Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

88 Az országgyűlés képviselőházának azokat a kolosszális és gigantikus értékeket, amelyeket az infláció alatt épitettek. Ugyanígy van Ausztriában is Nálunk az inflációnak minden hasznát egyes személyek és egyes becézett termelési ágak zsebelték be. (Ügy van! Ügy van! a balés a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: A borházakkal mi van? — Büchler József: Es a Vegyiipari Részvénytársaság? — Bródy Ernő: Mi van a külföldi borházainkkal? — Dinnyés Lajos: Bezárták! — Zaj.) Ez a kormány mindazok mellett, amikről itt t. képviselőtársaim beszéltek, tetemre híván a tízéves gazdálkodás mulasztásait, legnagyobb botlást szerény véleményem szerint ott követte el, amikor ezt a sorsdöntő problémát negligálta és konf iskálta — talán politikai okokból. Talán politikai okokból, mert ez az egyetlen ország a monarchia volt államai közül, amelyik nemcsak 1920 óta, hanem 1314 óta sem változtatott politikai, társadalmi és gazdasági struktúráján. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Öjstör József: Es a földbirtokreform?) A kisparasztnak, ennek az 1,700.000 földművesnek kulturális és gazdasági megerősítése és felemelése hatalmas erőt jelentett volna az ország egészséges politikai fejlődése érdekében is, mert hiszem, hogy megváltoztatta volna azt a fülledt és foj-, tott politikai atmoszférát, amelyet önök is ugyanúgy éreznek, mint én, tisztább, frissebb levegőt hozott volna ide és megteremthette volna egy becsületes polgári demokrácia alapjait. En nem mondom, hogy ennek a kérdésnek megoldása a magyar gazdasági válságot tökéletesen rendbehozza, csak azt mondom, hogy mindaddig, amíg ez a probléma megoldva nincsen, a ma leginkább fenyegető problémái: kereskedelmi és fizetési mérlegünk passzivitása, a

( mezőgazdasági lakosság alacsony fogyasztóképessége és valutánk ingadozó volta újból és újból kísérteni fognak. Ide kellett volna invesztálni az elporladt milliárdokat, ez lett volna termékeny, gyümölcsöző, igazi nemzeti beruházás, annál is inkább, mert 1922-től önök, a többség, a kisgazdapárti zászlóval mentek ki az országba (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és a kisgazdatársadalommal való együttérzés alapján férkőzhettek csak bele a magyar nép kedély- és érzelemvilágába. (Ügy van! Ügy van! bal felől.) Hol van ez a zászló, t. Képviselőház? (Dinnyés Lajos: Szétmállott! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elrongyolódott ez a zászló, nem maradt egyéb belőle, mint a

f rúdja, azt odaadhatják a magyar kisgazdatársadalomnak koldusbotnak. (Ügy nan! Ügy van! — Taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások jobbfelől és a középen. — Kun Béla: Mondja meg Csizmadia András, nem ügy van, hogy tönkrement a magyar kisgazdatárs ad alom ^ — Zaj.) Nagyon jól tudom, hogy egyik napról a másikra nem lehet megoldani ezeket a kérdéseket. De tizenegy év alatt közeledhettünk volna a megoldáshoz. (Meskó Zoltán közbeszól.) Meg vagyok győződve arról, hogy Meskó Zoltán t. képviselőtársam teljesen együttérez velem ebben a tekintetben is. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi van a titkos választójoggal! — Meskó Zoltán: Híve vagyok!) Emlékszem, igyekezett pártjában érvényt szerezni ezeknek az igazságoknak, hiába, nem sikerült. Egyik napról a másikra nem lehet tehát megcsinálni, de gondolkozni kell rajta és nem állhat ide a magyar kormány miniszterelnöke azzal, hogy neki nincs gazdasági pro. ülése 1931 november 11-én, szerdán. grammja, amit itt Gratz Gusztáv t. képviselőtársam, a kormánypárt vezérszónoka, tudományosan is megerősített, hogy nem is lehet gazdasági programmât adni. Mi a magyar gazdasági programm» ha nem ez, előre készülés annak a három problémának megoldására, amelyeknek megoldása nélkül ez a gazdasági helyzet bármennyire foltozzák is, soha enyhülni és megváltozni néni fog. Igenis, földreform kell, igenis termelési reform kell, igenis szövetkezeti "eform kell. (Ügy van! a baloldalon.) Ez a három reform, amellyel a magyar mezőgazdaságnak vissza lehet adni nemzetmentő lendületét. E nélkül nincs kiút, ehhez azonban (Halijuk! Halljuk! a baloldalon.) céltudatos, népszerető, nevelő munka kell. (Haljuk! Halljuk!) A 6-os bizottság jelentésében, ahol Teleszky vezetés« alatt rovancsolták a minisztériumok költségvetését, csupán a dologi kiadásokból tudtak néhány milliót megtakarítani, a személyi kiadásokhoz — meg is értem — hozzá nem nyúltak. (Halljuk! Halljuk!) Az államnak, a megyéknek és városoknak adminisztrációjában ezer és ezer fiatal tisztviselő, férfi és nő van. Ennek a nagy tömegnek leépítése, más gazdasági pályán való elhelyezése egyik legnagyobb gondja azoknak, akik a budgettel foglalkoztak. Ha az általam megjelölt úton halad a magyar gazdasági politika, ezerszámra lehet ezeket a fiatal tisztviselőket, akik eddig steril papírmunkát végeztek, a termelő munkába állítani, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) ezeknek a tej, gyümölcs, sajt, vaj és egyéb nagy termelési szövetkezeteknek, kényszerszövetkezteknek tanítóiként és könyvelőiként. (Magyar Pál: Nagyon helyes!) Ezer és ezerszámra lehetne levezetni ezt az állami adminisztráció racionalizálását megnehezítő tömeget. (Magyar Pál: De azt is sterilen kellene esináJni!) Valamit tenni kell a megnövekedett bürokrácia levezetésére, mert értsék meg, ma már ott tartunk, hogy az állammal farkasszemet néz a dolgozó magyar társadalom. (Kun Béla közbeszól.) Az állam és a társadalom igenis farkasszemet néznek egymással. (Zaj a baloldalon.) Ez a gazdasági politika szétbo} totta a magyar polgári társadalom egységét, atomizálta, elemeire bontotta az amúgyis gyenge polgári társadalmat úgy, hogy itt eg> évtizedig elbutult fatalizmussal a magyar társadalom nagy része mindent felülről várt és még arra is engedelmet kért, hogy a maga szerezte kenyerét megszelhesse. (Kun Béla: Ahhoz nem kellett engedelem, hogy Bethlennek folyton tapsoljanak. — Dinien Ödön: Tapsoltak!) Egy középkori hűbéres rendszer teremtődött itt meg: kötelességek, jogok nélkül. Egyik kézzel megterhelték a kötelességek súlyával, másik részéről a jognak oltalmát megvonták tőle. (Ügy van! a baloldalon.) T. Képviselőház! Egy bürokratikus szocializmus volt a kormány gazdasági berendezkedésének lényege. (Buchinger Manó: A szocializmust így megsérteni mégsem járja! — Magyar Pál: Szociális érzés nélkül!) Ez a kormány, amely a nemzeti és polgári zászlót lengette, amely az ázsiai bolsevizmius elleni küzdelmet írta fel zászlajára, (Ktin Béla: Tönkretette a kis adóalanyok százait és ezreit! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Millióit!) államszocializmust létesített, amely közüzemi politikája révén lehengerelte az

1 egész magyar kereskedelmet és ipart, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) • ? : | Mit mondjak =*• időm lejár — arról a kör,-