Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

Az országgyűlés képviselőházának 19. mányról, amely a • Bethlen-kormány jogutóda. Kolu'k az a véleményem, hogy ők nem masiniszták a nemzeti élet vonatán, hanem csak jegyszedők és ellenőrök. (Kun Béla: Titkos választójogot hozzanak, akkor masiniszták lesznek!) A miniszterelnök úrhoz nem tudok más felszólítást intézni, (Halljuk! Halljuk! a balés a\Szélsőbaloldalon.) mint hogy mélységes aggodalommal kiáltom felé a francia idegen légió jelszavát, azoknak a francia csapatoknak jelszavát, amelyeknek ez a kiáltása számtalanszor hangzott fülünkbe Szegeden az első nemzeti kormány idejében. Emlékeztetem rá a miniszterelnök urat, amikor feléje szegzem, ezt a fraricia jelszót: «Marche ou grève!» Haladj vagy pusztulj! (Nagy taps és éljenzés a balés a sgélsőbaloldalon, a szónokot számosan üdvözlik. — Kun Béla: Titkos választójogot!) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Farkas Elemér! Farkas Elemér: T. Képviselőház! Aki az előttünk fekvő jelentés tegnap lefolyt vitáját figyelemmel kísérte, megállapíthatta azt, hogy a tegnapi vita megfelelt azoknak a követelményekneJí, amelyeknek teljesítését az ország közvéleménye ettől a Képviselőháztól várja. Szem előtt tartotta ez a tegnapi vita az objektivitást, de legfőképpen azt a követelményt, hogy sohasem szaNbad saem elől tévesztenünk a nemzeti érdeknél^ minden egyéb szempont fölé való helyezését. Y'égtelenül sajnálom, hogy ezt a mai vitáról ebbfeiq. a mértékben nem tudnám elmondani. Nem azért, mintha akár Lázár Miklós, akár Sándor Páí igen t képviselőtársam talán nem respektálta volna a nemzeti érdeket. Távol áll tőlenij hogy ezzel az inszinuáeióval illessem őket, ellenben^messze^ jártak attól a határtól, amelyet az objektivitás ezekben az időkben tőlünk megkövetel. (Magyar Pál: Kivel szemben?) Igen t. képviselőtársam, méltóztassék megmondani, amikor én lojálisán elismerem azt, hogy az agrárproletariátus érdekében kétségtelenül sok tennivaló van, (Lázár Miklós: Sorsdöntő kérdés! — Propper Sándor: Semmit sem tesznek! Azt is elveszik tőlük, amijük van! — Elnök csenget.) méltóztassék nekem megmondani, volt-e kormány ebben az országban, amely az agrárproletariátus érdekében annyi áldozatot hozott, minta Bethlen-kormány.(KunBéla: Akkor miért ment tönkre az egész kisgazdatársadalom!) Méltóztattak állandóan kifogásolni a költe kezest, — bátor leszek később rátérni — méltóztatták állandóan kifogásolni a beruházásokat. Méltóztassék akkor, képviselő úr, arra felelni, hogy hova, milyen célokra, milyen néprétegek számára emeltetett az az ötezer népiskolai objektum 1 Milyen néprétegek számária került megvalósításra a falusi kislakásépítő-akciói Milyen néprétegek számára... (Lázár Miklós: Mezőgazdasági alsófokú iskolákat nem csináltak! Egyetemeket csináltak!) Elnök: Lázár képviselő urat kérem, maradjon csendben! Farkas Elemér: .. .milyen néprétegek számára történtek helyesen, bár nem olyan terjedelemben, mint azt valamennyien szerettük volna, de mégis lépések, törekvések, amelyek olyan költségekkel jártak, amelyek kétségtelenül az igen t. képviselőtársam szívéhez is éppen olyan közelálló agrárproletáriátus érdekében költettek el. Nem lehet tehát azt mondani, igen t. képviselőtársam, hogy ebben a kérdésben pártpolitikai szempontok által nem feszélyezetten foglalt állást. ülése 1931 november 11-én, szerdán. 89 De méltóztassék megengedni igen t. Kép • viselőház, hogy egy szóval visszatérjek a tegnapi eseményekre és ennek kapcsán Zichy János nagyrabecsült képviselőtársamnak csak egy mondatára. Az igen t. képviselő úr tegnap azt mondotta, hogy a múlt kormány működésében nélkülözte az etikai alapot. (Gr. Hunyady Ferenc: Nem így mondta!) Tessék megnézni a napló jegyzetet! — Gr. Zichy János: Állásfoglalást kérek a jövő számára!) Azt vagyok bá tor leszögezni tisztelettel nagyrabecsüít képviselőtársam személyére vonatkozólag, hogy amióta szerencsés lehetek tagja lenni ennek a törvényhozásnak, én még egyetlenegy alkalommal sem hallottam a múlt kormány ideje alatt, amelyet pedig az igen t. képviselő úr méltó zta tott támogatni, hogy ezt a magasabb etikai alapot méltóztatott volna abban az időben vele szemben követelni. A retrospektív politizálás, az utólagos bírálgatás (Griger Miklós: A pazarlást én is szóvátettem, nem egyszer! Sokszor szóvátettem.!) lehet pillanatnyilag szép és hatásos eredményeket hozó, de hálátlan feladat akkor, ha az illető törvényhozó nem tudja alátámasztani bírálatát azzal, amivel az igen t. képviselő úrnak alá kellett volna támasztania; mégpedig alá kellett volna támasztania azzal, hogy ezt a magasabb etikai alapot méltóztatott volna a múlt kormány tízéves működése alatt is keresni. (Szeder Ferenc: Mindenkit becsaptak és félrevezettek!) Elnök: Szeder képviselő urat rendreutasítom! Farkas Elemér: Én mélységesen átérzem a politikus felelősségét, amellyel a mai nehéz időben, ebben az azelőtt elképzelhetetlenül súlyos időben tartozik, (Propper Sándor: Ez a konzekvenciák levonásával jár!) amikor egy ilyen kérdéskomplexushoz, mint amilyen ma előttünk fekszik, hozzá akar szólni. A politikusnak le kell tennie az esetleges pártpolitikai és netalán osztályszempontokat. (Propper Sándor: Le kell voni a konzekvenciákat!) Bele kell bocsátkoznia a bel- és külföldi gazdasági helyzetbe és nem nélkülözheti bizonyos mértékig a gazdasági tudást és ismereteket sem.. Csak ezeknek a kritériumoknak birtokában tudja feladatát teljesíteni úgy, ahogy azt a közvélemény joggal elvárja ettől a törvényhozástól; csakis így tud állást foglalni és véleményt mondani, amelynek gerince szerintem csak egy lehet: egyrészt elfogulatlanul, objektíven állást foglalni a politikai felelősség kérdésében a múlttal szemben, másrészt pedig józanul, átgondoltan, szélsőségekbe nem csapkodva keresni azokat az utakat, amelyek keresztülsegítenek bennünket a bajok mai tengerén. En frivolitásnak és könnyelműségnek tartanám az avatatlanul és készületlenül való hozzászólást ezekhez a kérdésekhez annál is inkább, mert hiszen minden itt elhangzott szónak a mai időkben ezerszeres visszhangja támad. T. Ház! Bírálatom kezdetén bátor leszek a népszövetségi jelentésnek abból a mondatából kiindulni, amely azt mondja, hogy a helyzet ma nem olyan nehéz, mint volt 1923-ban, csak a megoldás éppen a világgazdasági helyzet következtében sokkal nehezebb. Ezen kijelentés folytán, amelynek elfogulatlanságában, jóhiszeműségében, szakértelműségében nincs okunk kételkedni, módunk van arra, hogy elsősorban állást foglalhassunk — mint mondottam — a politikai felelősség kérdésében, másodsorban bírálatot gyakorolhassunk úgy a népszövetség jelentése, mint a 6-os bizottság jelentése felett és harmadsorban igyekezhessünk együttes erővel keresni azokat az utakat, amelyek bennünket a kibontakozáshoz vezetnek. (Propper Sándor: Statáriális