Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-17

Az országgyűlés képviselőházának 17. ü társam, és felszólalásom végén rezümé gyanánt megmondom, hogy mit akarok felszólalásomból kihozni. T. Ház! Méltóztatnak látni, hogy az osztrákokkal kötött szerződésünk a mezőgazdaságra nézve úgyszólván az egész vonalon meglehetősen súlyos kihatással járt. Prágai viszonylatban sem jobb a helyzet. Prágai viszonylatban nem annyira a szerződés, mint inkább a deviza kezelése körül mutatkoznak nehézségek. Ott is talán két héttel, vagy tíz nappal ezelőtt olyan megállapodás köttetett a prágai nemzeti bankkal, hogy a prágai importőrök 100%-ig tartoznak beszolgáltatni a számlaérték szerint a vételárat a prágai nemzeti bankhoz, amely azután clearing útján átutalja azt Budapestre. Itt is bekövetkezett az a helyzet, hogy a magyar állatexportőrök megint nem jutnak pénzükhöz, teljesen forgótőke nélkül vannak, nem tudnak vásárolni, nem tudnak a gazdáknak hiteleket^ adni, mert ez a rendelkezés további nehézségeket okoz a tekintetben, hogy amíg Prágában elhúzzák ezen beszolgáltatott csehkoronáknak áltutalását, addig nálunk viszont a Nemzeti Banknál ezen csehkoronák elszámolása körül nehézségek és halasztások mutatkoznak. T. Ház! En mindebből azt a konzekvenciát akarom levonni, illetőleg úgy látom, hogy az ország gazdasági élete ma túlságosan a Nemzeti Bankhoz van kötve. Belátom és hazafias lelkiismeretem diktálja, hogy a Nemzeti Bank nagy érték, és hogy azokat a nagy szempontokat, amelyeket egy nemzeti banknak szemelőtt kell tartania, nagy általánosságban mindenkinek honorálnia kell és tiszteletben kell tartania, de a devizapolitikának olyan kezelése mellett, amilyent itt látunk, hogy tudniillik annak következtében a gazdasági élet teljesen tönkre fog menni, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) fel kell vetnem azt a kérdést, hogy a Nemzeti Banknak utóvégre választania kell a között, hogy vagy kevesebb devizához jut, vagy a gazdasági élet megy tönkre. Azt hiszem, hogy erre a kérdésre csak az lehet a válasz, hogy^ inkább valamivel^ liberálisabb kezelése történjék a devizapolitikának, de a gazdasági életnek nem szabad tönkremennie. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Mert hiába hoztunk mi adórendeleteket, hiába emeltük az adókat, hiába akarjuk a teljesen lezüllött gazdasági életet helyreállítani r és szanálni, ha a közgazdaságnak és a magángazdaságnak nem nyújtunk módot arra, hogy talpraállhasson, (Taps a jobb- és a baloldalon.) ha nem tudunk felemelkedni '. abba a gondolatkörbe, hogy egyoldalú ; fináncpolitika helyett gazdaságpolitikát csináljunk. (Taps a jobbés a baloldalon.) Az országnak mai rendkívül súlyos helyzetéből való kimenekülés ugyanis csak egy úton képzelhető el: ha a, gazdasági életet rentabilisabbá és teljesítőképessé teszszük. (Taps a jobb- és a baloldalon.) Egy ország lehet Nemzeti Bank nélkül is, egy nemzeti bank azonban nem lehet ország nélkül. (Ügy van! Ügy van!) Első az ország érdeke, a közgazdaság érdeke és ezt kell nekünk és a kormánynak is az egész vonalon szemelőtt tartani. (Oaa) Gaston: Nem vérezhetünk el külföldi adósságokért. — Ügy van! Ügy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Van még itt egy kérdés, amelyet ennek kapcsán fel kell vetnem, és/pedig az, hogy az ipari vállalatok a devizánál ellátásra vannak berendezkedve, ami a mezőgazdaságnál nincs ése 1931 november 5-én, csütörtökön, 31 megengedve. Nekünk be kell szolgáltatnunk az exportból származó valutát hivatalos árfolyamon, amiáltal körülbelül 20—25%-os veszteség éri ma a mezőgazdaságot. (Ügy van! Úgy van!) Ezt tulajdonképpen 25%-os kiviteli illetéknek lehetne nevezni, amit ma a magyar mezőgazdaságnak és az állatkeresikedelemnek le kell fizetnie. (Farkasfalvi Farkas Géza: Szórói-szóra így van!) És amikor a mezőgazdaság viszont azzal a kéréssel fordul a Nemzeti Bankhoz, hogy a mai súlyos takarmányhelyzetben bizo nyos takarmánycikkek behozatalát engedélyezzék, akkor a Nemzeti Bank ez elől elzárkózik. A mezőgazdaságot tehát két oldalon éri kár: akkor is, amikor exportál és a valutát beszolgáltatja, mert ekkor súlyos exportilletéket fizet és akkor is, amikor importálni akarja az állattenyésztés nívójának fenntartásához szükséges takarmányokat, ennek lehetőségét azonban nem adják meg, (Zaj.) Én mindezek után, amiket előhoztam, kénytelen vagyok csak egy mondatban kitérni a Népszövetség pénzügyi bizottságának jelentésére, (Halljuk! Halljuk!) ahol azt a bölcs tanácsot kaptuk, hogy tegyük aktívvá az ország külkereskedelmi mérlegét, mert akkor az ország meg fog menekülni. En ezek után azt kérdezem, hogy ilyen gazdaságpolitika mellett, ilyen devizapolitika mellett, ilyen kereskedelmi szerződéses politika mellett hogyan tehetem én aktívvá az ország külkereskedelmi mérlegét? (Zaj.) Ezeket a szempontokat bátor vagyok a földmívelésügyi miniszter úr figyelmébe ajánlani és kérem, hogy teljes határozottsággal, keményen állja meg a helyét ebben a tekintetben és adjon egy vigasztaló szót a magyar mezőgazdaságnak és az állatexport-kereskedelemnek, mert a mai helyzet fenn nem tartható* (Zaj a szélsőbaloldalon.) minthogy az a mezőgazdaság életében katasztrofális eredményekre vezet, (ugy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen. — Friedrich István: Helyes! Programmot kérünk!) Elnök: Napirend előtti felszólalás sem vita, sem határozathozatal tárgyát nem képezi. A földmívelésügyi miniszter úr kíván nyilatkozni. Ivády Béla földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! — Buehinger Manó: Halljuk, mi van a mezőgazdasági proletársággal! Éheznek! Százezerszámra éheznek! Éhezik a föld népe! — Kabók Lajos: ínségakcióval nem lehet elintézni. — Buehinger Manó: Éheznek a földmunkások! Ebben a Kánaánban éhezik a mezőgazdasági proletariátus ! Erről tessék beszélni ! — Nagy zaj. — Elnök csenget. — Kabók Lajos: Mezőgazdasági országban nincs a népnek kenyere! — Farkasfalvi Farkas Géza: Mi baj? — Malasits Géza: Búzaalamizsnát kapnak! — Szeder Ferenc: Koplalnak kinn a perifériákon százezrével az emberek! — Elnök csenget. — Buehinger Manó: Kötelet kapnak, statáriumot! — Kabók Lajos: Nyugodtan éhezzenek! — Buehinger Manó: Azért nem szabad gyűlést tartani, mert kenyeret kérnek! — Büchler József: Pofoztatják őket a csendőrökkel! — Buehinger Manó: Statáriumot! Dögöljenek tovább is! — Kabók Lajos: Kenyér helyett kapnak statáriumot! — Buehinger Manó: Nem Biatorbágy miatt! — Elnök állandóan csenget — Malasits Géza: Biatorbágy csak ürügy volt! — Kabók Lajos: Az éhinséget statáriummal akarják elintézni! — Állandó nagy zaj.) Elnök: Kérem Buehinger Manó és Kabók Lajos képviselő urakat, maradjanak csendben,