Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-30

Àz országgyűlés képviselőházának 30. ülése 1931 december 1-én, kedden. 93 elnök véleményem szerint teljesen házszabályellenesen járt el. (Fábián Béla: így van! Az elnök úrnak nincs joga a képviselőt bírálatában korlátozni. — Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az elnök úrnak joga van arra ügyelni, hogy a Ház méltóságát sértő kifejezések itt megtorlás nélkül el ne hangozzanak és kötelessége arra ügyelni, hogy a tárgyalás rendje betartassák. Bírálat tekintetében korlátokat felállítani egyáltalán nincs joga az elnöknek, mert ha ilyen jog az elnököt megilleti, akkor ne az elnök úr üljön oda az elnöki székbe, hanem tessék a főügyészt oda ültetni, aki ezt a jogot künn a sajtóban és egyéb téren gyakorolja. Ha egy képviselő itt azt mondja, hogy a belügyminiszter tagja a titkos társaságoknak, ez egy megállapítás, amely ellen a belügyminiszternek módjában áll védekezni, de a belügyminiszter úr ez ellen nem is védekezett, csak azt mondotta, hogy nem vezére ilyen titkos társaságuknak. De hogy nem tagja, azt nem mondotta. Ellenkezőleg, ő maga is elismerte, hogy résztvett a Move, ülésén azon a titkos megbeszélésen, amelyről ma még nem tudom megállapítani, hogy Vannay és Molnár nem vettek-e részt. (Derültség a bal-és a szélsöbaloldalon.) Ezt majd később tudjuk meg, hogy ezek az ui'ti k annakidején résztvettek-e azon a megbeszélésen, amely ott történt. T. Ház! A harmadik kérdés, amelyet ugyancsak szóvá kell tennem, az a körülmény, hogy a legutóbbi állítólagos lényegtelen és a közre egyáltalában nem veszélyes puccskísérletnek a letartóztatottjai katonai fogházban őriztetnek. En nem tudom ma még elbírálni, hogy mi igaz abból, ami itt nyilatkozatokban elhangzik, hogy igaz-e az, amit a belügyminiszter úr mond, hogy ez egy teljesen lényegtelen és komolytalan puccskísérlet volt, (Jánossy Gábor: ö tudja, tehát igaz!), vagy pedig, hogy ennek a szálai messzebb is nyúlnak és ennek az egész puccskísérletnek kik a háttériben a mozgatói. Mert azt mindenki tudja, hogy az a társaság, amely r itt szervezkedett arra, hogy az ország kormányzását átvegye, még annyi pénzzel sem rendelkezett, hogy megfizesse azt a fröccsöt, amennyibe az neki a vendéglőben került. Ki finanszírozta hát ezt a mozgalmat? Ki volt az, aki a háttérben ezt az agitációt megszervezte? Kinek állt érdekében most ezekben a súlyos és nehéz időkben ezt .a társaságot újból olyan szerephez juttatni, amelyet betöltött annakidején, amikor minden héten bombák robbantak itt különböző helyeken? Elvégre mégis csak meg kell kérdezni azt, hogy hogyan lehet összeegyeztetni a miniszteri felelősséggel is azt, hogy itt a miniszter úr elődje Fábián képviselőtársamnak ismételten történt felszólalására kijelentette azt, hogy nem igaz az, hogy Molnár és Vannay állami alkalmazásban vannak. Különösen érdekes ez azért, mert úgy tudom, hogy Vannayról annakidején, mikor Vázsonyi Vilmost az utcán megtámadta, (Gál Jenő: Orvul!) azt állapították meg, hogy beszámíthatatlan őrült. (Jánossy Gábor: Meglehet! Ez a tette azt bizonyítja!) Kérdem, hogy az összes egészséges emberek már állami alkalmazásban vannak, hogy most már a bolondok is sorra kerülnek, vagy pedig a bolondoknak előnyük van az állami alkalmazásban? (Derültség és taps a balés a szélsőbaloldalon.) Fel kell vetni azt a kérdést, hogy csak őrülteket alkalmaznak-e az állami szolgálatban, vagy józan embereket. (Zsindely Ferenc: Szégyelhetik ezt a tapsot! — Fábián Béla: Azt nem szégyenli, hogy Vannay állami akalmazásban van? Nem szégyenli, hogy önnek tisztviiselőtársa Molnár? Nem szégyenli, hogy önnel egy minisztériumba tartozott Molnár? — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Peyer Károly: Fel kell vetnünk, hogy hogyan lehet ez, amikor itt az állami tisztviselők fizetését 10%-kai kell 'redukálni és amidőn arról van szó, hogy itt nagyszámú elbocsátásoknak kell bekövetkezniük? Hogyan kerülhet akkor állami szolgálatba ilyen ember, még pedig hogyan kerülhet egy olyan megbízatáshoz, ahol neki alkalma van naponta esetleg több katonatisztet felszerelni, miután ő a katonai ruhadepot-nak volt valamelyik alkalmazottja, tehát rendelkezett azokkal a készletekkel, amelyek ott, az államkincstár tulajdonát képezik és va-; lószínüleg azért vonták be ezt az illetőt, hogy ha ez a puccs, sikerül, akkor a katonai ruhadepot kinyithassa és kollégáinak rendelkezésére bocsáthassa azokat az egyenruhákat, amely egyenruhát jogtalanul visel ő is. Legalább is én nem hiszem azt, hogy bármely katonatiszt büszke volna arra, hogy a hadseregnek ilyen tagjai is vannak és nem hiszem azt, hogy a régi időben, amikor a katonatiszti becsületre még kényesebbek ^ voltak az urak, sokkal inkább, mint ma, (Jánossy Gábor: A becsület az mindig egyforma! j- Zaj a szélsőbaloldalon.) Ferenc József idejében megtörténhetett volna az, hogy olyan ember, aki egy ilyen orvtámadásban résztvett és akinek egész múltja tele van ilyen sötét foltokkal, akit közben Őrültnek is nyilvánítottak, még egyszer kardot köthetett volna oldalára* • Emellett kérdést kell intéznem aziránt, miért vannak ezek katonai fogházban? (Ügy van! Ügy van! bal felől.) Kérdem: vannak-e ezek között a letartóztatottak között katonatisztek is? Méltózassék erre nyaltán és egyenesen^ felelni. Ha vannak ennek az egész puccskísérletnek olyan részletei, amelyek katonai vonatkozásúak, akkor bizonyos mértékig még meg lehet indokolni azt, hogy miért vannak ezek katonai fogházban. (Ügy van! Ügy van! a* szélsőbaloldalon.) De ha igaz az, amit itt a jelentésekben a kormány kiadott, hogy itt csak civilegyének vannak letartóztatva, ha csak ilyen egyének, (Gál Jenő: Jelentéktelen egyének!) ilyen jelentéktelen egyének vannak letartóztatásban, akkor miért kell ezeket az egyéneket a Margit-körúti katonai fogházban őrizni és miért nem utalják át őket a gyűjtőfogházba, vagy az ügyészségnek egyéb „ilyen intézeteibe, ahol a közönséges bűnösöket őrzik és megind.itják-e ellenük legalább olyan gyorsan a statáriális eljárást, mint amilyen gyorsan megindították a statáriális eljárást az ellen a két suhanc ellen, akik Magyarország hírnevének, hitelképességének sokkal kevesebbet ártottak, mint ez az aljas kísérlet, amellyel itt az országot ismét ország-világ elé odaállították és kompromittálták? (Malasits Géza: Ezek nem kerülnek statáriális eljárás alá!) Kérdem tehát: miért vannak ezek katonai fogház őrizetében és miért nem jött ez az egész ügy teljes egészében a nyilvánosság elé? Miért kell itt titkolódzni, miért kell itt fátyolt borítani erre az egész ügyre? Méltóztassék a sajtónak lehetőséget adni arra, hogy ennek az ügynek minden részletét megírja, és ne méltóztassék a lapokat állandóan terrorizálni a kormány sajtóirodája útján, hogy ne merjen senki se megírni valamit. Ezekben a kérdésekben tehát teljes világosságot kérek. Szükségesnek tartom az ország