzem, t. Ház, ezek azok a priuszok, ezek azok az előzmények, amelyek nélkül sein a magyar mezőgazdaság jövőjéről, sem a mezőgazdaság reneszánszáról álmodni nem lehet. S itt méltóztassanak nekem megengedni, hogy megemlékezzem azokról a jelszavakról is, amelyek napjainkban olyan hangzatosak. Azt mondják: át kell szervezni a mezőgazdaságot. Egy-két esztendővel ezelőtt azt mondták: a többtermelés menthet csak meg bennünket (Zaj balfelől.) Az egyik is, a másik is üres szólam marad, ha nem gondoskodunk arról, hogy számukra az alapot is megteremtsük, ellenben ez is, az is követendő, ha gondoskodunk arról, hogy a magyar nép és a magyar föld alkalmassá tétessék arra, hogy ezek a jelszavak testet is lölthessenek. (Friedrich István: Száz ós száz milliók másra mentek el! Ez volt a baj! — Moz gás a jobboldalon. — Friedrich István: Fáj az igazság! Ez így van. — Sándor Pál: Rettentő vádbeszéd ez az utolsó tíz év ellen! A legkomolyabb vádbeszéd, amely eddig elhangzott! — Egy hang balfelől: Éljen a földmivelésügyi miniszter! — Élénk éljenzés és taps a baloldalon. — Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Talán unalmas is t. Ház, hogy én ezekben a nehéz időkben ilyen kérdésekkel, a jövő nagy kérdéseivel foglalkoztatom a t. Házat, (Helyeslés balfelől.) amikor tudvalevőleg kezem-lábam kötve van minden megmozdulásomkor és amikor a non possumus tényébe kell ütköznönm minden elgondolásom végrehajtásánál. Mégis úgy érzem, kötelességem ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, bár tudatában vagyok annak, hogy ez a munka sem gazdaságilag, sem politikailag nem eredményezhet sikereket, meggyőződésem szerint azonban a magyar gazdasági jövő megteremtése csak az előbb említett előzmények alapos és lelkiismeretes előkészítésével lesz biztosítható. (Ügy van! Ügy van! Általános helyeslés és taps.) Boldog lennék t. Ház, ha ily irányú működésemmel csak egy lépéssel is p elobbrevihetném a magyar mezőgazdaság jövő boldogulásának nagy ügyét. (Taps. — Farkasfalvi Farkas Géza: Az agrárérdekek is hangot kapnak! — Kun Béla: Eddig is csak hangot kaptunk, de eredményt nem! — Friedrich István: Végre egy Programm, amelynek valamennyien tapsolunk!) Méltóztassék most már megengedni t. Ház, hogy egy kissé közelebb jöjjek a vita anyagához, egy kissé közelebb jöjjek a ma nagy gondjaihoz, és foglalkozzam azokkal "• a konkrét kérdésekkel, amelyeket igen t. képviselőtársaim a vita folyamán felsorakoztatni méltóztattak. Az első és talán legfontosabb kérdés, amellyel képviselőtársaim közül a legtöbben foglalkoztak, a búzakérdés problémája. En a búzakérdés tekintetében nem szeretném az igen t. Házat most azzal untatni. hogy részleteibe belemenjek annak, amit mindannyian nagyon jól tudunk, hogy tudniillik miért került válságba a búzaértékesítés. hanem inkább azzal szeretnék foglalkozni. ami ugyancsak jelzőképpen dobatott be a magyar közgazdasági életbe, hogy mi van a búzatermelés úgynevezett válságával. Azért kívánok ezzel foglalkozni, mert magam megvallom őszintén nem osztom azok véleményét, akik itt ma a magyar búzatermelés válságáról beszélnek, mert hiszen az, hogy a búzatermelés válsága világvonatkozásban beállott, nem jelenti egyben azt, hogy a búzatermelés válsága magyar vonatkozásban is beállott volna és nem osztom azok véleményét sem t. Ház, akik azt állítják, hogy ebből a nagy magyar válságból már azáltal is kikerülhetnénk, ha szántóterületeinken búza helyett mással vetnők be, más művelési ágra térnénk át. (Zaj.)
