Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-30

02 Az országgyűlés képviselőházának 3t Elnök: Csendet kérek! Létay Ernő: T. képviselőtársam nagyon jól ismeri az érzelmeimet ezekkel a kísérletekkel szemben, mert ezekkel a kísérletekkel szemben igenis ott állottam az ellenzéki oldalon, amikor bizonyos veszedelemmel és kockázattal járt az ezekkel a kísérletekkel való szembehelyezkedés. (Vázsonyi János: 'Ma is ott kellene állnia!) Reklamálják a kormánynak hosszúlejáratú programmját. (Pakots József: Rövid sincs! — Friedrich István: Hol van? — Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Létay Ernő: T. Képviselőház! Amikor ez a vita folyik jelenleg a t. Ház előtt, amelyről valamennyien megállapíthatjuk, hogy igen magas színvonalon tartották s a tárgyismeretnek, a helyzetismeretnek teljes tudatában tényleg komolyan teljesíti ez a Ház a nemzettel szemben vállalt kötelességét, akkor nem reklamálhatjuk azt, hogy ezt a vitát akár ferde irányba terelték volna, akár ennek a vitának megszakítása bármiféle szempontból indokolt volna. Sőt ellenkezőleg, azok a sorvasztó bajok, amelyeket ma Magyarországon keservesen érez ' minden ember, elsősorban az a kormány, amelyet súlyos és .kínos felelősség terhel a mindennapi kenyérért való küzdelemben, (Fábián Béla: Amely tehetetlen!) amikor látja a külföldről azoknak az irtózatosan dübörgő viharoknak jelenségeit, amelyek a világháborúhoz hasonlíthatók, ha gazdasági értelemben is, lehetetlenné^ teszik a vita megszakítását. Ettől a kormánytól nem lehet várni, hogy jelenleg kitűzött munkaprogrammjának meggyöngítésével bármiféle más térre engedje áttérni a képviselőházat. Ez illogikus volna. Ha ezt a kormány megtenné s felállított munkaprogrammjától eltérne, kihívná nemcsak az ellenzéki oldalnak, hanem az egész ország közvéleményének ellenszenvét is. Reklamálja az előttem szóló t. képviselő úr, hogy ,a kisemberek védelmét ez a kormány és ez a párt nem szolgálja. En sem lennék ennek a pártnak a tagja, ha ilyen jelenségeket vennék észre. A kormány intézkedéseinek egész légiójára tudnék rámutatni, ha nem volnék arra szorítva, hogy a napirendi vita során szólaljak fel. A kormány minden intézkedése a gyöngébbeknek, a kisembereknek védelmét szolgálja. (Nagy zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Ecetkartell!) Nem tartanám helyesnek, hogy a vita helytelen irányba terelődjék és a kormány bármiféle irányban is megcsorbítani engedje azt a helyes irányban indult vitát, amely a kölcsönös f evilágosítás és meggyőzés módszereivel ennek a képviselőháznak megadja azt az erkölcsi súlyt a nemzet közvéleménye előtt, amelyet ezek a súlyos idők parancsolólag írnak elő. En igenis ennek a munkaprogrammnak továbbfolytatását kérem, azt sürgősnek és szükségesnek tartom és ezért az elnök úr napirendjét fogadom el. (Helyeslés és taps jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Peyer Károly! (Zaj.— Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Peyer Károly: A miniszterelnök úr a Ház egyik legutóbbi ülésén jelentést terjesztett elő a zárszámadásról. (Nagy zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek Friedrich képviselő úr! Méltóztassék a szónokot meghallgatni! (Jánossy Gábor: Van programm, a pénzügyi egyensúly!) Elnök: Csendet kérek! Peyer Károly: Az elnök úr azzal terjesz. ülése 1931 december 1-én, kedden. tette a Ház elé ezt a jelentést, hogy az ki fog nyomatni és a zárszámadási bizottsághoz utaltatik. Később értesültem arról, hogy az elnök úr olyan irányban intézkedett, hogy ez a zárszámadási jelentés ne nyomassék ki, hanem az a képviselőknek csak a Ház irodájában álljon rendelkezésükre. En mindenesetre arra kérem a Házat, olyan irányban intézkedjék, hogy ez a jelentés kinyomassék, hogy így a Ház minden tagjának rendelkezésére állva, mód és alkalom kínálkozzék annak átvizsgálására. Ha jól ^emlékszem, 77 vagy 78 millió hiteltúllépésről van szó ebben a jelentésben és egyúttal ebben foglaltatik egy nagy összeg is, amely- nem hiteltúllépést, hanem fedezetnélküli kiadásokat foglal magában. Nem lehet közömbös különösen most, amikor minden fillérről gondosan kell elszámolni, amikor a megtakarítások tekintetében különböző intézkedések történtek, hogy a 77 millió hitel túllépés miből keletkezett. En fenntartom magamnak azt a jogot, hogy később javaslatot tegyek esetleg egy küiön^ parlamenti bizottság kiküldésére, ho°T vizsgálja felül azt, hogy egyes miniszterek miért és mi okból lépik túl azt a hitelkeretet, amelyet a költségvetés megállapít és továbbmenve, mi jogon eszközöltek olyan kiadásokat, amelyekre a költségvetésben egyáltalában nem volt fedezet? (Fábián Béla: Sok érdekes dolgot fogunk látni!) Tehát azt kérem az elnök úrtól, méltóztassék intézkedni, hogy a javaslat kinyomassék és az a Ház rendelkezésére álljon. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A Ház ilyen értelemben vette tudomásul az elnök úr kijelentését, hiszen itt a képviselő urak közül számosan vannak, akik az elnöknek ezt a kijelentését hallották és ilyen értelemben vették tudomásul az elnök bejelentését. (Fábián Béla: Ügy van!) A másik kérdés, amelyet a napirenddel kapcsolatosan szóvá kell tennem, az az elnöklési mód, amelyben ma délelőtt része volt Györki képviselőtársamnak. Teljesen szokatlan volt az a mód, amelyet Almásy elnök úr itt gyakorolt ennek a vitának a foiyamán. Miután ez bizalmi kérdés a kormány iránt, minden olyan kérdés tárgyalható, amely kérdést az illető képviselő szükségesnek tartott a bizalom szempontjából felvetni- A királykérdéstől kezdve végig minden közgazdasági vonatkozású kérdést tárgyaltak itten, amit legutóbb Zsilinszky képviselő úr felszólalása is bizonyít, — nagyon helyesen tette — hiszen módot adott arra, hogy a maga nézeteit kifejtse és rámutasson arra, miért bizalmatlan a kormánnyal szemben. Teljesen érthetetlen, hogy egy képviselőt az elnök folytonos figyelmeztetéssel szólásszabadságában megakadályozott és, azt hiszem, ezek a folytonos figyelmeztetések befolyásolták a Házat is bizo.nyos mértékben, olyan irányban, hogy eddig egyáltalában nem tapasztalt eszközhöz nyúlt, tudniillik azt a beszédidőt, amely enélkül is rövid, a házszabályok ezen rendelkezése folytán csak legfeljebb egy félóráig tart, 15 percre korlátozta. Teljesen illojális ez az eljárás azért is, mert a túlsó oldalon ülő kenviselők, akik felelősség tekintetében részesei annak a gazdálkodásnak, amely idejuttatta az országot, bőven kiélvezik azt a jogot, amelyet a házszabály itt lehetővé tesz. Az ellenzéki oldalon ülő képviselőknek azt a kis csoportját, amely a maga bírálatát akarja elmondani, elüti attól a lehetőségtől, hogy az alatt a félóra alatt el tudják mondani mondanivalójukat. Az