Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

Az országgyűlés képviselőházának 19. Felhívom a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét rá, haladéktalanul keressen és találjon módot arra, hogy állami beavatkozással ez a hare, a bányamunkásság kívánsága kielégítésével, minél előbb befejeztessék, mert kénytelen vagyok bejelenteni azt, amiként a bányamunkássság közhangulatát az egész országban ismerem, hogy arra a hírre, hogy tegnap a Dunagőzhajózásival folytatott tárgyalás nem vezetett eredményre az igazgatóság rideg és érzéketlen magatartása miatt, nines kizárva az, hogy ez a harc az ország összes bányáira ki fog terjedni. En ezt e pillanatban nem tartom kívánatosnak s éppen ezért felhívom a kormány figyelmét, intézkedjék haladéktalanul, hogy az a darabkával nagyobb darab kenyér, amelyet a bányamunkásság kér, megadás sék a Dunagőzhajózási részéről. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Napirend előtti felszólalás sem vita, sem határozathozatal tárgyát nem képezheti. Ezekután rátérünk napirendünkre. (Kabók Lajos: A kormány nem is nyilatkozik, hogy mi lesz a bányászokkal? — Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem nyilatkozik, mert statárium van! — Zaj.) Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben. (Egy hang a jobboldalon: Mondjon már valami mást, mint a statáriumot.) Kérem, ne mondjon a képviselő úr semmit, hanem maradjon csendben. ÍBuehinger Manó: A munkások életkérdése magának nem fontos! Könnyű magának itt ülni és viccelni!) Buch inger képviselő urat figyelmeztetem, maradjon csendben. (Propper Sándor: Vonják vissza a statáriumot!) Kérem Propper képviselő urat, maradjon csendben. (Buchinger Manó: A munkásság nyomorálbór él!) Buchinger képviselő urat rendreutasítom. Esztergályos képviselő úr már elmondta mindazt, amit jónak látott, a képviselő urak maradjanak csendben. (Bucíiinger Manó: Illenék nyilatkozni a miniszternek!) A képviselő úrnak most nincs joga beszélni. Kérem, maradjon csendben Következik a napirendünkön szereplő két tárgy együttes vitájának folytatása. (írom. 17. 62 és 9, 16.) Szólásra következik Sándor Pál képviselő úr, aki beszédének elmondására tegnapi ülésünkön halasztást kapott. A szó a képviselő urat illeti. Sándor Pál: Tisztelettel megemlítem, hogy a Ház egyúttal beszédidőimet egy negyedórával meghosszabbította. Elnök: Tudomásul veszem, a képviselő úr egy félórát beszélhet. (Esztergályos János: De vészjel nélkül!) Sándor Pál: T. Ház,! (Halljuk! Halljuk!) Én nem állítom azt, hogy a jelenlegi szomorú helyzetért kizárólag a Bethlen-kormány felelős és hogy ennek kizárólag ő az okozója. Vannak világjelenségek is, amilyenek például a vámbarrikádok, amelyeknek történetéről — sajnos — jelenleg nem beszélhetek, a nyersanyagok ijesztő árvisszafejlődóse, azután a háborús maradványok, amilyen például a közigazgatás drágasága, vagy pedig a nyugdíjak óriási volta; voltaképpen az egész közönség felfogása, a trianoni határmegállapítás, de különösen a szomszédaink magatartása azóta, mióta a háború befejeztetett. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mindezek a jelenségek fennállanak s mindezeket a jelenségeket nem hagyhatjuk ki a kalkulációból, ha mi a Bethlen-kormány felelősségét a mai helyzetért igazságosan meg akarjuk állapítani. Mégis, ha mindezt tekintjük is, meg kell állapítanunk azt, hogy ezek a világjelenségek az ország teljes romlására nem ülése 1931 november ll~én, szerdán. 79 vezettek volna, ha más jelenségeket nem láttunk volna a láthatáron. E jelenségek, miután sürgönyistílusban kell beszélnem, a következők: először az államvagyon jövedelmének és magának az államvagyonnak határtalan köny nyelműséggel való tékozlása, másodszor a gazdasági, financiális kérdésekhez való hozzá nem értés, harmadszor az előrelátás teljes hiánya, negyedszer a szakértők, az elismert financiék véleményének meg nem hallgatása, (Ügy van! Ügy van!) meg nem fogadása, sőt határozott mellőzése és visszautasítása. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Az ellenzék — akármelyik ellenzéki pártot veszem — ezekben az években megtette a kötelességét (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és figyelmeztette számtalanszor a kormányt, hogy ez csak az állam züllésére fog vezetni. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ennek az ellenzéknek ellenében a Bethlen-kormány mindaddig fenntartotta, amíg meg nem bukott, —• sajnos, erre magyar kifejezést nem, tudok — ezt a Sauwirtschaf tot. (Üyy van! Ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy szíveskedjék kerülni az olyan kifejezéseket» amelyek a parlamenti illemet sértik. (Büchler József: Egészen enyhe kifejezés a Sauwirtschaft. — Jánossy Gábor: Németül mondta, tehát nem úgy van!) Csendet kérek! Nem a képviselő urak hivatottak elbírálni, hanem az elnök kötelessége. (Jánossy Gábor: Ügy van! — Bródy Ernő: Menjünk tovább! — Fábián Béla: A Sauwirtschaft terén?) Sándor Pál: De talán egyik legnagyobb hibának tartom — és ezért nem a volt miniszterelnök urat okolom —• az elmúlt sessióban a kormánypárt magatartását. {Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert hogyha a kormánypárton olyan férfiak foglaltak volna helyet a régi dacos magyar időkből, akik nyilt szemmel látták az ország züllését az egész vonalon, — mint éppen a velem szemben ülő Erdélyi képviselő úr is^ — ezt a financiális és gazdasági politikát hiába akarták volna tovább vezetni. Ez a kormánypárt volt annak oka, hogy Bethlen arra a tévútra jutott, amelyen volt. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalion.) Mert legyünk tisztában eggyel: mi nem vagyunk fakeiózus ellenzék és sohasem voltunk az. Mindenkor elismerte a múltban Bethlen István gróf érdemeit, nyíltan itt a fórumon az ellenzék. Alig volt még ellenzék, amely oly kulánsan beszélt volna Bethlen^ István miniszterelnökről, mint mi. mert én például tudom, — legalább az én véleményem szerint — sohasem állítottam mást, mint hogy Bethlen István gróf Magyarország nagy férfiai közé tartozik. Személyéhez soha, semmiféle gáncsot nem fűztünk. Nagy ember azonban, ha hibát követ el, akkor rendszerint igen nagy hibát követ el (Kun Béla: Nagy tévedéseket.) és igen nagy tévedéseket. Hiszen azt mondja a bölcs: «Es gibt keine Weisheit ohne Torheit.» Bethlen rettenetes hibát követett el azzal, hogy csak a saját feje szerint irányította Magyarország politikáját. Rendelkezésére állt igen nagy ész, tudás, ügyesség, okosság, tapasztalat, rendelkezésére állott a feltétlen tisztesség, amelyet mindenki elismert róla, neki rendelkezésére állott az internacionális betekintés, rendelkezésére állott egy megingathatatlan hatalom, amelynek alapján ő tehetett, amit akart, és éppen úgy követhette a jót, mint a rosszat. (Ügy van! ügy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) De mmel 13»